A tizenháromszoros bajnok Nadal egy Djokovic felett aratott felfoghatatlan győzelemből érkezett. A hátralévő két meccséből az elődöntő ígérkezett messze nehezebbnek, egyrészt a négy órán túlnyúló, kimerítő Djokovic-csata után a következő meccsként, másrészt, mert a tokiói olimpián a hetyke Zverev belekóstolt abba, hogy ha saját maga még nem is jut történelmi sikerek közelébe, milyen hasonló íze van annak, ha másét ő akadályozza meg.
A meccs parádés színvonalon indult. Elsősorban Zverev volt elemében, rögtön brékelte Nadalt az első játékban, majd 4-2-es vezetésig gyakorlatilag hibátlan tenisszel jutott el. Az itt látott kétkezes fonákjára Nadal, egy friss Djokovic élmény után is, azt mondta a meccs végén: a világ pillanatnyilag legjobbja. Ámde Zverev 4-3, 15-0-nél egy tökéletes adogatást éppenhogy csak visszakapott egyáltalán Nadaltól, és sima befejező ütés helyett egy ejtéssel akarta tetézni szárnyaló játékát. Ez amatőr szinten is gyatrára sikerült, Nadal megérezte a rést Zverev páncélján: befutotta és beverte a labdát; beékelte a tőrt.
Innentől egyenlő felek játszottak. Nadal visszabrékelt, még szettlabdákig is eljutott fogadóként, de végül tiebrék döntött. Ahol Zverev ismét elhúzott, 6-2-nél négy játszmalabdája következett. Legemlékezetesebben és legkarakterisztikusabban a harmadikat hárította Nadal, íme: