Bár minden mindennel összefügg, arra azért nem gondoltunk, hogy a divat előrevetítheti a gazdaság jövőbeli alakulását. Ehhez egy közgazdászprofesszor bejegyzését kellett felfedezni, igaz, írását maga is meglehetősen maszkulinnak tartotta, remélve feminista olvasói megbocsátását.
Richard Murphy, a Sheffield University Management School számviteli gyakorlatának professzora. A cikk eredetileg a Fund the Future oldalán jelent meg.
A professzor írása elején férfiasan bevallja, hogy érdekli a divat, és évi 12 fontért lelkes előfizetője a Vogue magazin online változatának. Persze nem azért, hogy vásároljon is belőle, hanem azon meggyőződésből, hogy a divat tükrözi a közhangulatot. Ugyanis évtizedek óta figyelmesen követi, hogy merre tartanak a trendek, mert ez szerinte nagyon erős indikátora annak, hogy milyen irányt vesz a gazdaság. Bevallja, hogy ugyanezen okból figyeli az embereket az utcán, a kollektív stílusunk ugyanis sokat elárul arról, hogyan érezzük magunkat.
A professzor a viselkedését meg is ideologizálja, és szerinte ez részét képezi David Blanchflower „sétálás-gazdaságtanának”.
Ez az elmélet a makrogazdaságra, különösen a munkaerőpiac és a gazdasági tevékenység ciklikus változásaira vonatkozik. Blanchflower a sétálás fogalmát használja annak szemléltetésére, hogy a gazdasági folyamatok nem mindig egyértelműen lineárisak vagy gyorsak, hanem fokozatosak, lassabb üteműek, és bizonyos folyamatok időbe telnek, míg láthatóvá válnak.
A sétálás metaforája azt is sugallja, hogy a gazdaságban bizonyos változások csak idő elteltével történnek meg, nem pedig azonnal. Például, ha a munkanélküliség csökken, akkor ennek a pozitív hatása, mint a bérek növekedése vagy a fogyasztás felfutása csak fokozatosan lesz érzékelhető.
Blanchflower azt is állítja, hogy az egyéneknek az ország gazdasági helyzetéről és a saját háztartásuk pénzügyeiről alkotott megítélése vagy az üzleti hangulat (az iparági félelem a munkanélküliségtől) előre jelzi a 12 hónappal későbbi állástalanságot.
De hagyjuk az elméletet, és nézzük, milyen gyakorlati következtetéseket vont le Richard Murphy a H&M legújabb kollekciójából.
A professzor kapta ezt a szórólapot, ami nagyon meglepte, mivel a három megjelenített szoknya közül kettő rövid volt. Ez szerinte a gazdaságban utalhat a még nem látható optimizmusra, ugyanis régóta úgy véli, hogy
a szoknyák szegélye és a föld közötti távolság, illetve az emberek gazdasági hangulata között szignifikáns összefüggés van. Együtt húzódnak feljebb. És jelenleg az utcán a szoknyák nagyon hosszúak.
Másrészt felhívja a figyelmet a színekre: sötétek, komorak, nyomasztók és lehangolók. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy amikor a színek eltűnnek a divatláncok palettájáról, akkor a gazdaságban is nagyon kevés az optimizmus.
Ez persze semmit sem bizonyít, kivéve aztt, hogy ezek a divatházak rengeteg időt töltenek azzal, hogy kitalálják, milyen színeket használjanak. Úgy tűnik, a H&M-nélminden részletre figyelmet fordítanake kérdésben. Az általuk tükrözött hangulat Murphy szerint kifejezetten borúlátó, így nehéz elképzelni, hogy honnan is érkezhetne a fellendülés.
Az egyik amerikai portál nem vitatja a professzornak a fehérek, a feketék, a szürkék és a szénszínek dominanciájával kapcsolatos álláspontját, de megállapítja, hogy az elmúlt években még gyakrabban jelentek meg a zöldek, a sárgák, a pirosak és a narancsok új hulláma is – kérdés, hogy melyek árulkodtak az akkori közhangulatról.
Sőt, egy-két évtizede sok autó – és nem csak a már-már emblematikus Volkswagen Bogarak – élénk színekben pompázott: napsárgák, pörgős vörösek, vidám élénkzöldek és kékek egész sora volt látható az utcákon. Manapság legfeljebb az egyre kisebb kocsik jelennek meg játékosabb színekkel. Persze erre is lehet magyarázat: valószínűleg a piac már nem igényli ezeket az árnyalatokat. Az autók jobban kitűnnének, és alkalomadtán megkönnyítenék az azonosításukat. Ez viszont már mélyen magunkba égetett konformitásnak tűnik.
Amúgy a színek jelentését érdemes kultúránként értelmezni. A japán autókban a fehér a domináns szín az ottani tisztaságfogalom miatt. A sintóban, az ország ősi vallásában fontos a fehér, és a japánok számára továbbra is számít a vallás és annak eszméi.
A nakedcapitalism.com véleménye viszont ellenkezik a professzornak a jelenlegi divat színeiről alkotott elképzeléseivel. A szerzőnő szerint nyugaton a fekete mindig is a kétértelműség színe volt. Idézi Tommaso Campanella olasz Domonkos-rendi szerzetest, filozófust, asztrológust és költőt, aki a barokk feketeségét egyenesen „árulásnak” nevezte a reneszánsz után, amikor is Itáliában még élénk színeket viseltek.
A hölgy egyáltalán nem biztos abban, hogy a megjelenített szürkék és feketék – Murphy szavaival élve – „lehangolók” volnának. Igenis, a szürke és a fekete nagyon stílusos, sőt, még szexi is lehet.
Mert a fekete viselet nem tesz egy nőt automatikusan dominikánus apácává.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Pixabay
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Üzbegisztánban járt Frank-Walter Steinmeier német államfő, ahol szakképzett munkaerőt keresett hazája számára.
A magyar emberek egy átlátható, hatékony és működő országot szeretnének – ezt bizonyítja az áprilisi, elsöprő erejű választási győzelem.
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
Aki lenézi az ipart, az valójában a dolgozó embereket nézi le.
Kiderült, a kormány a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel történő előzetes egyeztetés nélkül hozta meg döntését egyes külföldi munkavállalók foglalkoztatásának megszünéséről.
„Szeretek jól kinézni, szép ruhákat hordani.”
Starmer lemondása után Burnham megerősítette, hogy indulni szándékozik a pártelnöki posztért.
Az alkotmánymódosítás még nem került beadásra, de Magyar Péter bejelentése szerint 12 évben fogják korlátozni a parlamenti képviselőséget.
