A leleplezett zöldforradalom

Chris Wright, az Egyesült Államok energiaügyi miniszterének véleménye szerint a Biden-adminisztráció és több európai ország, például Nagy-Britannia által erőltetett klímapolitika nemcsak kudarcot vallott, hanem jelentős gazdasági és társadalmi károkat is okozott. Az érvei közel sem pusztán a fosszilis energiahordozók melletti egyszerű, politikai indíttatású kiállást tükrözik, hanem rávilágítanak a megújuló energiaforrásokra épülő rendszerek gyakorlati korlátaira és a klímapolitika durva árnyoldalaira. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk álláspontját a The Economistben megjelent véleménycikke kapcsán. 

Magas energiaárak és gazdasági terhek 
 

Wright egyik fő kritikája, hogy a szénhidrogének használatának korlátozása drágább és kevésbé megbízható energiatermelést eredményezett.  

Az energiaárak emelkedése nemcsak a háztartások költségvetését terhelte meg, hanem az inflációt is növelte, drágítva az üzemanyagoktól kezdve az élelmiszerekig szinte mindent. Ez a hatás különösen érezhető volt azokban az országokban, ahol a megújuló energiaforrásokra való átállás gyors ütemű, de az infrastruktúra nem készült fel a változásokra. Továbbá Európában – például Németország és Nagy-Britannia – szembesültek az energiaárak drasztikus emelkedésével, ami nemcsak az orosz–ukrán háború 2022-es ársokkjára, hanem Wright szerint  

A magas energiaárak persze nemcsak a fogyasztókat érintik, hanem a vállalkozásokat is, különösen az olyan energiaigényes iparágakat, mint például a vegyipar vagy a fémfeldolgozás, amelyeknek a költségei jelentősen nőttek, csökkentve versenyképességüket a globális piacon. 
 
Megbízhatatlan a zöldenergia 

Az energiaminiszter aláhúzza: a megújuló energiaforrások, mint a szél- és napenergia, nem tudják teljes mértékben kiváltani a szénhidrogéneket, amelyek tavaly az Egyesült Államok primer energiafogyasztásának 82 százalékát biztosították, alig csökkentve a 2019-es arányt. Wright szerint  

Például a szélcsendes vagy borús napokon a hálózat nem tudja biztosítani a szükséges áramellátást, ami áramszüneteket okozott az USA elektromos hálózatának felében. Európában hasonló problémák figyelhetők meg: Németország politikája, amely a megújulókra és a nukleáris energia fokozatos kivonására fókuszált, a zöldátállás gyakran vezetett hálózati instabilitáshoz, különösen a téli hónapokban, kiváltképp sötétszélcsend (dunkelflaute) idején, amikor a napenergia-termelés alacsony és a szélenergia sem mindig megbízható. Az ilyen bizonytalanságok különösen aggasztók az olyan technológiai szektorok számára, mint a mesterséges intelligencia (MI), amelynek az adatközpontjai folyamatos és nagy kapacitású energiaellátást igényelnek. 
 
A miniszter szerint a szénhidrogének korlátozása miatt Biden idején alapvető fontosságú infrastrukturális projekteket, például földgázvezetékeket blokkoltak az Egyesült Államokban, ami megdrágította az ipari gyártást, munkahelyek elvesztéséhez és a termelés külföldre helyezéséhez vezetett.  

Wright szerint ez a paradoxon jól mutatja a klímapolitika gyakorlati problémáit: a szigorú környezetvédelmi szabályozások gyakran nem csökkentik a globális kibocsátást, csupán áthelyezik azt más országokba, ahol kevésbé szigorú szabályozások vannak érvényben. 

Európában a „klímafanatizmus” magas energiaárakat, deindusztrializációt és csökkenő életszínvonalat eredményezett, különösen olyan országokban, mint Németország, ahol az ipari szektor jelentősen visszaesett, részben a magas energiaárak miatt. Az emiatt külföldre kiszervezett termelés nemcsak gazdasági hátrányokat okoz, hanem növeli a függőséget egyes autoriter rezsimektől, például Kínától, amely a globális nyersanyag- és gyártási láncok kulcsfontosságú szereplője.

 
A megújulók technológiai korlátai 
 
Wright kiemeli, hogy az elektromosság globálisan csak az összes energiafogyasztás egyötödét fedezi, és  

Ráadásul a szél- és naperőművek gyártása, valamint az ehhez kapcsolódó acél- és cement-előállítás is szénhidrogéneket igényel, így a teljes dekarbonizáció a jelenlegi technológiai fejlettség mellett gyakorlatilag lehetetlen. Például a szélturbinák lapátjai vagy a napelemek előállítása során jelentős mennyiségű fosszilis energiát használnak fel, ami lerombolja a megújulók „zöld” imázsát. További kihívás, hogy  

mivel többek közt az akkumulátorok gyártása ritkaföldfémeket igényel, amelyeknek a bányászata gyakran környezetszennyező. Ezek a technológiai korlátok azt mutatják, hogy a megújulókra való teljes átállás nemcsak gazdasági, hanem technológiai akadályokba is ütközik, amelyeket a jelenlegi kutatások és fejlesztések eddig képtelenek voltak áthidalni. 
 
Klímapolitika kontra valóság 
 
A klímaváltozást gyakran „egzisztenciális válságként” kezelik, de Wright szerint ez a megközelítés túlzás. Érvelése szerint  

Mindez szerinte rávilágít arra, hogy az energiaellátás megbízhatósága és elérhetősége kulcsfontosságú a gazdasági fejlődés és a jólét szempontjából. A klímapolitika azonban gyakran figyelmen kívül hagyja az energiaforrások közötti kompromisszumokat, és a csupán a megújulókra való fókuszálás gazdasági leépülést és energiahiányt okozhat. Wright szerint a klímapolitika idealizmusa nem veszi figyelembe a modern gazdaságok energiaigényeit, különösen az olyan gyorsan növekvő szektorokét, mint a mesterséges intelligencia, amelynek adatközpontjai, ahogy említettük, hatalmas mennyiségű és megbízhatóan rendelkezésre álló energiát igényelnek. Az Egyesült Államok célja, hogy vezető szerepet töltsön be az MI területén, ezt azonban kizárólag zöldenergiával nem lehet elérni, mivel csak a földgáz vagy a nukleáris energia képes biztosítani a szükséges folyamatos ellátást. 
  

Íme a trumpi energy addition policy 

Wright a „drill, baby, drill” szellemében megerősíti, hogy a Trump-adminisztráció az „energy addition policy” (energia-hozzáadás politikája) keretében a megbízható energiaforrások – szén, nukleáris, geotermikus, földgáz – termelésének növelésére fókuszál. Ennek keretében a gazdasági növekedés és az energiaellátás biztonságának előtérbe helyezését célozzák, miközben elismerik a fosszilis energiahordozók szerepét a modern gazdaság fenntartásában. Ez a politika különösen hangsúlyos az MI és más energiaigényes technológiák támogatása szempontjából, amelyek kulcsfontosságúak az Egyesült Államok globális technológiai vezető szerepének megőrzéséhez. Európában is egyre több ország ismeri fel, hogy a megújulókra való kizárólagos támaszkodás nem fenntartható, és olyan hibrid megoldásokra van szükség, amelyek kombinálják a megújulókat a megbízhatóbb energiaforrásokkal, például a földgázzal vagy a nukleáris energiával.

Forrás: Economist.com

Címlapfotó: Dreamstime
 

KAPCSOLÓDÓ: