Az elmúlt 36 évben egyszer szerepelt magyar focicsapat tavasszal nemzetközi kupában

A DVSC-Bruges párharc első felvonására napra pontosan 18 éve, február 26-án került sor. Az első találkozót Belgiumban vívták a csapatok, a visszavágóra Debrecenben került sor.

Brugesre sok mindent lehet mondani csak azt nem, hogy közel van Debrecenhez. Belgium legnyugatibb nagyvárosa, ha „száraz lábbal” át lehetne kelni Angliába, akkor két óra alatt Londonba jutna onnan az ember.

Amit a tél még kissé megnehezített, de a Debreceni VSC legfanatikusabb szurkolói egy pillanatig sem gondolkoztak a „menni vagy nem menni” kérdésen. Az UEFA Kupában a legjobb 16 közé jutásért vívott párharc első mérkőzésére a belgák által biztosított 1400 jegy pillanatok alatt gazdára talált Európa túlsó szegletében.

Aztán február utolsón napjaiban elindultak a portyázó magyarok nyugatra. Február 26-án, csütörtökön volt a találkozó, a mostani menetrendhez hasonlóan kedden-szerdán Bajnokok Ligája találkozókat vívtak a kontinensen. A vállalkozó szellemű (és szabadidővel, anyagiakkal is jól álló) debreceniek

A kispénzűek csak szerdán indultak a meccsre. Buszokkal, személyautókkal. Közben nemcsak a kontinens földrajzi sokszínűségével ismerkedhettek, hanem a különböző időjárási körülményekkel is. Magyarországon „az évszaknak megfelelő viszonyok voltak”, az Alpokban helyenként bőszen havazott, Németországban tavaszi viszonyok uralkodtak, majd Belgiumban néhány óra alatt az összes létező időjárás megmutatta magát. Estére viszont óriási hóvihar érkezett, és

Pedig csak jöttek, és jöttek a debreceni kocsik, a helyi „színesruhások” pedig már több utcával a stadion előtt terelték azokat a megfelelő pontra.

Olyan szinten lettünk elzárva a helyiektől, mintha nem is egy stadionba érkeztünk volna. 2004-ben ez még nekünk felettébb furcsa volt. Hatalmas parkolót alakítottak ki a vendégszurkolóknak, itt olyan volt a hangulat, mintha a debreceni Piac utcán sétálgatott volna az ember, annyi különbséggel, hogy ott nem ismer mindenki mindenkit.

, az ismerősök pedig elemezték, ki hogyan jutott idáig. Sok-sok nagy kaland „nyugaton”, 20-30-40 órába sűrítve, a BL-kitérőt tevőknek 60-70-be. A parkolóból a stadion vendégszektorába vezetett az út, saját stadiondarabot kaptunk. Nyilván a fokozott óvintézkedések nem a kalandozó magyaroknak szóltak, hanem arrafelé is vannak helyi „vetélkedők”, de minden ideérkezőnek kijár a törődés.

Mindenki aggódva nézte a pályát. A jelenlévő debreceniek közül sokan nem sokkal korábban már átéltek hasonlót. Akkor a Bordeaux elleni mérkőzésre indult a csapat, és a szurkolótábor, ám a előbbi a repülőtéren landoláskor, utóbbiak jó része „valahol Európában” kapta a hírt, hogy elhalasztják a mérkőzést. Ami 2001. szeptember 13-ra volt kiírva. Talán mindenki emlékszik rá, hogy az Amerikát ért terrortámadás miatt egy időre minden sporteseményt elhalasztottak, még az öreg kontinensen is. Lett is ebből nagy zűrzavar, az akkor Európát hiába átszelő debreceniek emlékében még élénken élt az a túra.

2004-ben beérkezve a stadionba mindenki biztos volt benne, hogy itt, azon a napon nem lesz mérkőzés. Hó alatt volt a teljes pálya. Aztán megjött a felmentő sereg, de csak annyira jutott, hogy az alapvonalaktól a térfelek közepéig letúrták a havat.

Megint hiába utaztunk több napot—vélték az egyszer már pórul jártak. Feszülten nézte  mindenki, amikor a találkozó játékvezetői és a nemzetközi szövetség funkcionáriusai megérkeztek a terepszemlére. Aggodalmasan tapicskoltak a hóban, tőlük csak az 1400 „kalandozó magyar” aggódott jobban.

Utólag kiderült, hogy fél nyolckor nem tudtak dönteni a felek, nyolc órára tűzték ki a végső határidőt.

, végül a macedón játékvezető, Emil Bozinovszki mondta ki a végső szót: lesz meccs. Egy apró győzelem a debrecenieknek. Főleg a szurkolóknak.

A DVSC ebben az összeállításban játszott:

Tomic – Bernáth, Éger, Flavio Pim (Balog, 87.p), Szatmári (Szekeres, 82. p) – Dombi, Habi, Kiss Zoltán, Sándor Tamás, Halmosi- Bajzát (Vincze Gábor, 58.p)

"Jól szervezett együttesnek tartom a Debrecent, de a játékrendszerét  ismerjük - mondta Trond Sollied, a Bruges norvég trénere majd hozzátette: "Böőr szervezőkészségére és Dombi gyorsaságára figyeltem fel. Szerencsénkre előbbi sérülés miatt nem léphet pályára, de utóbbira nagyon oda kell figyelnünk. Szeretnénk több góllal nyerni, hogy a visszavágóra nyugodtan utazhassunk."

A Bruges jobb volt, de a Loki tartotta vele a lépést. Az első játékrészben kissé megilletődötten, a másodikban már határozottan. Sajnos az első félidő hajrájában a magyar kapuba került a labda, Lange juttatta oda. A második 45 percben több helyzet adódott, lehetett volna 3-1 is a belgáknak, de szerencsével 1-1 is. Egyik eset sem valósult meg, a magyar csapat 1-0-ra kikapott. Nem túl biztató eredmény a visszavágóra, de nem került reménytelen helyzetbe a csapat.

Az edző, Szentes Lázár ezt mondta a lefújás után:

„Nem vagyok elégedett, mert veszítettünk, és nem túl magas színvonalú mérkőzést játszottunk. Egyetlen nagy helyzetünk volt, amit sajnos nem tudtunk értékesíteni. Abban biztos vagyok, hogy a visszavágón jobban játszunk majd, és az is borítékolható, hogy a jövő héten hasonlóan harcos meccs vár ránk.”

A visszavágóról majd a maga idején, most rögzítsük, hogy a hazai szurkolók, 19.000-en minél gyorsabban igyekeztek a jó meleg lakásukba. Az 1.400 vendég drukker pedig elindult a hóba öltözött meseváros késő esti felfedezésére. 11 óra után már csak Loki sálban- sapkában lévő emberek voltak talpon.

Mindenki elemzett, esélyt latolgatott, továbbjutásról álmodozott.

Mi erről a barátommal, és a mérkőzést közvetítő Fülöp Lászlóval hajnali háromig beszélgettünk, valószínűleg már rég’ túl volt a hely a záróráján, de nem kapcsolgatták a villanyt, és nem is tagadták meg az újabb rendelésünket. Aztán hazafelé az egyre csendesebb főtéren egy „bodegában” kértünk három hamburgert, ezek mellé kaptunk vagy két kiló sült krumplit. Az eladó mosolyogva kívánt hozzá jó étvágyat, valószínűleg ezek miatt nem volt kedve hajnalig nyitva tartani.

Mire megtaláltuk a panziónkat, elfogyott a kaja, elállt a hó, egészen barátságossá vált az idő az esti metsző hideg után.

Egyre reménytelibbnek láttuk a visszavágót, de sajnos a vágyaink nem váltak valóra.

2004. március 3-án Debrecenben nem esett gól, így ért véget a DVSC nagy UEFA-kalandja. 

Ki gondolta 2004-ben, hogy akkor láttunk utoljára magyar csapatot nemzetközi kupában tavasszal?

Vajon mikor látunk legközelebb?

A nyitóképen: Sándor Tamás és Dombi Tibor beszélget a mára már történelmivé vált Bruges elleni párharcra készülve.

MTI Fotó: Oláh Tibor