Játszott, támadott, nyomott a Leipzig, és Dominikék is tudták, hogy nyugodtan kiadhatnak mindent magukból az első órában, mert a hajrára a fáradó védők ellen még a Silva-Forsberg-Poulsen trió is bevethető, ha ők nem találnak be. Irigyelhető az az edző, aki ilyen három csatárt ültethet egy El-elődöntőn maga mellé a kispadra. Nem volt messze attól a kezdőcsapat, hogy a „sorcserére” előnnyel adhassa át a stafétát, de Nkunku a 70. percben kihagyta azt a helyzetet, melyet vélhetően hat éves kora óta bármikor berúg csukott szemmel is. Nem véletlenül feküdt utána másodpercekig a földön a francia válogatottba is meghívott csatár, és szerette volna, ha nem is kell többé szembenéznie a stadiont megtöltő szurkolókkal. Aztán talpra állt, és ahogy az várható volt a 71. percben új csatárokat kapott maga mellé Olmo és Szoboszlai helyett: Forsberget, és Silvat. Érdekes módon
a kettős csere egy időre a Leipziget zavarta meg,