Sauska Krisztián írása a Mandiner hetilapban
***
Életem egyik legnyomasztóbb éttermi élménye az amerikai csúcsgasztronómia egyik ma is ragyogó csillagához kötődik, ahová hosszas várakozás után kaptunk helyet vacsorára néhány évvel ezelőtt. Nehezen indult az este, hatalmas forgalommal, eltévedt taxissal és némi késéssel; amikor végre megkönnyebbülten lerogytunk asztalunkhoz, a megérkezés örömére kértünk egy-egy pohár pezsgőt. Nem kaptunk. Kiderült, hogy egy feszesre komponált, borokkal párosított kóstolómenüben lesz részünk, amelynek során semmi lehetőségünk nincs választani, mert azt a menüsor megálmodói már megtették előttünk. Az élmény érdekes volt, a borválasztások indokoltak és élvezetesek, mégis úgy álltunk fel, hogy ez nem a mi esténk volt.
Mindezt azért említem, mert időről időre hallok zavarba ejtő kijelentéseket arról, hogy mit mihez „szabad” fogyasztani. Gyakran érzem, hogy sikerült egy újabb stresszforrást kreálni magunknak azzal, hogy vendéglátó házigazdaként idegesen hajszoljuk a tökéletes étel-ital párosításokat, amelyek szerencsére ugyanúgy nem léteznek, mint a tökéletes boldogság.
A »fehér húshoz fehérbort, vörös húshoz vörösbort« dogmának már akkor sem lehetett értelme, amikor kitalálták”
Ezért most, amikor lassan elkezdjük tervezni az ünnepi menüt, először is nyugodjunk meg, és tegyünk le terheket: kezdjük például a „fehér húshoz fehérbort, vörös húshoz vörösbort” dogmájával, amelynek már akkor sem lehetett értelme, amikor kitalálták. Aztán engedjük el a gondolatot, hogy minden fogáshoz más bort kell kínálnunk, mert semmilyen szabálykönyv nem írja, hogy nem élvezhetünk egy teljes étkezést végig például kizárólag pezsgővel. Vendéglátóként persze mindig van javaslatom, vagy személyes kedvencem, szeretek opciókat adni az asztaltársaságnak, viszont megértem, ha nem mindenkinek van kedve fél tucat bor között cikázni egész este, mert már megtalálta azt az egyet, ami neki jólesik.
A nyugati ember végül olyan sokáig nézte a totalitás izzó gömbjét, s olyan sokáig bámult az Atlanti-óceán felett lenyugvó Napba, hogy közben teljesen megfeledkezett az alapról, amelyen áll. Czopf Áron írása.
Apa és fia együtt vezetik a St. Andrea Szőlőbirtokot, munkálkodásukat az Istenbe vetett erős hittel végzik, boraik rendre rangos díjakat nyernek. Személyes indíttatásukról és hivatásuk megpróbáltatásairól kérdeztük őket.
Igazi rejtély, hogy mi történt Arisztotelész politikai tanításával, amelyen továbbra is mindenki úgy lép át, mint családi otthona megszokott küszöbén. Czopf Áron írása.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
„Minden kitörés olyan, mintha a természet leglátványosabb előadását nézném az első sorból” – magyarázta a Hawaii Vulkánok Nemzeti Park önkéntese.
A pesti Kőbánya lett a magyarországi lengyel közösség fellegvára, aminek történelmi okai vannak. A közösség mai képviselőivel jártuk be a X. kerület lengyel emlékeit.
Ismét felelevenítették a szabadrúgásgólját.
Nagy rendőrségi művelet indult kedden este Bécs Leopoldstadt nevű kerületében.
