Kedden két mérkőzést játszottak a Magyar Kupában. Újpesten a Kisvárda elleni győzelem többet érhet a továbbjutásnál is, míg a MOL Fehérvár Szegeden hozta a kötelezőt.
Az Újpest és a Kisvárda alaposan megismerheti egymást a héten, hiszen a Magyar Kupa-találkozó után pénteken bajnoki mérkőzésen is összecsapnak.
Az Újpest gyászos szereplés ellenére – a lilák december 12-én, az őszi, utolsó előtti fordulóban szereztek pontokat és gólokat az NB I-ben, azóta három egymást követő meccsen (a ZTE, az Újpest és a Gyirmót ellen) maradtak eredménytelenek – a hazai B-közép reménykedve várta a találkozót, a Kisvárda kapcsán pedig csak az volt a kérdés: a remek bajnoki szereplés mellett mennyire veszik komolyan a kupaszereplést?
Nos, az első félidő unalmas, eseménytelen perceket hozott, abszolút érezni lehetett, hogy az Újpest azért is játszik óvatosan, mert a játékosok nem akartak hibázni. Ennek ellenére a hazaiak görög légiósa, Jorgosz Kutrumbisz lukra futott, óriási hibáját azonban nem használta ki Jarosláv Navratíl.
Sokkal többet nem is lehet nagyon elmondani az első játékrészről, a második azonban egyből egy nagy helyzettel kezdődött: Branko Pauljevics emelése éppen hogy elkerülte az NB I-es rutinnal nem rendelkező ukrán, fiatalember, Mihajlo Hotra kapuját.
Ezt követően egyre jobban fölénybe kerültek a vendégek, előbb Filip Pajovicsnak kellett egy fejest védenie, majd egy bátor kijövetel után kétszer is bravúrral hárítania Driton Camaj elől. A várdaiak montenegrói légiósa a következő alkalommal már nem hibázott: Andrei Peteleu pontos beadásét vágta a léc alá. (Több mint érdekes, hogy
a vendégek sportigazgatója, Révész Attila a mérkőzés utáni értékelésében éppen a gólszerző Camajjal volt a legelégedetlenebb,
mondván a gólján kívül rendre nem jó megoldásokat választott, rendre túlbonyolította a helyzeteket. A szakember hozzátette: „Nem elég saját magát szórakoztatni, a tizenhatoson belül rendre jó döntéseket kell hozni”)
A lilák szurkolótábora érthetően elégedetlenkedni kezdett, hiszen a sorozatos sikertelenséget már nehezen viselik el, de Milos Kruscsics gyorsan előkapta a paklijából a nyerőkártyát, ugyanis az érthetetlenül sok lehetőséget kapó kameruni légiós, a jó nevű Abdoulaye Yahaya helyett Simon Krisztián kapott lehetőséget.
S a jó öreg harcos (bár még mindig csak 30 éves) tudta a kötelezettségét: második labdaérintéséből gólt szerzett, Beridze passzát rúgta a jobb sarokba, nem csoda, hogy a hazai B-közép egyből skandálni kezdte a közönségkedvenc nevét. S a meccs végére jött a slusszpoén: a hosszabbítás harmadik percében egy 22 méteres szabadrúgást a csapatkapitányi karszalagot viselő (…) Csongvai Áron védhetetlen bombagólt ragasztott a kisvárdai kapu jobb felső sarkába. S még mondja valaki, hogy nem hasznos, ha egy futballista jelentős futsalmúlttal is rendelkezik…
Ahogy azt a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Milos Kruscsics is elmondta, ez a győzelem sokkal többet jelentett egy egyszerű sikernél, hiszen a játékosai tapasztalhatták: bármelyik riválist le tudják győzni, így kellő önbizalommal várhatják a következő bajnokit. Amelyen történetesen újra a Kisvárdával játszanak – ismét a Megyeri úton…
A Szeged-Csanád – MOL Fehérvár találkozó több szempontból is pikáns volt: Szabics Imre ugyanis szűkebb pátriájába látogatott haza, másrészt a szurkolók arra is kíváncsiak lehettek: a vártnál jóval gyengébb bajnoki rajt után – Negóék a Puskás Akadémia és a Debrecen ellen is vereséget szenvedtek (utóbbi csúfság ráadásul hazai környezetben esett meg).
Aztán hamar kiderült: a vendégek továbbjutása nem forog majd veszélyben, ugyanis a meccs elejétől kezdve a Vidi játékosai domináltak, és két látványos gólt szereztek: a 14. percben Alef előreívelését Loic Nego vágta kapásból a szegedi kapuba, majd Ivan Petrjak tekert okosan a hosszú sarokba. Innentől kezdve rutinból hozta le a meccset az élvonalbeli csapat, Dragan Vukmir együttesének csupán felvillanásai voltak,
a kegyelemdöfés a harmadik Vidi-találat volt:
Dárdai Palkó beadása Kővári lábáról pattant a kapuba.
Innentől kezdve már csak formaság a találkozó utolsó, bő félórája, hiszen a másodosztályú együttes beletörődött a megváltoztathatatlanba: nem ők jutottak a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé.
Az utóbbi időben Szabics Imre rendre olyan nyilatkozatokat tett a sikertelen mérkőzések után, amelyre a közvélemény felkaphatta a fejét. A Puskás Akadémia ellen csak ő nem hallotta, hogy a fehérvári szurkolótábor a távozását követelte, míg közvetlenül a Debrecen elleni vereség után azt találta mondani: fogalma sincs, hogyan kaptak ki a mérkőzésen.
Különösen érdekes, hogy vajon egy szép győzelem után miként nyilvánul meg?
„Gratulálok a játékosoknak, nagyon meggyőzően futballoztak, csak úgy, mint a Debrecen ellen, azzal a különbséggel, hogy most jöttek a gólok is. Lehetett volna ez nagyobb arányú győzelem is, de nem lehetünk elégedetlenek, hiszen magabiztos győzelmet arattunk.
Arra a felvetésre, miszerint őérte is játszottak a fehérvári játékosok, és mennyire érezte a nyomást, hiszen egy újabb kudarc könnyen az állásába is kerülhetett volna, Szabics őszintén így felelt:
„Én kifejezetten szeretem a nyomást, hiszen ez azt jelenti, hogy bíznak bennem, másrészt volt időm hozzászokni ehhez, hiszen egész életemben, játékosként is nyomás alatt kellett jól teljesítenem”
Nyitókép Szabics Imre megtalálta a helyes irányt? Fotó: MTI/Kovács Tamás (archív)
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Hosszú ideig dolgoztak a hazacsábításán.
Kemény hangvételű bejegyzést tettek közzé a szurkolók.
Csak a hazai meccseket tekintve a liláké a bajnokság leggyengébb együttese.
A lilák kihagytak egy büntetőt, de így is simán és megérdemelten nyertek Pakson.
A legfontosabb: vegyél egy nagy levegőt, és tudatosítsd magadban, hogy ők is emberek – még ha nem is olyan értékesek, mint te. Veczán Zoltán írása.
Demjén Ferenc pályája, dalai és élete kerül fókuszba Mészáros Nóra karácsonyi interjújában. A Kossuth-díjas énekes mesél gyermekkori emlékeiről, a legendás slágerek hátteréről és a közönséghez fűződő kapcsolatáról.
