Május végén a világ egyik legkülönlegesebb színházi élménye érkezik Budapestre: a Slava’s Snowshow nemcsak lenyűgöz, hanem felemel. A legendás bohóc, Slava Polunin mágikus univerzumot teremt, ahol mindenki újra gyermekké válhat – legalább egy estére.
Egy hópehelynyi csoda a színpadon – Slava’s Snowshow a Nemzeti Színházban
Van olyan színházi élmény, amely nem csupán megragad, hanem átölel. A Slava’s Snowshow pontosan ilyen: nem pusztán előadás, hanem utazás egy varázslatos világba, ahol a szavak helyett a gesztusok, a fények, a színek és a zene mesélnek. Slava Polunin legendás alkotása május 30. és június 8. között tér vissza a budapesti Nemzeti Színház színpadára – és újra emlékeztet bennünket arra, milyen volt hinni a csodákban.
A darab középpontjában egy sárga ruhás bohóc áll: magányos, sebezhető és végtelenül emberi. Hol nevettet, hol megríkat, miközben egy álomszerű világon vezet keresztül minket – a Grynzzz-ek birodalmán, ahol minden lehetséges. Óriáslégy, lebegő léggömbök, pókhálószerű textilek és papírdarabokból kavarodó hóvihar – ezek a látványelemek túlmutatnak önmagukon: érzéseket, emlékeket, hangulatokat idéznek meg, s mindvégig a képzelet szabadságára építenek.
Slava Polunin neve nem ismeretlen a nemzetközi színházi világban. Munkássága mélyen gyökerezik a pantomim és a klasszikus bohócművészet hagyományaiban. Olyan mesterek nyomdokain halad, mint Charlie Chaplin, Marcel Marceau vagy Leonid Yengibarov – mégis saját, semmivel össze nem téveszthető színházi nyelvet hozott létre. Az ő bohóca nem pusztán nevettet: tükröt tart elénk, felnőttek elé – és megmutatja mindazt, amit a rohanó hétköznapokban hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Az Snowshow egyik legkülönlegesebb jellemzője a spontaneitás és az állandó változás. A színészi szerepek sokszor az utolsó pillanatban dőlnek el, a közönség reakciói pedig folyamatosan formálják az estét. Ez az előadás élő, lélegző organizmus: minden este más, és minden előadás új dimenziót nyit meg a néző előtt. A megszokott színházi keretek itt lebomlanak: a nézőtéren hömpölygő hó, a közönség fölé emelkedő hógömbök, a színpadról a nézők közé guruló zöld léggömbök mind azt sugallják – itt te is része vagy az eseménynek.
A zene – Vangelis, Mussorgsky, Mahler – nem csupán aláfestés, hanem érzelmi gerince az előadásnak. Nosztalgikus, néha felemelő, máskor fájdalmasan szép pillanatok kísérik végig Sárga bohóc utazását, amely a humor és a szomorúság törékeny egyensúlyában mozog. Éppen úgy, ahogy az élet is.
Az est fináléja valódi közösségi élmény: amikor a színpad és nézőtér közötti határ végképp eltűnik, és a nézők egyetlen, nagy játéktérré válnak, megtörténik az, amiért a színház igazán fontos. Nemcsak szórakoztat, hanem összeköt. Nemcsak emlékezetes, hanem felemelő.
Világszerte több mint 80 országban, több mint 12 millió néző látta már a darabot – és mindenütt ovációval fogadták. A kritikusok sem fukarkodnak a dicséretekkel: a Variety szerint „a bohócművészet csúcsa”, a New York Times „örömteli repülésnek” nevezi, a Mail on Sunday pedig egyszerűen csak „letaglózónak” írja le.
Slava Polunin szerint „az előadásaink célja, hogy a néző, aki beül a színházba, gyermekké váljon.” A Slava’s Snowshow nem pusztán ezt teljesíti – hanem valami többet is ad: emléket. Egy érzést, amely veled marad, amikor már elsötétült a nézőtér, amikor a hó elolvadt, és csak a mosoly maradt. Vagy egy könnycsepp a sarkodban.
Ha hiszel abban, hogy a színház lehet varázslat, ne hagyd ki. A Slava’s Snowshow nem csupán egy előadás – ez egy ünnep. Egy hópehelynyi csoda, amit a lelked őriz meg.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
Darvas Iván Gálffi László alakjában beszél hozzánk azért, hogy Gálffi az ő szavain keresztül beszélhessen mindannyiunkhoz. Az Örkényben bemutatott A Darvas szerelmes levél nőkhöz, színházhoz, élethez.
Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád – vallotta. A divatvilág legendás alakja kilencvenegy éves korában hunyt el.
A „nemzet csalogánya” vándorolva nőtt fel, hatása Kossuthéhoz mérhető, a magyar nyelv terjedésében fontos szerepe volt. Mindent elért, amit színésznő elérhet, de máig nem tudjuk, kibe volt szerelmes.
Fülöp Péter lerántja a leplet a baloldali média színházi támogatásokkal kapcsolatos manipulációjáról.
A kormány idén is gondoskodott arról, hogy azok se maradjanak ki az augusztus 20-ai ünnepi tűzijáték élményéből, akik nem tudtak személyesen a rakpartokra ellátogatni.
Oly gyorsan tűnnek majd el mellőle az őt színpadra feltuszkoló bátrak, ahogy ma a tömeg szétrebbent.
Aranyosi Péter igyekszik magát áldozatként beállítani.
