Az amerikai palagáz-forradalom kérlelhetetlen zászlóvivője, Trump energiaügyi minisztere kíméletlenül rántja le a leplet a zöldátállás nagyra törő, de szerinte csúfosan megbukott ígéreteiről.
A szerző a Makronóm újságírója.
Chris Wright, az Egyesült Államok energiaügyi miniszterének véleménye szerint a Biden-adminisztráció és több európai ország, például Nagy-Britannia által erőltetett klímapolitika nemcsak kudarcot vallott, hanem jelentős gazdasági és társadalmi károkat is okozott. Az érvei közel sem pusztán a fosszilis energiahordozók melletti egyszerű, politikai indíttatású kiállást tükrözik, hanem rávilágítanak a megújuló energiaforrásokra épülő rendszerek gyakorlati korlátaira és a klímapolitika durva árnyoldalaira. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk álláspontját a The Economistben megjelent véleménycikke kapcsán.
Magas energiaárak és gazdasági terhek
Wright egyik fő kritikája, hogy a szénhidrogének használatának korlátozása drágább és kevésbé megbízható energiatermelést eredményezett.
Az Egyesült Államokban 2024-re minden ötödik háztartás küzdött az energiaszámlák kifizetésével, különösen az alacsony jövedelmű családok.
Az energiaárak emelkedése nemcsak a háztartások költségvetését terhelte meg, hanem az inflációt is növelte, drágítva az üzemanyagoktól kezdve az élelmiszerekig szinte mindent. Ez a hatás különösen érezhető volt azokban az országokban, ahol a megújuló energiaforrásokra való átállás gyors ütemű, de az infrastruktúra nem készült fel a változásokra. Továbbá Európában – például Németország és Nagy-Britannia – szembesültek az energiaárak drasztikus emelkedésével, ami nemcsak az orosz–ukrán háború 2022-es ársokkjára, hanem Wright szerint
részben a fosszilis energiahordozók kivonására és a megújulók időjárás-függőségére vezethető vissza.
A magas energiaárak persze nemcsak a fogyasztókat érintik, hanem a vállalkozásokat is, különösen az olyan energiaigényes iparágakat, mint például a vegyipar vagy a fémfeldolgozás, amelyeknek a költségei jelentősen nőttek, csökkentve versenyképességüket a globális piacon.
Megbízhatatlan a zöldenergia
Az energiaminiszter aláhúzza: a megújuló energiaforrások, mint a szél- és napenergia, nem tudják teljes mértékben kiváltani a szénhidrogéneket, amelyek tavaly az Egyesült Államok primer energiafogyasztásának 82 százalékát biztosították, alig csökkentve a 2019-es arányt. Wright szerint
a megújulók időjárásfüggő termelése miatt az elektromos hálózat stabilitása romlott, mivel ezek az energiaforrások nem képesek folyamatosan, nagy kapacitással ellátni az ipari folyamatok és a modern gazdaság energiaigényeit.
Például a szélcsendes vagy borús napokon a hálózat nem tudja biztosítani a szükséges áramellátást, ami áramszüneteket okozott az USA elektromos hálózatának felében. Európában hasonló problémák figyelhetők meg: Németország politikája, amely a megújulókra és a nukleáris energia fokozatos kivonására fókuszált, a zöldátállás gyakran vezetett hálózati instabilitáshoz, különösen a téli hónapokban, kiváltképp sötétszélcsend (dunkelflaute) idején, amikor a napenergia-termelés alacsony és a szélenergia sem mindig megbízható. Az ilyen bizonytalanságok különösen aggasztók az olyan technológiai szektorok számára, mint a mesterséges intelligencia (MI), amelynek az adatközpontjai folyamatos és nagy kapacitású energiaellátást igényelnek.
A miniszter szerint a szénhidrogének korlátozása miatt Biden idején alapvető fontosságú infrastrukturális projekteket, például földgázvezetékeket blokkoltak az Egyesült Államokban, ami megdrágította az ipari gyártást, munkahelyek elvesztéséhez és a termelés külföldre helyezéséhez vezetett.
Nagy-Britanniában a klímapolitika következményeként az acélgyártás szinte teljesen kiszerveződött az olyan országokba, mint India és Kína, ahol szénalapú erőművek működnek. Az acélt aztán dízelüzemű hajókkal szállítják vissza, ami nemcsak hogy nem csökkenti a globális szén-dioxid-kibocsátást, de még növeli is azt, miközben rontja a nemzetbiztonságot és a gazdasági stabilitást.
Wright szerint ez a paradoxon jól mutatja a klímapolitika gyakorlati problémáit: a szigorú környezetvédelmi szabályozások gyakran nem csökkentik a globális kibocsátást, csupán áthelyezik azt más országokba, ahol kevésbé szigorú szabályozások vannak érvényben.
Európában a „klímafanatizmus” magas energiaárakat, deindusztrializációt és csökkenő életszínvonalat eredményezett, különösen olyan országokban, mint Németország, ahol az ipari szektor jelentősen visszaesett, részben a magas energiaárak miatt. Az emiatt külföldre kiszervezett termelés nemcsak gazdasági hátrányokat okoz, hanem növeli a függőséget egyes autoriter rezsimektől, például Kínától, amely a globális nyersanyag- és gyártási láncok kulcsfontosságú szereplője.
A megújulók technológiai korlátai
Wright kiemeli, hogy az elektromosság globálisan csak az összes energiafogyasztás egyötödét fedezi, és
a szél-, illetve a napenergia nem alkalmas az ipari folyamatokhoz szükséges intenzív hő előállítására, ahhoz ugyanis szénhidrogénekre van szükség.
Ráadásul a szél- és naperőművek gyártása, valamint az ehhez kapcsolódó acél- és cement-előállítás is szénhidrogéneket igényel, így a teljes dekarbonizáció a jelenlegi technológiai fejlettség mellett gyakorlatilag lehetetlen. Például a szélturbinák lapátjai vagy a napelemek előállítása során jelentős mennyiségű fosszilis energiát használnak fel, ami lerombolja a megújulók „zöld” imázsát. További kihívás, hogy
a megújuló energiaforrások által termelt áram globális léptékű, nagyarányú eltárolása – például akkumulátorok segítségével – költséges és környezeti szempontból problémás,
mivel többek közt az akkumulátorok gyártása ritkaföldfémeket igényel, amelyeknek a bányászata gyakran környezetszennyező. Ezek a technológiai korlátok azt mutatják, hogy a megújulókra való teljes átállás nemcsak gazdasági, hanem technológiai akadályokba is ütközik, amelyeket a jelenlegi kutatások és fejlesztések eddig képtelenek voltak áthidalni.
Klímapolitika kontra valóság
A klímaváltozást gyakran „egzisztenciális válságként” kezelik, de Wright szerint ez a megközelítés túlzás. Érvelése szerint
a szén-dioxid-szint növekedése mellett az elmúlt két évszázadban a várható élettartam megduplázódott, a globális szegénység pedig 90-ről 10 százalék alá csökkent, nagyrészt az olcsó és bőséges fosszilis energiának köszönhetően.
Mindez szerinte rávilágít arra, hogy az energiaellátás megbízhatósága és elérhetősége kulcsfontosságú a gazdasági fejlődés és a jólét szempontjából. A klímapolitika azonban gyakran figyelmen kívül hagyja az energiaforrások közötti kompromisszumokat, és a csupán a megújulókra való fókuszálás gazdasági leépülést és energiahiányt okozhat. Wright szerint a klímapolitika idealizmusa nem veszi figyelembe a modern gazdaságok energiaigényeit, különösen az olyan gyorsan növekvő szektorokét, mint a mesterséges intelligencia, amelynek adatközpontjai, ahogy említettük, hatalmas mennyiségű és megbízhatóan rendelkezésre álló energiát igényelnek. Az Egyesült Államok célja, hogy vezető szerepet töltsön be az MI területén, ezt azonban kizárólag zöldenergiával nem lehet elérni, mivel csak a földgáz vagy a nukleáris energia képes biztosítani a szükséges folyamatos ellátást.
Íme a trumpi energy addition policy
Wright a „drill, baby, drill” szellemében megerősíti, hogy a Trump-adminisztráció az „energy addition policy” (energia-hozzáadás politikája) keretében a megbízható energiaforrások – szén, nukleáris, geotermikus, földgáz – termelésének növelésére fókuszál. Ennek keretében a gazdasági növekedés és az energiaellátás biztonságának előtérbe helyezését célozzák, miközben elismerik a fosszilis energiahordozók szerepét a modern gazdaság fenntartásában. Ez a politika különösen hangsúlyos az MI és más energiaigényes technológiák támogatása szempontjából, amelyek kulcsfontosságúak az Egyesült Államok globális technológiai vezető szerepének megőrzéséhez. Európában is egyre több ország ismeri fel, hogy a megújulókra való kizárólagos támaszkodás nem fenntartható, és olyan hibrid megoldásokra van szükség, amelyek kombinálják a megújulókat a megbízhatóbb energiaforrásokkal, például a földgázzal vagy a nukleáris energiával.
Forrás: Economist.com
Címlapfotó: Dreamstime
KAPCSOLÓDÓ:
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A társát még keresik. A perzsa állam már magának tulajdonítja a gép lelövését.
Donald Trump egyértelmű támogatása és az amerikai–magyar kapcsolatok erősödése teljes idegösszeomlást okozott az uniós elitnél.
Pete Hegseth védelmi miniszter csütörtökön menesztette az amerikai hadsereg vezérkari főnökét és két másik tábornokot, miközben folytatódik az iráni háború.
„Így viszonyulunk ehhez a szövetséghez” – mondta a Kreml szóvivője.
Hiperinfláció és államcsőd – „csak” ilyen következményei lehetnek, ha megvalósul a Magyar Péterék terve.
Románia gazdasága 2025 negyedik negyedévében 1,9 százalékkal zsugorodott. Egyetlen negyedév alatt.
A külgazdasági- és külügyminiszter kiemelte: Ukrajna évek óta nem titkolja, hogy el akarja zárni Európát az olcsó orosz energiahordozóktól.
Húsvétvasárnap hivatalosan is megnyitotta kapuit a látogatók előtt a megújult Citadella, melynek megnyitóján a miniszterelnök mondott beszédet.
