Újabb migrációs válság fenyeget

Afrikában tavaly a felszíni átlaghőmérséklet 0,86 °C-kal haladta meg az 1991–2020 közötti átlagot, a kontinens északi részén pedig 1,28 °C-os emelkedést mértek. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) friss jelentése szerint az észak-afrikai régió a leggyorsabban melegedő terület a kontinensen. A tenger part menti rekordhőmérséklete, különösen az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger térségében erős, súlyos vagy extrém hőhullámokat idézett elő. Ezek az extrém időjárási események – áradások, aszályok és hőhullámok – gazdasági veszteségeket, élelmiszer-biztonsági válságot és társadalmi instabilitást okoztak, illetve okoznak a jövőben, amelyek együttesen jelentős migrációs nyomást generálnak. 

Az éhínség újra fenyeget 

A klímaváltozás gazdasági hatásai Afrikában sokrétűek, de a legnagyobb csapást a mezőgazdasági szektorra mérik. A WMO-jelentés is kiemeli, hogy például Malawi, Zambia és Zimbabwe tavaly két évtizede nem látott aszályt élt át, ennek következtében a zambiai gabonatermés 43, a zimbabwei pedig 50 százalékkal maradt el az ötéves átlagtól. Dél-Szudánban az áradások 30–34 millió haszonállatot pusztítottak el, ami a helyi gazdaság és az önellátó közösségek alapját képező állattenyésztést szinte teljesen tönkretette. Ezek a veszteségek közvetlenül hozzájárulnak az élelmiszer-biztonság romlásához: az aszályok és az áradások instabillá tették az élelmiszer-termelést, ami élelmiszerhiányt és -drágulást eredményezett.  

– húzza alá a tanulmány. 

A mezőgazdasági termelékenység csökkenése nemcsak a helyi piacokat destabilizálja, hanem az exportkapacitást is visszaveti, ami különösen olyan országokban kritikus, ahol a mezőgazdaság a GDP jelentős hányadát adja.  

Oktatási és munkaerőpiaci hatások  

Tavaly világszerte 242 millió diák nem tudott iskolába menni az extrém időjárási események miatt, közülük sokan a szubszaharai Afrikában. Dél-Szudánban a 45 °C-os hőhullámok iskolabezárásokat hoztak magukkal, ami hosszú távon a humán tőke minőségének romlásához és a gazdasági növekedési potenciál csökkenéséhez vezet. Az infrastruktúra sem úszta meg, Nyugat-Afrikában a monszunesők 4 millió embert érintettek. Észak-Nigériában 230-an haltak meg áradásokban, amelyek kórházakat, vízellátó rendszereket és utakat rongáltak meg. Dél-Szudánban az áradások miatt a humanitárius segélyek szállítása szinte lehetetlenné vált, ami jelentősen növelte a logisztikai költségeket, például a légi szállítások miatt.  

Reális lehetőség: fokozódó migrációs nyomás 

A migrációs nyomás a klímaváltozás egyik legjelentősebb következménye, amely három szinten jelentkezik. Először is megfigyelhető egy belső migráció: Dél-Szudánban például az áradások 300 ezer embert kényszerítettek az otthonuk elhagyására, akik vidékről a városokba vagy biztonságosabb régiókba vándoroltak. Ez túlzsúfoltságot, munkanélküliséget és szociális feszültségeket okoz, különösen az infrastrukturálisan amúgy is gyenge városi központokban. 

Másodszor, a regionális migráció szintén jelentős: az El Niño-jelenségnek köszönhető nyugat-afrikai monszunesők felerősítették a helyi migrációt, de a szomszédos országok korlátozott gazdasági lehetőségei miatt ezek gyakran nem oldják meg az érintettek problémáit.  

Harmadszor pedig: Európa számára ma is a globális migráció jelenti az egyik legnagyobb kihívást.  

A következő években ez a nyomás várhatóan tovább nő, és ennek egy része Közép- és Kelet-Európa felé is irányulhat. Ez pedig új gazdasági terheket – például integrációs költségeket – és politikai kihívásokat hozhat az Európai Unió számára. 

Erősödő helyi konfliktusok, az ördögi kör 

A migrációt tovább súlyosbítják a klímaváltozás által felerősített helyi konfliktusok. Ahogyan utaltunk már ezekre: az erőforrások, például a víz és a termőföld szűkössége, valamint az élelmiszerhiány növeli a feszültségeket, különösen a Száhel-övezetben és Kelet-Afrikában. Dél-Szudán gazdasági válsága, amelyet a szudáni háború miatti olajexport-csökkenés súlyosbít – az ország bevételeinek 90 százaléka az olajkivitelből származik –, szintén migrációt gerjeszt. Az ilyen konfliktusok és gazdasági instabilitás ördögi kört alkot, amelyből külső segítség nélkül nehéz kitörni.   

Lehet vajon alkalmazkodni? 

Az alkalmazkodási kísérletek vegyes eredményeket hoztak, és gyakran ütköznek gazdasági és környezeti korlátokba. Dél-Szudán Kapoeta régiójában a FAO (az ENSZ élelmezésügyi szervezete) vízgyűjtő és tárolórendszerei jelentős előrelépést értek el: a száraz hónapok száma hatról kettőre csökkent, ami javította a termésbiztonságot és csökkentette a helyi közösségek kiszolgáltatottságát.  

– húzza alá az ENSZ anyaga. 

A tengervíz-sótalanítás, amelyet Észak-Afrikában számos gazdaságban alkalmaznak, szintén nem bizonyul fenntartható megoldásnak.  

A WMO hangsúlyozza a korai figyelmeztető rendszerek és más intézkedések fontosságát, de ezek fejlesztését a globális humanitárius finanszírozás csökkenése akadályozza. Az áradások miatt például a légi szállítások költségei jelentősen emelkedtek, ami tovább nehezíti a humanitárius megoldásokat. 

Mi lesz 5-10 év múlva? 

A hosszú távú trendek aggasztó képet festenek. Ha a klímaváltozás hatásai tovább súlyosbodnak, az afrikai országok GDP-növekedése stagnálhat vagy csökkenhet a mezőgazdasági termelés visszaesése és az infrastruktúra károsodása miatt. Dél-Szudán példája azt mutatja, hogy a klímaváltozás és a konfliktusok kombinációja gazdasági összeomlást okozhat: az ország gazdasága már most is a szudáni háború miatti olajexportválság miatt vergődik. És ne feledjük: a migrációs hullámok globális hatásai szintén erősödni fognak.  

(Források: UN News; WMO) 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Pexels

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.