Bizonyította Brüsszel, hogy megijedt Trumptól – olyan lépésre szánták el magukat, amelyet eddig kínosan kerültek

Az EU jövőjének irányt szabni próbáló beszédében Davosban, a Világgazdasági Fórumon Ursula von der Leyen nem mondta ki ugyan a pragmatizmus szót, de talán még soha nem állt annyira közel hozzá. Az Európai Bizottság elnöke éppen Donald Trump beiktatásának napján vázolta elképzeléseit Európa gazdasági jövőjéről – a dátum pedig akár szimbolikusnak is tekinthető. Az amerikai elnök káoszpolitikájával és kiszámíthatatlan lépéseivel nemcsak ellenfeleit, de az Egyesült Államok szövetségeseit is a végletekig összezavarja. A vámfenyegetések egyszerre irányulnak Kína, Mexikó, Kanada, a BRICS-tagok és az Európai Unió felé, az ellencsapáson gondolkodók pedig csak két lehetőség,

Beszédében Ursula von der Leyen váratlanul olyan kaput nyitott ki, amit ő maga igyekezett lelakatolni évek szívós munkájával. „Sokan úgy vélik, hogy Kína hosszú távú érdeke lenne a kereskedelmi egyensúlyának felelősségteljesebb kezelése. Ez a mi álláspontunk is. És úgy gondolom, hogy konstruktívan kell együttműködnünk Kínával – hogy a közös érdekeinket szolgáló megoldásokat találjunk. Itt az ideje, hogy kiegyensúlyozottabb kapcsolatot alakítsunk ki a méltányosság és a kölcsönösség szellemében. Ez az új viszony a világ országaival nemcsak gazdasági szükségszerűség, hanem üzenet is a világnak. Ez Európa válasza a növekvő globális versenyre” – mondta az az Ursula von der Leyen, aki először a Kínától való elszakadást, majd finomítva álláspontján az úgynevezett deriskinget, a kockázatmentesítést tartotta egyedüli jó megoldásnak au EU–Kína kapcsolatokban.  

Változó idők 

Utóbbiról még most sem tett le az EB elnöke, de jelentősen finomította azt, amit ő kockázatmentesítés címszóval diverzifikációnak, a kínaiak pedig Európa kereskedelmi hadüzenetének tartanak. Február 4-én mondott újabb beszédében Ursula von der Leyen már konkrétan a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről beszélt, amely „igazságosabb és kiegyensúlyozottabb kapcsolathoz vezethet a világ egyik gazdasági óriásával”. 

Hatalmas fordulat ez az Európai Bizottság részéről. Az elmúlt négy esztendőben Joe Biden akkori amerikai elnökhöz csatlakozva az Európai Unió gazdasági rémálma egyértelműen Kína lett. Az ideológiai alapokon nyugvó politikához hű Brüsszel nemcsak a kereskedelmi hiánya miatt rontott neki Pekingnek, de azért is büntetni akarta, mert szerinte Oroszország legkiemelkedőbb szponzora az ukrajnai háborúban. Trump hivatalba lépésével aztán egy csapásra minden megváltozott. Amennyiben az elnök valóban kiveti az EU-s termékekre a 10 százalékos vámot, az óriási ütést fog bevinni az uniós gazdaságnak. A korábban (Biden alatt) elképzelhetetlennek tartott kereskedelmi szigor olyan fenyegetést jelent, amely alapjaiban változtathatja meg Brüsszel politikai látásmódját, és szoros partnerévé teheti azt a Kínát, amelytől éveken ét próbált megszabadulni.  

Von der Leyen azonban ennél is tovább ment. „Lehet, hogy kemény tárgyalásokat kell folytatnunk még a közeli partnerekkel is. És előfordulhat, hogy olyan országokkal is együtt kell működnünk, amelyek nem hasonló gondolkodásúak, de osztoznak a mi érdekeinkben”. A mondat első fele nyilvánvalóan az Egyesült Államokra vonatkozik, míg a második elsősorban Kínára és a globális délre utal. (Vannak jelei, hogy a háború lezárását követően Oroszország is visszatér majd a globális piacra, ezt a lehetőséget azonban Von der Leyen még elméleti szinten sem fogja említeni.) Túlzás lenne azt állítani, hogy az Egyesült Államok Kína karjaiba taszítja az Európai Uniót, az eddigi elutasító és ellenséges viselkedés ilyen mértékű változása azonban mindenképpen fordulatot ígér az EU és az ázsiai nagyhatalom gazdasági kapcsolataiban.  

Olyan az egyik, mint a másik 

Brüsszel nincs könnyű helyzetben.  Még önmagának is nehéz lesz beismernie, hogy végig a magyar kormánynak volt igaza, amikor a konnektivitás és a gazdasági semlegesség irányát meghirdette. A magyar kormány ugyanis úgy tudta kiépíteni a leggyümölcsözőbb gazdasági kapcsolatot Kínával, hogy közben végig harcolt Brüsszellel és az Egyesült Államokkal, amiért nem volt hajlandó beállni az ázsiai országot büntetni vágyók táborába. Mindeközben teljes ellenszélben ápolta a barátságát éveken át a Trump-körrel, szintén egyedüliként egész Európában, e területen is dacolva a mainstreammel. Úgy hirdette meg a sokat kritizált gazdasági semlegesség elvét, hogy Trump elnökké választása már be is bizonyította az elmélet életképességét.  

Brüsszel kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak átpolitizálása Kína és a globális dél felé hatalmas hibának bizonyult. Az egyoldalú elkötelezettség az Egyesült Államok irányába még nagyobbnak. Miközben a Kína ellenében politizáló és az Oroszország elleni szankciókat már-már napi rutinnal szövegező Ursula von der Leyen diverzifikációt emlegetett, valójában beszűkítette a lehetőségeket, és újabb függőségi viszonyt hozott létre, ezúttal Washingtonnal.

Brüsszel azt igyekszik bizonygatni, hogy az eddig az Egyesült Államok diktálta Kína-ellenes politikában továbbra is partner lesz, miközben kétségbeesetten fordul Kína és a globális dél felé a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésének reményében. (A Mercosur-megállapodás már ennek a diverzifikációs törekvésnek egy fontos eleme, a szerződéssel kapcsolatban azonban több tagállamnak is súlyos kifogásai vannak, ami a jövőre nézve alaposan megnehezítheti az együttműködést.) Mindezt úgy, hogy geopolitikai gyengeségénél fogva meg sem kísérelhet szokása szerint drasztikus feltételeket szabni, és ismét átpolitizált gyakorlatokat folytatni. Ahogy az EB-elnök mondta: együtt kell működni, még akkor is, ha nem tetszik, amit csinálnak.  

Peking és Brüsszel jóbarátok 

Miközben Brüsszel soha nem látott módon ideges Trump várható kereskedelmi politikája miatt, Peking optimista közleményeket ad ki arról, hogy mennyire várja az együttműködést Európával. Vállat vont még arra is, ahogyan az Európai Bizottság és a tagállamok zöme az elmúlt négy évben viszonyult hozzá, és közli: „A világ a megosztottság, a széttagoltság és a káosz kockázatával néz szembe, éppen ezért a Kína–EU kapcsolatoknak egyre nagyobb stratégiai jelentősége és globális befolyása van” – közölte a kínai kormány, igyekezve kész és konkrét tényként tálalni Von der Leyen davosi szavait.  

Peking taktikája működik. Trump Kínára kivetett 10 százalékos vámjának persze nem örül, de a híres nyugalom még mindig nem hagyta el Hszi Csin-pinget. Egyelőre továbbra sem ment bele a kereskedelmi háborúba, a válaszlépései igen óvatosak, drasztikus elemeket nélkülözők, hogy nyitva hagyja az ajtót egy amerikai–kínai megegyezés előtt. (Ha az pragmatikus alapon valóban megtörténik, miközben Trump már gyakorlatilag egyedül az EU-ra vetne ki vámot, hatásaiban is rendkívül súlyos forgatókönyv valósulna meg, amely az európai versenyképességet hosszú időre a hátsó szobába zárná.) Mindeközben látja, hogy

nagy valószínűséggel az Európai Unió nehézkes, erőszakosan centralizáló fellegvárát fogja alapjaiban megrengetni. Brüsszel valójában kétségbeejtő helyzetben van: saját hatalmának növesztése, az uniós tagállamok elleni politikai támadásaival, a gazdasági alapok helyett az ideológiára épülő gazdaságfilozófiájával olyan csapdahelyzetbe kergette az uniót, amelyet nagy ívben kikerülhetett volna, ha figyelembe veszi annak létrejöttének eredeti célkitűzéseit. A geopolitikai és gazdasági, versenyképességi értelemben is meggyengült Európa két nagyhatalom és két eltérő világrendfelfogás között őrlődik. Minden erejére szükség lesz ahhoz, hogy az elmúlt esztendők teljesen elhibázott lépéseit valahogyan kijavítsa. Kezdhetné a magyar modell tanulmányozásával.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/EPA/LUSA/Goncalo Lobo Pinheiro

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.