Trump nem végzi ki a globalizációt

Donald Trump többször ígéretet tett a kampánya során, hogy az amerikai vállalatok érdekében kemény extravámokat fog bevezetni a külföldről érkezett árukra. Kína esetében ez 60 százalékos tarifát fog jelenteni (a szám az alapot jelenti, attól magasabb még lehet), minden más ország tekintetében a 20 százalék a mérvadó. Tekintve, hogy az ilyen rendelkezések a válaszcsapások miatt egy súlyos kereskedelmi háború lehetőségét hordozzák magukban mind Kínával, mind az Európai Unióval, túlnyomó többségbe kerültek azok a hangok, amelyek immár nemcsak a globalizált kereskedelem drasztikus megváltozását, de egyenesen a végét jósolják.  

A Bloomberg Economics vezető kereskedelmi közgazdásza, Maeva Cousin szerint azonban sokkal árnyaltabb a kép. Mint mondja, az USA szerepe a nagy számok miatt túlmisztifikált, a világ pedig a diverzifikációval tud válaszolni Washington jövőbeli lépéseire: a globalizáció ugyanis akkor is tovább működhet, ha az Egyesült Államok nem akar benne részt venni.  

Új szabályok 

Cousin szerint a Trump által belengetett vámtarifák akkora volumenűek, hogy egészen 1930-ig kell visszamennünk az időben, hogy hasonlót találjunk. Akkor lépett életbe a Smoot szenátorról és Hawley képviselőről elnevezett hírhedt Smoot–Hawley-féle vámtörvény, amelyet a protekcionista politika egyik klasszikus példájaként tanítanak a mai napig. A törvény több mint 20 ezer árura vetett ki 20 százalékos vámot, amely számos országot megtorló tarifák bevezetésére kényszerített. Ennek közvetlen következménye az amerikai export és import 67 százalékos csökkenése lett, ami brutálisan ráerősített az éppen tomboló gazdasági világválság hatásaira. A Bloomberg Economist kalkulációi szerint a Trump-féle vámok eredményei még súlyosabbak lennének:  

A visszaesés az amerikai exportot is keményen érintené: még akkor is 40 százalék körüli zuhanás történne, ha a vámok kivetését nem követik megtorló intézkedések. Az import drágításával ugyanis az amerikai ipar áruelőállításának folyamata is megdrágul, ami végső soron az exportcikkek drágulását és a kiviteli versenyképesség visszaesését húzza maga után. Amennyiben az országok még bosszúvámokat is kivetnek az amerikai termékekre, ez a mutató 60 százalék körüli lesz.  

A globálisan forgalmazott árumennyiség 20 százaléka vagy az Egyesült Államokba érkezik, vagy onnan származik. A Bloomberg modellje szerint a tarifák bevezetésével ez 9 százalékra eshet vissza – a globális kereskedelem azonban tovább fog folyni, az országok új területeket keresnek, az USA-hiányt pedig egymás között fogják megoldani. A többi ország közötti kereskedelem 5 százalékkal fog nőni, végeredményben a globális világkereskedelem így 7-7,5 százalékkal fog zsugorodni. Paradox módon azonban ez azt jelentené, hogy a világpiac kisebb lesz ugyan, de globalizációs jellegét megtartja annak ellenére is, hogy az Egyesült Államok saját választása nyomán szakít vele.  

A Kína-effektus 

A legfogósabb kérdés természetesen Kína lesz: miután az ázsiai ország sokkal többet exportál, mint importál, bizonytalanná válik kereskedelmi többletének fenntartása. A Bloomberg-modell szerint Peking meg fogja találni magának az összes új piacot, ráadásul még előnybe is kerülhet: a világ az amerikai tarifák miatt az eddigieknél még inkább támaszkodni fog az ázsiai országgal folytatott kereskedelemre, vagyis egy esetleges washingtoni kereskedelmi háború éppen azzal az országgal fűzi majd szorosabbra a viszonyt, amelytől a Nyugat az elmúlt esztendőkben függetleníteni próbálja kereskedelmét. 

Amit érdemes lesz figyelni, az természetesen a harmadik országok szerepe az USA–Kína-kereskedelemben. Az összekötő gazdaságok fontossága már most is felbecsülhetetlen: láthatjuk ezt Oroszország szankciók elleni küzdelmében, de máris jelentős szerepet játszanak a Kínából direkt nem, de közvetítők révén nagyon is bőséges, az Egyesült Államokba irányuló exportszámokban is. Azok az országok, amelyek ilyen formában csatlakoznak majd a globális kereskedelemhez (Kínából vásárolnak, majd eladják azt az Egyesült Államoknak) gyakorlatilag újraalkotják az ellátási láncok területét – egészen addig, amíg Washington félig lehunyt szemmel eltűri az egyébként számára is kedvező kiskapuk alkalmazását. 

Arra a kérdésre, hogy milyen világ lesz az, amelyben Trump valóra váltja ígéretét, és feje tetejére állítja a globális kereskedelmet, sokféle válasz létezik. A Bloomberg Economics modellje meglehetősen alapos számítások alapján készült, figyelembe véve a történelmi előzményeket is. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy prognózisuk helytálló. A trumpista közgazdászok határozottan állítják, hogy a hagyományos elméletek nem alkalmazhatók egy olyan szituációban, ahol a világgazdaság napi változásai már olyan mértéket öltöttek, hogy az azonnali beavatkozások prioritást élveznek a hagyományosan lassú folyamatokkal szemben. Bár a klasszikus elmélet szerint az extravámok végső soron az azt kivető országok gazdaságának rovására mennek a fogyasztókra hárított költség és az ebből fakadó infláció miatt, a Trump-féle vámértelmezés szerint a tarifákról szóló elméletek egyáltalán nem képesek a világgazdaság aktuális állapotához viszonyítva modellezni a lehetséges hatásokat. E szerint az extravámok éppen a legfőbb célt, a más országoktól való függőség megszüntetésének folyamatát gyorsítják, ezáltal ösztönzik a hazai termelést, vagyis fellendítik a gazdaságot – ahogyan „az már az új elnök előző ciklusában is bebizonyosodott”. 

Az elsődleges kérdés ebből a szemszögből az lesz, hogy mennyire gyorsan képesek az amerikai vállalatok alkalmazkodni a megváltozott környezethez. Nem lesz egyszerű dolguk: Trump nem differenciált vámokat akar kivetni, hanem egységesen minden külföldről érkező árura kívánja alkalmazni azokat. Ez azonban olyan széles választékot jelent, amelynek akár csak részbeni pótlására az amerikai ipar valószínűleg nincs felkészülve sem kapacitásában, sem annak növelésében. Ha valóban így van, abban az esetben az Egyesült Államok vesztesként hagyhatja el a játékot, amit a többiek új szereplőkkel és változó szabályokkal folytatnak majd tovább. A verseny új paklival megy tovább, ahol a vita tárgya már az lesz, hogy Washington kiszállásával ki lesz az osztó.

***  

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/Alex Brandon 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.