A világ legjobb férfi atlétáját eltántorította rangjához illő céljától a szél Székesfehérváron. A nőit az sem.

A bikaviadalok előtti délelőtthöz hasonló érzés rúdugró versenyre gondolva járkálni Székesfehérvár ősi koronázóvárosában. Tudni, hogy valahol a közelben pár különös tehetségű, merész férfi nem a szép homlokzatokon legelteti szemét, hanem felette az eget fürkészi. Sajnálva elképzelni, amint komorodik a tekintetük az egyre makrancosodó szél láttán. Előre kerülni a csalódottságot, és megérteni, hogy bár ugyanúgy kiteszik majd veszélynek a testi épségüket mint máskor, a művészien komplex mozgás néha nem valósulhat meg tökéletességében.

Ettől valódi, és nem virtuális, felmikrózható élmény a sport.

A tegnapi kavargó és erős szél első áldozata az olimpiatörténet egyik legnagyobb fordulatát hozó versenyének győztese, a brazil Thiago Braz da Silva volt. Hiába próbált meg elővigyázatosan már a rúdugró élmezőnynek smafu 530 centiméteren beszállni, mindháromszor leverte, és kiesett. Majd aztán hiába gyűlt a Gyulai Memorialon egybe idén gyakorlatilag az összes rúdugró, aki számít, a tudásánál húsz centikkel kisebb magasságokat vert le mindenki. Az elmúlt két világversenyen ezüstérmes amerikai Nilsen, a vébé-bronzzal frissen berobbant Fülöp-szigeteki(!) Obiena hamar kiszálltak: egy-egy érvényes kísérlet jutott mindkettejüknek, 545-ön.

Legtovább, egy 570-es sikeres kísérletig London olimpiai bajnoka és a riói fordulatának vesztese, a korábbi világcsúcstartó francia Lavillenie jutott.

Márhogy az evilági sportolók közül.

A világsport pillanatnyilag egyik legfontosabb fenoménja, Mondo Duplantis olyan szinten uralja a rúdugró mezőnyön túl a rúdugrás mesterségét, hogy ő az első ember valaha, aki

Az 580 centin úgy jutott át, ahogy azokon a magasságokon szinte mindig, amelyekkel a versenyt kell megnyerni. Leszúrja az olyan kemény rudat, amit rajta kívül más megfogni sem nagyon mer. Ő meghajlítja, és ezzel a mozgássor felénél tulajdonképpen végzett a mezőnnyel. Több arasznyi ráhagyással átlibben a magasságon, ami mindenkin kifogott aznap; és jön a munkája még érdekesebb fele, amikor oda tetteti a lécet, ahová szeretné.

A szél miatt szóba sem jött egy újabb világcsúcs, ami az ötödik lett volna a szezonban. A 601 centi a cél, azaz a legmagasabb ugrás magyar földön valaha. Az első próbálkozás során látszott, a körülmények dacára is meg lehetne csinálnia. A két javítás egyikében sem bizonyította viszont ezt be, úgyhogy a jövő évi Gyulai Memorialig, vagy legkésőbb a budapesti világbajnokságig kell várni egy ilyen eredményre élőben.

Sebaj, legalább kiviláglott: bár Duplantis zsenije játéknak láttatja szinte mindig, a hat méter távolról sem az; egy igen komoly válaszvonala az egyik legösszetettebb emberi mozgásnak.

A testtől a legmohóbban követelő versenyszám, a 400 méter gát azonban kevésbé szélérzékeny, és a nők futása az utolsók között kapott helyet a programban, amikorra csillapodtak is a hátráltató tényezők, úgyhogy az atlétikai jelenlegi királynője és genetikai csodája, Sydney McLaughlin kiadhatta magából a napi tudását. 

Telibe egy másodperccel maradt el a júliusi oregoni világbajnokságon futott világcsúcsától. Amely egy olyan űridő, hogy még a tegnapi 51.68-nál

McLaughlinon kívül akárhol is csak Dalilah Muhammad, akit egyszer szintén csodálhattunk már Gyulai Memorialon. (Muhammadnek az a futása olimpiai bajnoki címvédőként csak egy ezüstöt ért McLaughlin mögött Tokióban...)

A tokiói olimpiáig világcsúcs is lett volna az, amit Sydney McLaughlin egy világbajnokság után lecsengő formában – és mint elárulta, a nászútja előtti utolsó versenyén – futott tegnap.

Méltó eredménnyel búcsúzott tehát a Gyulai Memorial Székesfehérvártól, amely ittléte kilenc éve alatt az egyik legerősebb egynapos atlétikai versennyé nőtte ki magát. A tavalyi évben például az ötödik volt a világon az elért eredményeket tekintve. Közben ki is nőtte a helyszínét: idén, elsősorban Duplantisnak köszönhetően, már elővételben elfogyott az összes jegy.

Jövőre elkészül a nagy atlétikai stadion Budapesten, ahol mostantól – elsőként rögtön a nyári világbajnokság tesztversenyeként – megrendezik majd Magyarország egyik olyan éves sporteseményét, amely rajta van a világtérképen.

Nyitókép: Sydney McLaughlin köszöni meg a székesfehérvári közönség álmélkodását, biztatását. Fotó: Vasvári Tamás / MTI