A szélsőséges áradások, hőhullámok és aszályok következtében közel 700 ezer ember kényszerült elhagyni az otthonát Afrikában, néhol a gabonatermés 43–50 százalékkal maradt el az ötéves átlagtól. Pár év, és újabb migrációs hullámokra készülhetünk.
Afrikában tavaly a felszíni átlaghőmérséklet 0,86 °C-kal haladta meg az 1991–2020 közötti átlagot, a kontinens északi részén pedig 1,28 °C-os emelkedést mértek. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) friss jelentése szerint az észak-afrikai régió a leggyorsabban melegedő terület a kontinensen. A tenger part menti rekordhőmérséklete, különösen az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger térségében erős, súlyos vagy extrém hőhullámokat idézett elő. Ezek az extrém időjárási események – áradások, aszályok és hőhullámok – gazdasági veszteségeket, élelmiszer-biztonsági válságot és társadalmi instabilitást okoztak, illetve okoznak a jövőben, amelyek együttesen jelentős migrációs nyomást generálnak.
Ez a nyomás nemcsak Afrikán belül, hanem Közép- és Kelet-Európa irányába is érezteti hatását, különösen, ha a szélsőséges időjárás éveken át fennmarad, és az amúgy is meglévő helyi konfliktusok felerősödnek.
A klímaváltozás gazdasági hatásai Afrikában sokrétűek, de a legnagyobb csapást a mezőgazdasági szektorra mérik. A WMO-jelentés is kiemeli, hogy például Malawi, Zambia és Zimbabwe tavaly két évtizede nem látott aszályt élt át, ennek következtében a zambiai gabonatermés 43, a zimbabwei pedig 50 százalékkal maradt el az ötéves átlagtól. Dél-Szudánban az áradások 30–34 millió haszonállatot pusztítottak el, ami a helyi gazdaság és az önellátó közösségek alapját képező állattenyésztést szinte teljesen tönkretette. Ezek a veszteségek közvetlenül hozzájárulnak az élelmiszer-biztonság romlásához: az aszályok és az áradások instabillá tették az élelmiszer-termelést, ami élelmiszerhiányt és -drágulást eredményezett.
Észak-Afrika különösen súlyos vízhiánnyal küzd, ami korlátozza az öntözéses mezőgazdaságot, tovább mélyítve a régió élelmiszer-ellátási válságát
– húzza alá a tanulmány.
A mezőgazdasági termelékenység csökkenése nemcsak a helyi piacokat destabilizálja, hanem az exportkapacitást is visszaveti, ami különösen olyan országokban kritikus, ahol a mezőgazdaság a GDP jelentős hányadát adja.
Tavaly világszerte 242 millió diák nem tudott iskolába menni az extrém időjárási események miatt, közülük sokan a szubszaharai Afrikában. Dél-Szudánban a 45 °C-os hőhullámok iskolabezárásokat hoztak magukkal, ami hosszú távon a humán tőke minőségének romlásához és a gazdasági növekedési potenciál csökkenéséhez vezet. Az infrastruktúra sem úszta meg, Nyugat-Afrikában a monszunesők 4 millió embert érintettek. Észak-Nigériában 230-an haltak meg áradásokban, amelyek kórházakat, vízellátó rendszereket és utakat rongáltak meg. Dél-Szudánban az áradások miatt a humanitárius segélyek szállítása szinte lehetetlenné vált, ami jelentősen növelte a logisztikai költségeket, például a légi szállítások miatt.
Ezek a károk nemcsak azonnali gazdasági veszteségeket okoznak, hanem a helyreállítási költségek révén hosszú távon is terhelik az érintett országok költségvetését.
A migrációs nyomás a klímaváltozás egyik legjelentősebb következménye, amely három szinten jelentkezik. Először is megfigyelhető egy belső migráció: Dél-Szudánban például az áradások 300 ezer embert kényszerítettek az otthonuk elhagyására, akik vidékről a városokba vagy biztonságosabb régiókba vándoroltak. Ez túlzsúfoltságot, munkanélküliséget és szociális feszültségeket okoz, különösen az infrastrukturálisan amúgy is gyenge városi központokban.
Másodszor, a regionális migráció szintén jelentős: az El Niño-jelenségnek köszönhető nyugat-afrikai monszunesők felerősítették a helyi migrációt, de a szomszédos országok korlátozott gazdasági lehetőségei miatt ezek gyakran nem oldják meg az érintettek problémáit.
Harmadszor pedig: Európa számára ma is a globális migráció jelenti az egyik legnagyobb kihívást.
A klímaváltozás és a gazdasági instabilitás kombinációja, különösen olyan, konfliktusokkal sújtott országokban, mint Dél-Szudán vagy Szudán, nemzetközi migrációs hullámokat indíthat el.
A következő években ez a nyomás várhatóan tovább nő, és ennek egy része Közép- és Kelet-Európa felé is irányulhat. Ez pedig új gazdasági terheket – például integrációs költségeket – és politikai kihívásokat hozhat az Európai Unió számára.
A migrációt tovább súlyosbítják a klímaváltozás által felerősített helyi konfliktusok. Ahogyan utaltunk már ezekre: az erőforrások, például a víz és a termőföld szűkössége, valamint az élelmiszerhiány növeli a feszültségeket, különösen a Száhel-övezetben és Kelet-Afrikában. Dél-Szudán gazdasági válsága, amelyet a szudáni háború miatti olajexport-csökkenés súlyosbít – az ország bevételeinek 90 százaléka az olajkivitelből származik –, szintén migrációt gerjeszt. Az ilyen konfliktusok és gazdasági instabilitás ördögi kört alkot, amelyből külső segítség nélkül nehéz kitörni.
Az alkalmazkodási kísérletek vegyes eredményeket hoztak, és gyakran ütköznek gazdasági és környezeti korlátokba. Dél-Szudán Kapoeta régiójában a FAO (az ENSZ élelmezésügyi szervezete) vízgyűjtő és tárolórendszerei jelentős előrelépést értek el: a száraz hónapok száma hatról kettőre csökkent, ami javította a termésbiztonságot és csökkentette a helyi közösségek kiszolgáltatottságát.
Ez a megoldás azonban lokális, és nem könnyen alkalmazható más régiókra, különösen a finanszírozási korlátok miatt
– húzza alá az ENSZ anyaga.
A tengervíz-sótalanítás, amelyet Észak-Afrikában számos gazdaságban alkalmaznak, szintén nem bizonyul fenntartható megoldásnak.
A magas költségek, az energiaigényes technológia és a sóhulladék környezeti hatásai mellett a sótalanítás egyenlőtlen hozzáférést biztosít, így több szempontból sem alkalmas a széles körű vízhiány kezelésére.
A WMO hangsúlyozza a korai figyelmeztető rendszerek és más intézkedések fontosságát, de ezek fejlesztését a globális humanitárius finanszírozás csökkenése akadályozza. Az áradások miatt például a légi szállítások költségei jelentősen emelkedtek, ami tovább nehezíti a humanitárius megoldásokat.
A hosszú távú trendek aggasztó képet festenek. Ha a klímaváltozás hatásai tovább súlyosbodnak, az afrikai országok GDP-növekedése stagnálhat vagy csökkenhet a mezőgazdasági termelés visszaesése és az infrastruktúra károsodása miatt. Dél-Szudán példája azt mutatja, hogy a klímaváltozás és a konfliktusok kombinációja gazdasági összeomlást okozhat: az ország gazdasága már most is a szudáni háború miatti olajexportválság miatt vergődik. És ne feledjük: a migrációs hullámok globális hatásai szintén erősödni fognak.
Ismét szélsőséges időjárás okoz problémát a magyar mezőgazdaságban: szárazság van, és tavaszi fagy is pusztított a gyümölcsösökben. Mindezt tetőzi a geopolitikai feszültségek hatására kialakult általános energiaválság.
Sok termelő csökkentette a vetésterületet, de egyre többen döntenek úgy, idén már nem is vetnek.
Cselekedni kell, nem pánikolni: lucra megy a játék, az előrejelzések pedig kétségbeejtőek!
A kutatók szerint ha a felmelegedés folytatódik, a következő évtizedben az élelmiszerárak még gyorsabban emelkedhetnek.
Mellbevágó jövőképet vázolt fel a mesterséges intelligencia: a század végére több mint 1,1 milliárd ember élelmezése omolhat össze, a válság pedig Afrika felől zúdíthat soha nem látott migrációs hullámot Európára. A klímaváltozás hozta globális káoszban Magyarország számára a vízgazdálkodás reformja jelenthet kitörési pontot.
Idén átlagosan 14 ezer forintot költünk fenyőfára.
Hegyi Zsolt vezérigazgató szerint a tragédia tanulságként szolgálhat, és életeket menthet a vasúti átjárókban való fokozott figyelem.
Bognár György ismét elveszítheti a remek fizikumú támadót. Ádám Martint a szülővárosába csábítják.
