Az ellenzék ótvaros, rég megunt vádjai bugyognak ki a Népszava szerzőjéből

A délutáni Orbán–Trump.találkozó kapcsán a Népszavában Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes írta a vezércikket. Komolyan sajnálom őt, aki anno az Esti Hírlapnál még korrekt ember és kitűnő kolléga volt, szívesen jártunk együtt focizni is. Ha nem is szerettük, de tiszteltük egymást, mert az ő népszabadságos beágyazódása ezért mindig magában hordozott egy kis politikai távolságtartást. Ha a nyolcvanas évek vége felé lett volna jobboldali lap, akkor az Esti Hírlap biztosan az lett volna, de a Budapesti Pártbizottság újságjaként erről persze szó sem lehetett.

Most se csinál mást. Az aktuális ellenzéki vezetőnek szurkol. Négy éve Márki-Zaynak, most éppen Magyar Péternek. S ha valaki jót akar a magyaroknak, például a mai Orbán–Trump-találkozón, akkor azt igyekszik bagatellizálni, noha ő is nagyon jól tudja, hogy ebben a vérzivataros, háborús helyzetben egy ilyen találkozó maga a kincs. De az érdek felülírja a valóságot. Még nem volt olyan amerikai elnök, aki szuperlatívuszokban beszélt volna magyar kormányfőről, ahogy éppen Trump teszi Orbánnal. 

Jelszava: America first. Nekünk pedig Magyarország az első. És ők ezt komolyan is gondolják, mert egy keresztény embernek nem lehet más a fontos, mint saját népét, nemzetét szolgálni. 

Erre jön Horváth, és azzal áll elő, hogy „Ha Magyarország nem is, de ő [Orbán] nyer” ezzel a barátsággal. És nem sül ki a szeme. Túl vagyunk a koronavírus-járvány gyászos évein, harmadik éve nyögjük a háborút, folyamatosan elszenvedjük az Európai Unió zsarnokságát, a hazai baloldal politikusainak és médiumainak Brüsszel-párti aljaskodását. S akkor végre jön Trump, akinek nem kell elmagyarázni, hogy szárazföldi ország révén ki vagyunk szolgáltatva az orosz olajnak és gáznak. S jönnek a komcsik, köztük Horváth, és figyelmen kívül hagyják, hogy így az Unió legolcsóbb háztartási ellátását biztosítjuk a lakosságnak. Azzal gyalázzák Orbánt, hogy ezzel mi Putyint, a háborút támogatjuk. Erre mondja Horváth, hogy Magyarország nem, de Orbán nyer, folyamatosan nyer, „most pedig Washingtonba repül kasszírozni.”      

És már a várható, hogy az egyik remélt, friss gazdasági sikert, a kettős adóztatás eltörlését, amit Horváth haverjai, a baloldal, az amerikai demokraták akasztottak a nyakunkba, hátrányunkra írja, mert „az a vagyonos vállalkozóknak” fontos. Az se tetszik neki, hogy komoly esély van arra, hogy az orosz energia importja miatt ne sújtsák Magyarországot az amerikai szankciók. Azon kesereg, hogy így a MOL-nál, azaz Magyarországon marad az ukrajnai háborúban keletkező extraprofit.

Ezt csak azért nem tudjuk biztosan, csupán sejtjük, mert a programjukról csak a választások megnyerése után akarnak beszélni, egyébként – mondják – megbuknak... Milyen program lehet az ilyen? Szégyen. Persze egy frászt! Nem győznek. Mindez csak Pojáca Peti és a balos közvélemény-kutatók vágyálma. 

Ahelyett, hogy szurkolna Orbánnak, szurkolna a sikernek, hogy saját nemzete jobban éljen, fejlődjön. Sajnos ez a Népszava főszerkesztő-helyettesétől nem várható el. Legutóbb a pedofíliával kapcsolatban nyilatkozta, bagatellizálva a legsúlyosabb büncselekmények egyikét, hogy mentse a súlyos rágalmazás gyanújával szembekerült balos politikusokat: „A pedofília nem feltétlenül az egyén döntésétől függő bűncselekmény, hanem könnyen lehet, hogy betegség!”

Kár érted, Gábor! Közel negyven éve nem gondoltam volna, hogy képes leszel így félrevezetni a honfitársaidat. 

(Nyitókép: Evan Vucci / POOL / AFP)

***