Az utóbbi évek egyik legbotrányosabb edzőcseréjére került sor a magyar futball másodosztályában. Megpróbálunk a kulisszák mögé lesni, és kideríteni: mi is történt a Kondás Elemér – Dragan Vukmir váltás hátterében?
Röviden az előzményekről: egy hatmeccses sorozat lezárásaként (melyeken csupán hat pontot szerzett a korábban brillírozó DVTK) a 30. fordulóban 5-0-ra kapott ki hazai pályán a miskolci együttes a Szeged-Csanádtól.
Ezt követően hiába győztek a borsodiak a következő, hétközi fordulóban 1-0-ra Dorogon, az ezt megelőző súlyos kudarc az utolsó csepp volt abban a bizonyos pohárban. A diósgyőri vezetők intézkedtek, Kondás Elemért felmentették a munkavégzés alól, és új vezetőedző után néztek; a dolog szépséghibája, hogy éppen az egyik nagy vetélytárs, az őket egy ötössel elintéző szegedi szakvezetőnek, Dragan Vukmirnak tettek ”visszautasíthatatlan” ajánlatot, amelyet a 44 éves szakember el is fogadott.
Korábbi ferencvárosi játékostársa, a Szeged-Csanád sportigazgatója, Adem Kapic elé állt, és kijelentette: mivel a Diósgyőr kecsegtető ajánlatot tett neki, és a szakmai fejlődése érdekében is lépni kíván, azonnali hatállyal távozna az együttestől.
Mindezt hét fordulóval a befejezés előtt – az egyik legnagyobb rivális csapat szakvezetőjeként!
Adem Kapic köpni-nyelni nem tudott, és elengedte korábbi játékostársát és barátját, akit 2021 januárjában ő emelt ki az NB III középszerűségéből (Bicskéről) és adott neki lehetőséget a magyar labdarúgás profi osztályában.
Más kérdés, hogy később Kapic úgy minősítette Vukmir lépését, miszerint „az egyéni, saját érdekeit nézte, nem a csapatét”.
Kondás Elemér már sorozatban harmadszor járja meg: a kitűnő szakember (miután a Debrecennel a 2010-es években két bajnoki címet szerzett, és kétszer a Magyar Kupát is elhódította) 2018-ban hiába ért el óriási sikert a Kisvárdával, és juttatta fel története során először a klubot az élvonalba, már két forduló után távoznia kellett.
Ezt követően két éve visszatért a kieső helyre zuhant Lokihoz, és bár nem tudta megmenteni a süllyedő hajót, az utolsó hat fordulóban nyolc pontot gyűjtött a korábban bukdácsoló együttessel. Emlékezhetünk rá, a Debrecennek a Paks elleni, sorsdöntő csatában hihetetlen balszerencséje volt: a 91. percben Ferenczi János lövése nem a gólvonal mögé pattant, így a Loki búcsúzott, és a tolnaiak maradtak az élvonalban. Az NB II-ben aztán nagyszerűen meneteltek, ám a 24. forduló után, a Gyirmót elleni hazai vereséget követően (hiába állt ötpontos előnnyel a tabella élén a DVSC) Kondásnak mégis távoznia kellett, és a korábban már beharangozott, Huszti Szabolcs –Toldi Gábor kettős váltotta (akik azóta már szintén messze járnak a Hajdúság fővárosától).
Így érkeztünk el a mához, és a Szeged elleni 0-5-höz, majd a Kondás –Vukmir edzőcseréhez. S bizony a történelem ismétli önmagát, hiszen a neves szakembernek annak ellenére fel kellett állnia a kispadról, hogy a Diósgyőr feljutó helyen áll! Több mint jelzésértékű: a hétvégén, a kiesés ellen küzdő Tiszakécske ellen csupán egy soványka 0-0-ra volt képes a vasgyári csapat, nem véletlen, hogy Kondást éltették a miskolci szurkolók, Benczés Miklós sportigazgatót pedig – fogalmazzunk így – élesen kritizálták.
S azt sem lehet tudni, meddig tart a mindig kritikus B-közép türelme, mindenesetre az edzőcserét követően többet is hangot adtak elégedetlenségüknek, mondván: az ilyenfajta eljárás eddig nem volt divat Diósgyőrben, ráadásul úgy, hogy valaki egy rivális csapatot hagy ott – nyilván az anyagiak is közrejátszottak a döntésben.
Több mint beszédes: a DVTK-drukkerek elnézést kértek a szegedi szurkolóktól, a Tiszakécske elleni szenvedést látva pedig egy „No fair play, no party!”transzparenst is kifeszítettek,
Benczés Miklóstól pedig azt kérdezték: „ki lesz a következő, akit elcsábítunk egy vetélytársunktól? Netán a Vasas kapusát?”
Mindenesetre a Diósgyőr sportigazgatója a következőképpen magyarázta a döntést a klub honlapján:
„A legfontosabb a feljutás, így minden döntés ennek érdekében születik. A váltásra azért került sor, mert a legutóbbi hazai rangadón, a közvetlen riválisunktól elszenvedett vereség a tulajdonos és a klubvezetés meglátása szerint egy hosszabb folyamat eredménye volt, nem egy mérkőzés alapján döntöttünk a váltás mellett. A célunk továbbra is a feljutás, a Szeged elleni találkozón és az azt megelőző mérkőzéseken azonban nem tudtuk felfedezni azokat a játékelemeket, ami garancia lenne erre. Kondás Elemér munkáját köszönöm, és külön öröm, hogy győztesen hagyhatta el Dorogon a csapattal együtt a pályát. Dragan Vukmir munkáját az egész szezonban figyelemmel követtük, megítélésem szerint egy igazi fejlesztő edző, a játékosai sokat fejlődtek a keze alatt, nekünk is erre van szükségünk, hiszen egyrészt vannak olyan játékosaink, akikből nem hoztuk ki a maximumot, pedig korábban már bizonyítottak csapataikban és komolyabb eredményeket is tudtak elérni, másrészt ne feledkezzünk el arról, hogy van egy akadémiánk, sok fiatal tehetséggel, akik közül minél több játékost szeretnénk beépíteni a felnőtt csapatba.”
A történetnek több szépséghibája is van: lehet úgy dönteni, hogy egy szakvezetőnek megköszönik a munkáját, de nem túl elegáns az egyik legfőbb rivális csapat szakvezetőjét elcsábítani – pláne, aki korábban éppen hazai pályán alázta meg a Diósgyőrt – ráígérni korábbi fizetésére, ráadásul (információnk szerint) csupán telefonon közölni az elődjével: a jövőben nem számítanak a szolgálataira!
Dragan Vukmir remek edző, akinek pedig nem lett volna szabad elfogadnia a miskolciak invitálását, hiszen
nem kifejezetten kollegális, ha egy közvetlen rivális, a korábban agyonvert ellenfél kispadjára ülünk le, pláne annak a mesternek a helyére, akire még a Debrecen játékosaként szakmai példaképként tekintettünk. Arról nem beszélve: a Szeged játékosait és vezetőit – nincs rá jobb szó – cserbenhagyta,
akik az elkövetkező mérkőzéseken nyilván bebizonyítják, a szerb szakvezető nélkül is képesek akár a feljutást érő hely egyikét is elcsípni.
Hiszen ne feledjük: a Diósgyőr előnye mindössze három pont a Szeged-Csanád és a szintén „sötét ló” Kecskemét előtt, tehát még történhetnek váratlan fordulatok.
Ahogy azt egy szegedi szurkoló fogalmazta meg nekünk: „a történtek után az egész ország szimpátiáját kivívtuk, és biztosak vagyunk abban, hogy az elhagyott futballisták kettőzött erővel küzdenek majd azért, hogy véghez vigyék a csodát. Hiszen ne feledjük: míg a DVTK-nak kötelező a feljutás, a mieink abszolút görcs nélkül játszhatnak, így könnyen borsot törhetnek nem csak az öngólt lövő Diósgyőr, hanem a nagyravágyó, áruló Dragan Vukmir orra alá is!”
Nyitókép: Kondás Elemér nem nyilatkozik, de érthetően csalódott Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Sallói István szerint a Zalaegerszegi TE célja, hogy Magyarország legjobb 12 csapata között legyen, viszont rendkívül fontos, hogy megőrizze NB I-es tagságát, mert a kiesés az egész klubot érintené a költségvetés jelentős csökkenése miatt.
A DVTK–Újpest meccs szó szerint a diósgyőriek kiváló védőjéről szólt. Szatmári Csaba az 56. percben látványos lövéssel egyenlített, majd 10 perc múlva le kellett cserélni, miután rendkívül súlyos sérülést szenvedett. A korábbi olimpiai válogatott védő, idősebb Szatmári Csaba a helyszínen figyelte, ahogy fiát hordágyon levitték a pályáról.
A Fradi dán szakvezetője után a Kaposvári Rákóczi trénere sem bírt a szerettei távollétében a munkára koncentrálni.
Amikor már azt hiszed, hogy mindent megéltél a magyar futballban, rögtön jön egy újabb érdekes hír...
Nem túlzás kijelenteni, hogy a 2024-es esztendő egy kisebbfajta csodával zárult.
Kisteleki István szerint az NB II-ben a játékminőség nagyon alacsony és csak gyötrik egymást a csapatok.
A nap végén kiderül, meddig süllyedt négy év alatt Németország politikai színvonala.
A Liu testvérekkel aranyérmet nyert Burján Csaba kálváriája egy Kínát sértő bejegyzéssel kezdődött, majd eltiltása után nem jutott ki az előző olimpiára, de mégis győzelemhez segítette Liu Shaoangot. A Mandinernek elárulta, hogyan boldogul a civil életben, mikor húzott legutóbb korcsolyát, és egyáltalán dolgozna-e még szeretett sportágában.
