Külön szépsége ennek a sorozatnak, hogy azért nem jelentősen lassabbak, mint az itteni első osztály, amely immáron Hypercar néven fut, és az autók technikailag meglehetősen közel állnak egymáshoz, kis túlzással már-már márkakupáról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy itt, bizony nincs mese, tudni kell vezetni. A sorozat kiemelt csúcsversenye Le Mans, ahol sokáig a csapat másik autója vezetett Robert Kubicáékkal, akik azonban az utolsó körben voltak kénytelenek kiállni egy műszaki hiba miatt. Így gyakorlatilag elsőre megnyerte Habsburg Ferdinánd osztályában a legendás futamot, csapattársaival, Robin Frijns és Charles Milesivel egyetemben.
Ezt követően a trió pedig megállíthatatlannak bizonyult, és két külön versenyhétvégén is nyert a napokban Bahreinben, és ezzel bebiztosította a bajnoki címét.
Hatalmas utat tett meg idáig a Habsburg úrfi, és magának kaparta ki a sikereket, sőt „Őfelségét” alapvetően minden kategóriában mindenki le akarja győzni, hiszen „tudja már, hogy hol a helye”. Családon belül is elsődleges támogatója eddig inkább a magyar gyökerekkel is rendelkező édesanyja volt, az osztrák hadseregben vadászpilótaként szolgált édesapja jobban örült volna annak, ha fia a politikai pályát választja, vagy sikeres üzletemberré válik. Ehhez képest környezettudatos autóversenyző, illetve az osztrák televízió egyik állandó helyszíni riportere.
Nyáron beszélgettünk is egy sort, hogy mégis hova tovább, feldobtam neki újra a Forma-1-et, hiszen gyerekkora óta azért csak ez az álma, és még nem tett le róla. Ő viszont két lábbal áll a földön, és uralkodik magán: most az elképzelései szerint éveket töltene el inkább a sportautózás csúcsa felé vezető úton. Akkor azonban sem ő, sem én nem számoltunk még azzal, hogy ilyen hamar „kipipálja” az LMP2-t.
A címre visszatérve tehát: folytassa, Felség, lehetőleg már egy gyári versenyülésben, a Hypercarok között!