Antifa erőszak: Melonit és Salvinit ábrázoló képeket gyújtottak fel – szakszervezetinek álcázott kormányellenes tüntetés volt Olaszországban
A szélsőbaloldal Palesztina mellett is kiállt.
Minden sportágnak vannak rendkívüli, igazán nagy versenyei, amik túlmutatnak egy világbajnokságon, vagy olimpián. Természetesen e kettő jelenti minden sportág csúcsát, de talán egy sportág mélységét megmutathatja más verseny is, amely tükrözi a tradíciókat, a fair playt, vagy akár a sportág kiterjedtségét.
Minden sportágnak vannak rendkívüli, igazán nagy versenyei, amik túlmutatnak egy világbajnokságon, vagy olimpián. Természetesen e kettő jelenti minden sportág csúcsát, de talán egy sportág mélységét megmutathatja más verseny is, amely tükrözi a tradíciókat, a fair playt, vagy akár a sportág kiterjedtségét. Vitorlázás (America Cup)vagy a triatlon (Ironman, de szigorúan Hawaii-n) rendelkezik ilyen versenyekkel, ahol sokan elindulnak a „legnagyobbak” közül, de mindennapok embere, sportolója is ott van.
Mert maga a Silver Skiff egy elmondhatatlanul jó és komoly kihívást jelentő viadal minden egypár evezős számára. A versenyt a Pó torinói szakaszán rendezik, 11km összesen, fel és le. A sodrás, a kanyarok és a 420 induló igazi tömeg fesztivállá teszi a versenyt. A rajtok 20 másodpercenként követik egymást. A pálya csak a folyó komolyabb kanyarjaiban van bójasorral elválasztva, egyébként szabad vízen megyünk fel és le. A sodrás nehéz, olyan, mint az óbudai kiság, de mivel több helyen is van befolyás, vagy egyszerűen a meder veszélyes és ezért rendkívül örvényes tud lenni. A folyó maga kb. olyan széles, hogy 5-6 hajó fér el egymás mellett szorosan, de 3-4 kényelmesen. Több száz éves hidak alatt küzdöttünk és több evezős klub mellett haladtunk el, ahol sokan néztek minket és szurkoltak nekünk.
Természetesen a 420 indulóból rengetegen veteránok, illetve vegyesen indulnak a hölgyek a férfiakkal. Összesen 23 nemzet fiai indultak. Az abszolút sorrendben első három helyezett pénzdíjat kap, nem is keveset 800-400-300 EUR-t, ami azért jól jön minden felkészüléshez. Az indulók sorát előző évi teljesítményük alapján rakják össze, de csak az első 50 hely foglalt, a többit rangsorolják.
A versenynek különleges az élménye. Nem csak Torino folyóparti szépsége az, ami rendkívülivé teszi, hanem a csónakházak hangulata, a tradíciók, a vízpart. Érkezésünk estéjén a part már tele volt hajószállítókkal, a helyi rendőrség járőrözött is tisztességgel a biztonságért. A Cerea-ban vacsoráztunk, ahol egy különlegesen jó lasagne-t ettünk, másodikkal és desszerttel. A klub közösségi termében az elmúlt 150 évből voltak serlegek és kupák kiállítva, emléklapok a piemont-i királytól. A levegőben volt az, hogy itt nem csak azért sportolnak, mert nem volt mit csinálni otthon. Itt a klubért sportolnak, a klubban, a társaságért, a közös együttlétekért. Vagy ha nem sportolnak, isznak egy apperolt, amit tökéletesen kever a pultos a klub bárjában és hétvégi Silver Skiffet nézik. Ahogy mi is tettük a verseny után egy apperol spritzzel és néztük meg, ahogy a verseny utolsó résztvevő is beevez a célba.
Az eredményekről nem is írtam, pedig e nélkül igencsak hiányos lenne írásom. Kriszti hatalmasat evezett és összetettben második lett a nők versenyében, ami nem kis dolog, mert maga mögé utasította Femke Dekker-t, aki Hollandiában elég nagy királynőnek számít. Az első Lena Müller lett. Csepi ugyancsak jól szerepelt és a ks mezőnyben a 6. helyet szerezte meg, míg az összetettben 25. lett. Én a férfi senior mezőnyben 10. míg az összetettben 33. lettem. Egyébként Kriszti összetettben 87. helyet szerezte meg.