Az APD az iskoláskorú gyermekek körülbelül három-öt százalékát érinti, és a zavart összefüggésbe hozták az alacsony születési súllyal, de a krónikus középfülgyulladással is. Felnőtteknél a betegséget stroke vagy a fejtrauma is kiválthatja, ám sok esetben a valódi oka soha nem derül ki.
Dr. Cheryl Edwards, a bostoni gyermekkórház audiológusa szerint az APD-ben szenvedő gyermekek nehezen hallanak az osztályteremben, nehezen tudják megállapítani, honnan jönnek a hangok, és nem érzékelik a hangtónusváltozást, így például képtelenek megkülönböztetni a szarkasztikus megjegyzéseket a normál közlésektől.
Azt azonban nehéz megmondani, hogy növekszik-e az esetek száma. Edwards szerint bár egyre többen fordulnak hozzá a jobb tájékozottság miatt a betegségről, nincsenek megbízható adatok, amelyekkel bármilyen tendenciát mérni lehetne.
Harvey Dillon, a Manchesteri Egyetem audiológiaprofesszora szerint kétségtelen, hogy a hallási tapasztalataink hatással vannak arra, mennyire vagyunk képesek elkülöníteni a „kívánt beszédet” a háttérzajtól. Elmondása szerint a gyerekek 5 és 14 éves koruk között fejlesztik ki azt a képességüket, hogy a térbeli jelzéseket felhasználva azonosítsák a hangforrásokat.
A felnőttek jobban alkalmazkodnak