Kritikus szintet ért el a globális átlaghőmérséklet, a tudósok vészjósló kijelentést tettek
„A 1,5 Celsius-fok elérése olyan, mintha egy pusztító láncreakció első dominóját látnánk eldőlni, a tűzzel játszunk” – hangsúlyozták a szakértők.
A globális hőmérséklet-emelkedés 2024-re elérte az 1,49 fokot az iparosodás előtti szinthez képest, megközelítve a kritikus 1,5 °C-os határt – figyelmeztet a Reuters.com legfrissebb jelentése.
A világ talán már át is lépte a kritikus 1,5 °C-os felmelegedési küszöböt – figyelmeztet a Reuters.com által közzétett legfrissebb jelentés. Az új kutatások és mérési adatok alapján az éghajlati változások sokkal gyorsabban bontakoznak ki, mint azt korábban feltételezték. Az óceáni áramlatok gyengülése, az extrém időjárási jelenségek, valamint a természeti rendszerek fokozódó stresszhelyzete mind sürgetik a globális cselekvést.
A tudományos eredmények szerint a globális átlaghőmérséklet 2024-re elérte az 1,49 fokos emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest. Bár a hagyományos mérési módszerek 1,3 °C-os növekedést mutatnak, a hosszabb távú adatok arra utalnak, hogy a világ fordulóponthoz érkezett.
Ez a határérték lényeges, mivel az 1,5 °C feletti tartós felmelegedés visszafordíthatatlan változásokat indíthat el, beleértve a jégsapkák olvadását, a tengerszint-emelkedést és a természeti ökoszisztémák összeomlását. A Reuters.com által megkérdezett szakértők szerint már most megfigyelhetők ezek a hatások, ami komoly aggodalomra ad okot.
Az Atlanti-óceán meridionális áramlási rendszere (AMOC) jelentős lassulást mutat, ami alapvetően alakíthatja át Európa éghajlatát. Az AMOC gyengülése csökkenti a hőeloszlást, növelve az extrém időjárási események kockázatát.
Emellett az óceánok hőmérséklet-emelkedése drasztikus változásokat okoz a viharrendszerekben. Egyre gyakoribbá válnak azok a hurrikánok, amelyek mindössze órák alatt erősödnek 1-es kategóriából 3-asra, hatalmas pusztítást hagyva maguk után. Az ilyen gyorsan fejlődő viharok miatt a veszélyhelyzeti készültség már nem elégséges – figyelmeztetnek a szakértők.
A globális erdők, különösen az Amazonas esőerdői, kritikus stresszhelyzetbe kerültek. Tavaly a térség az 1950 óta tapasztalt legsúlyosabb aszályt élte át, és ez a helyzet tovább romolhat.
A jelentés szerint 2050-re az Amazonas területének akár a 47 százaléka is tartósan kiszáradhat, ami az ökoszisztéma teljes összeomlásához vezethet. A folyamat hatása nemcsak a biodiverzitás csökkenésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy az erdők szénelnyelő képessége jelentősen visszaesik, tovább gyorsítva a globális felmelegedést. A tavalyi aszály súlyosságát jelzi, hogy közel 60 százalékos területet érint, miközben egyes városi régiókban, például Brazília fővárosa, Brazíliaváros környékén egy huzamban 140 napig nem hullott csapadék tavaly.
Az idén januári kaliforniai tűzvészek eddig drámai következményekkel jártak: több mint 35 ezer hektár (mintegy 44 ezer focipályányi terület!) vált a lángok martalékává, eddig legalább 10 ember életét vesztette és körülbelül 180 ezret kellett kitelepíteni. A tűzesetek közül a Palisades térségében lévő a legsúlyosabb, amely Los Angeles megyében már 19 ezer hektárt égetett fel, és 5316 épületet semmisített meg – ezzel Kalifornia történetének harmadik legpusztítóbb erdőtüzévé vált.
A tüzek intenzitásának a hátterében a klímaváltozás áll, amely felerősítette a térségben tomboló Santa Ana szeleket, valamint súlyosbította a több évtizede nem látott aszályos időszakot. A szélsőséges környezeti feltételek együttesen ideális feltételeket teremtettek a lángok gyors terjedéséhez és pusztító erejéhez.
A helyi hatóságok és a tűzoltók erőfeszítései ellenére a helyzet továbbra is kritikus, és jelentős kihívást jelent az érintett közösségek számára.
A globális felmelegedés okozta forróság és szárazság kedvez a nagyobb, intenzívebb erdőtüzek kialakulásának. Kutatások szerint a 2010-es évek erdőtüzeivel kapcsolatos halálesetek 13 százaléka közvetlenül a klímaváltozás számlájára írható.
A tüzek nemcsak az élővilágot pusztítják, hanem jelentős mennyiségű szén-dioxidot juttatnak a légkörbe, tovább fokozva az üvegházhatást.
A világ erdei azonban már nem képesek a korábbi hatékonysággal elnyelni ezt a szén-dioxid-mennyiséget, ami újabb rekordokat eredményezett a légköri CO₂-koncentrációban.
A klímaváltozás váratlan geológiai következményekkel is járhat. Izlandon például a gleccserek visszahúzódása csökkenti a földkéregre nehezedő nyomást, ami destabilizálhatja a magmakamrákat. Ez növeli a vulkáni kitörések kockázatát, amelyek további pusztítást és légköri szennyezést eredményezhetnek.
Ez a jelenség rámutat: az éghajlatváltozás nem csupán a felszínt érinti, hanem a föld mélyebb szerkezeti folyamatait is képes befolyásolni
– olvasható a Reuters.com jelentésében.
A világ jelenleg a negyedik, egyben legnagyobb korallfehéredési eseményt tapasztalja, ami szintén súlyosan veszélyezteti a tengeri ökoszisztémákat.
A felmelegedő óceánok és a savasodás egyre nehezebbé teszi a korallok regenerálódását. A folyamat a halászatot és a part menti közösségeket is érinti, amelyek gazdaságilag és ökológiailag egyaránt függenek a zátonyoktól.
A szakértők szerint azonnali, globális intézkedésekre van szükség, mégpedig a már jól ismert fókuszpontok mentén:
Mindezek alapvetők a katasztrófák mérsékléséhez.
A La Niña-jelenség az éghajlati folyamatok részeként alakítja a globális időjárást, azonban a tavalyi év kiemelkedő volt a globális felmelegedés szempontjából. Szinte biztos, hogy ez volt a valaha mért legmelegebb év, felülmúlva 2023-ast, miután több nyári hónapon keresztül rekordhőmérsékleteket tapasztaltak világszerte. Azaz 2024 lehet az első olyan év, amikor az átlaghőmérséklet a friss modellek és adatok szerint várhatóan meghaladja az iparosodás előtti szinthez képest +1,5 °C-os kritikus határt, amit a párizsi klímamegállapodás egy igen lényeges lépéseként értékel.
A La Niña egy természetes éghajlati jelenség, amelyet a középső és keleti egyenlítői Csendes-óceán hűvösebb tengeri felszíni hőmérséklete jellemez. Ez az El Niño – Déli Oszcilláció (ENSO) ciklus hűvösebb fázisa, amely 3–7 évente jelentkezik. Ennek hatására erősebb keleti passzátszelek alakulnak ki, amelyek melegebb vizet tolnak Ázsia felé, míg az amerikai partok mentén hideg víz emelkedik a felszínre. Bár elvben hűvösebb időjárást hozna, 2024 végén és 2025 elején nem lassította a globális felmelegedést, sőt az elmúlt évek La Niña-időszakai melegebbek voltak, mint korábbi El Niño-periódusok. Mindez világszerte eltérő hatásokat okozhat: Ázsiában és Ausztráliában nedvesebb időjárást, Dél-Amerikában aszályt és több hurrikánt Közép-Amerikában. Az előrejelzések szerint tehát a 2024–2025-ös La Niña gyenge és rövid életűnek bizonyul, és nem lesz képes érdemben ellensúlyozni a klímaváltozás által okozott globális felmelegedést – állítják a legfrissebb kutatások.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Krizsán Csaba
Források:
Reuters - Climate change: what the latest science is telling us
earth.org - Year in Review: The Biggest Climate Headlines of 2024