Zoltán csak teljes neve közlése nélkül volt hajlandó rendelkezésünkre állni, de őszintén kiöntötte a lelkét, hiszen ahogy ő fogalmaz, „már évek óta nyomaszt a düh és a tehetetlenség”.
Az újpesti összeomlás hátterében egyértelműen az áll – vág bele informátorunk –, hogy a tulajdonos, Roderick Duchatelet már semmit nem akar tenni Újpesten. Egészen biztos forrásból tudom, hogy
nagyon közel van a klub eladása, remélhetőleg, nem túl későn, a csapat NB II-be zuhanása után realizálódik csak az üzlet.
De a belga becsapott minket, hiszen 10 éve, amikor a Megyeri útra érkezett, egyértelműen azt ígérte, hogy a hetvenes évek Újpestjének a hangulatát és eredményességét hozza vissza. Ehelyett hol tartunk? Évek óta Damoklész kardja lebeg felettünk, és csak az utolsó pillanatban, nem ritkán a szerencsének is köszönhetően tudjuk évről évre meghosszabbítani az élvonalbeli kerettagságunkat.
Akár már heteken belül realizálódhat az Újpest eladása?
Még egyszer mondom, biztos vagyok benne, hogy hamarosan nem Duchatelet lesz a klub tulajdonosa. Úgy tudom, hónapok óta tartanak az egyeztetések egy másik külföldi befektetővel, így van remény arra, hogy (állami szerepvállalással) egy szebb időszak köszönt be a Megyeri úton. Ezzel együtt megvan a félelem mindenkiben, hiszen az NB I-ben még egyszer sem jött be igazán a külföldi tulajdonosok szerepvállalása. A futballklub eladására már csak azért is nagy az esély, mert
Duchatelet-nek egy hatalmas ingatlanbiznisz realizálása már hosszú ideje sokkal fontosabb, mint az Újpest szereplése.
Kérdés, hogy ezt a tevékenységet miként egészíti ki a játékosok eladásából?
Ön hosszú évtizedek óta az Újpest lelkes szurkolója. Miként éli meg az évek óta tartó gyengélkedést?
Egyre nehezebben! Ám azzal kezdeném, hogy a Gyirmót elleni bajnokin nem voltam kinn, mégpedig azért nem, mert egy olyan egyezség született a kemény mag, a leghűségesebb Újpest-szurkolók között, hogy éppen a siralmas szereplés miatt, a hazai meccseket bojkottáljuk, csak az idegenbeli mérkőzésekre kísérjük el a csapatot. A mi generációnk a hetvenes évek végén kezdett el meccsre járni, én még láttam a Fazekas Laci-féle, újpesti aranycsapat utolsó tündöklését, de így is tíz évet kellett várnom, az első, személyesen átélt bajnoki címre, majd újabb nyolcat a következőre. Az egész történetben az a borzasztó, hogy évek óta tart a megaláztatásunk, és ez az egész mára már odáig fajult, hogy ez
a kivéreztetett Újpest az NB I pofozógépe lett.