A szerző a nyugati társadalmak válságát a zsidó-keresztény örökség megtagadásában látja, a gender-ideológiát pedig olyan „újpogányságnak” tekinti, melyhez kitűnő táptalajt biztosít az Európa alapjait jelentő keresztény kultúra és értékrend elutasításából fakadó, Nyugat-Európában tapasztalható identitásválság. Úgy gondoljuk, hogy napjainkban, amikor egyre több olyan könyv jelenik meg a boltok polcain, melyek az „elfogadás” jegyében gender-agymosást kínálnak, hiánypótló ez a mű, mivel feltárja az intoleráns, ellentmondást nem tűrő genderlobbi szándékait és módszereit. A „tudományra”, „szakemberekre” előszeretettel hivatkozó balliberális oldal pedig készségesen szolgálja (ki) ezt a gender-mozgalmat, valamint az őket támogató kortárs feministákat és az úgynevezett LMBT-igazságharcosokat, még akkor is, ha ehhez megkérdőjelezhetetlen biológia tényeket kell megtagadniuk.
Hogyan jutott el idáig a nyugati civilizáció? Peeters szemléletes példákon keresztül mutatja be a gender-ideológia folyamatos begyűrűzését: úgy véli, hogy az koncentrikus körökből épül fel, melynek külső részein hangzatos, mindenki által támogatható követelések vannak, azonban ahogy beljebb megyünk, egyre radikálisabb megállapításokkal találhatjuk szembe magunkat. Ezért fontos, hogy már az első jeleknél megálljt parancsoljunk a gender-ideológiának. Okulásul szolgálhatnak azok a történelmi példák, amelyekkel a szerző levezeti a gender-ideológia nemzetközi térnyerését. Ez azonban nem csupán történelem, napjainkban is találunk elrettentő eseteket: elég a nők védelmére hivatkozó Isztambuli Egyezményre gondolnunk, mely valójában a gender fogalmának nemzeti jogrendszerekbe való becsempészését szolgálja.