(2007-ben Bodrogi László szintén negyedikként végzett a 20. etapon, ám az egyéni időfutam volt)! Ennél jobban a három nagy kerékpárosversenyen sem teljesített még senki hagyományos szakaszon – Bodrogi lett egyszer 2. Vuelta-időfutamon, egyszer meg 3. Tour-időfutamon.
Valter Attila tehát csapata egyedüli hegyi menőjeként – amellett, hogy segítőként a három hét alatt végig óriásit melózott társaiért és főleg Arnaud Démare-ért (akit három szakaszgyőzelemig és ciklámen trikóig segített) – a két top 15-ös hely után azt a célját is teljesíteni tudta, hogy egy szakaszsikerért mehessen. Az átlagon felüli regenerációjáról híres Attila a legdurvább záró héten tehát nagyon közel volt egy dobogós helyhez, és ez valóban világklasszis teljesítmény.
Valter Attilával a eurosport.hu készített interjút angolul, a legfontosabb gondolatokat összegeztük, de a teljes interjút lejjebb megnézhetik:
„Nagyon nehéz szakasz volt, először is Clément Davynak kell megköszönnöm a segítséget, mert nélküle nem kerültem volna be egy ilyen szökésbe – értékelt Valter. – Végre jól mozogtak a lábaim, egészen mostanáig nem voltak ilyen jók a lábaim, mint ma, a végén pedig úgy éreztem, hogy eléggé hasonló erőben voltunk a többiekkel, nehéz volt köztünk különbséget tenni, ezért is volt olyan hosszú a várakozás. Tudtam, hogy a többiek is gyorsak, de bíztam a sprintemben, csak eléggé trükkös volt a vége, egy éles balkanyar volt 100 méterrel a vége előtt.”
„Nem ellenőriztem le kétszer a mai befutót, nem gondoltam, hogy ekkora harc lesz itt a szakaszgyőzelemért. Azt gondolom, hogy ez egy kicsit túl nehéz volt, nem tudom, hogy miért kellett ilyen éles kanyart betenni az utolsó méterek előtt, még szerencse, hogy nem volt rendes kordon ott, mert akkor Andrea Vendraméval elestünk volna – nyilatkozta a mai nap végén a magyar klasszis.