Az olimpiai bajnok Alexander Zverev nyerte a férfi tenisz világbajnokságot

Minden év végén az idény nyolc legjobban teljesítő férfi teniszezője vehet részt a hivatalosan ATP Finals névre hallgató eseményen, melyet magyarul leggyakrabban – félig-meddig tévesen, jobb híján – világbajnokságnak fordítunk.

11 évnyi London után a torna rendezési jogát 5 alkalomra megvásárló Torinó bemutatkozásán az erőviszonyok egyértelműek voltak. A világ három legjobb keménypályás játékosa a világelső Novak Djokovic, az őt idén egyedül Grand Slamen legyőző, világbajnoki címvédő Daniil Medvedev és a tokiói keménypályán olimpiai bajnok, elődöntőben Djokovicot verő Alexander Zverev. Bárki más döntőbe csak hatalmas meglepetéssel kerülhetett volna; végül nem is került szóba hasonló. 

A két négyes csoport kérdései sem a továbbjutók kiléte körül forogtak (végül az egy valóban kiadó elődöntős helyre a salakspecialistából egyre inkább általánosan nagyszerű teniszezővé érő Casper Ruud futott be), inkább a szombati-vasárnapi végjáték esélyeire volt némi hatása a sorsolásnak. Djokovic lett az, akinek a csoportban nem kellett találkoznia senkivel, aki megverheti pillanatnyilag keménypályán, ám ezzel az is eldőlt, neki az elődöntőben és egy esetleges döntőben is a lehető legkeményebb dolga lesz.

Az egy csoportba kerülő Medvedev és Zverev pedig ki-ki meccsen eldöntötték, ki jut csoportmásodikként Djokovic ellenfelének az elődöntőben, és osztozik lényegében a szerb világelső sorsában: mindkét másik nagy esélyest meg kell vernie a címért. Medvedev a csoportban a létező legszorosabban, döntő szett tiebrékben, 6-6-nál még térfelet cserélve vívta ki a könnyebbik ágat.

Zverevnek így az olimpia után ismételten Novak Djokoviccsal kellett elődöntőznie. Egy nem kevésbé szoros meccsen, két és fél órás csatában végül az olimpia bajnok ismét megverte a világelsőt (a két találkozó között a US Open elődöntőjét a történelmi Grand Slamért hajtó szerb nyerte), de az egyértelmű volt a döntő előtt, hogy a maga elődöntőjével pikk-pakk végző Medvedev erőnléti fölényben lesz a döntőben, ha az hosszúra nyúlik – és hogy éles eszű védekezőként megvannak rá a kártyái, hogy hosszúra nyútjsa az év utolsó egyéni meccsét.

Alexander Zverev minden ellenesélyt egyetlen mozdulattal elsöpört: bitang jól szervált az egész meccsen. Hiába Medvedev a világ pillanatnyilag legjobb keménypályás fogadója, az első szervák többségét vissza sem tudta adni, bréklabdája nem is volt meccsen, és egyenlőig is csak egy játékban sikerült jutnia. Zverev ott, a második szett közepén egy 200 km/h feletti második szervával kecmergett ki az egyetlen picit szorosabb helyzetből. 

Ami egyébként visszatérő eleme volt a meccsnek. Jelképes, hogy a világbajnoki labdát is második szervából egy hatalmas ásszal nyerte, mindössze pár perccel több mint egy óra játék után.

Másik jelképes jelenetként Medvedev tehetetlenségében számtalanszor próbálta futtából elengedni a tenyeres egyenesét, ám ez szinte mindig hibához vezetett.

Az olimpiai győzelme óta parádés második félévet (egy mestercím és egy elődöntő, egy Grand Slam elődöntő, egy világbajnoki cím) futó Alexander Zverev pillanatnyilag harmadik a világranglistán. Daniil Medvedevvel ellentétben salakon is képes húsos pontokat szerezni, így legkésőbb májusra vélhetőleg megelőzi őt; az előttünk álló fél év egyik legérdekesebb kérdése inkább az lesz, megelőzheti-e Novak Djokovicot is. Ehhez, a világelsőséghez bizonyára kellene egy Grand Slam-cím – annak a Zverevnek, aki életében még mindig nem vert meg top10-es játékost Grand Slamen.

Nyitókép: Zverev a világbajnoki trófeával. Marco Bertorello / AFP