Az őszi divatból következtethetünk a gazdaság alakulására?

A professzor írása elején férfiasan bevallja, hogy érdekli a divat, és évi 12 fontért lelkes előfizetője a Vogue magazin online változatának. Persze nem azért, hogy vásároljon is belőle, hanem azon meggyőződésből, hogy a divat tükrözi a közhangulatot. Ugyanis évtizedek óta figyelmesen követi, hogy merre tartanak a trendek, mert ez szerinte nagyon erős indikátora annak, hogy milyen irányt vesz a gazdaság. Bevallja, hogy ugyanezen okból figyeli az embereket az utcán, a kollektív stílusunk ugyanis sokat elárul arról, hogyan érezzük magunkat.   

A professzor a viselkedését meg is ideologizálja, és szerinte ez részét képezi David Blanchflower „sétálás-gazdaságtanának”.    

De hagyjuk az elméletet, és nézzük, milyen gyakorlati következtetéseket vont le Richard Murphy a H&M legújabb kollekciójából.  

A professzor kapta ezt a szórólapot, ami nagyon meglepte, mivel a három megjelenített szoknya közül kettő rövid volt. Ez szerinte a gazdaságban utalhat a még nem látható optimizmusra, ugyanis régóta úgy véli, hogy   

Másrészt felhívja a figyelmet a színekre: sötétek, komorak, nyomasztók és lehangolók. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy amikor a színek eltűnnek a divatláncok palettájáról, akkor a gazdaságban is nagyon kevés az optimizmus. 

Ez persze semmit sem bizonyít, kivéve aztt, hogy ezek a divatházak rengeteg időt töltenek azzal, hogy kitalálják, milyen színeket használjanak. Úgy tűnik, a H&M-nélminden részletre figyelmet fordítanake kérdésben. Az általuk tükrözött hangulat Murphy szerint kifejezetten borúlátó, így nehéz elképzelni, hogy honnan is érkezhetne a fellendülés.   

Az egyik amerikai portál nem vitatja a professzornak a fehérek, a feketék, a szürkék és a szénszínek dominanciájával kapcsolatos álláspontját, de megállapítja, hogy az elmúlt években még gyakrabban jelentek meg a zöldek, a sárgák, a pirosak és a narancsok új hulláma is – kérdés, hogy melyek árulkodtak az akkori közhangulatról.  

Sőt, egy-két évtizede sok autó – és nem csak a már-már emblematikus Volkswagen Bogarak – élénk színekben pompázott: napsárgák, pörgős vörösek, vidám élénkzöldek és kékek egész sora volt látható az utcákon. Manapság legfeljebb az egyre kisebb kocsik jelennek meg játékosabb színekkel. Persze erre is lehet magyarázat: valószínűleg a piac már nem igényli ezeket az árnyalatokat. Az autók jobban kitűnnének, és alkalomadtán megkönnyítenék az azonosításukat. Ez viszont már mélyen magunkba égetett konformitásnak tűnik.  

Amúgy a színek jelentését érdemes kultúránként értelmezni. A japán autókban a fehér a domináns szín az ottani tisztaságfogalom miatt. A sintóban, az ország ősi vallásában fontos a fehér, és a japánok számára továbbra is számít a vallás és annak eszméi. 

A nakedcapitalism.com véleménye viszont ellenkezik a professzornak a jelenlegi divat színeiről alkotott elképzeléseivel. A szerzőnő szerint nyugaton a fekete mindig is a kétértelműség színe volt. Idézi Tommaso Campanella olasz Domonkos-rendi szerzetest, filozófust, asztrológust és költőt, aki a barokk feketeségét egyenesen „árulásnak” nevezte a reneszánsz után, amikor is Itáliában még élénk színeket viseltek.   

A hölgy egyáltalán nem biztos abban, hogy a megjelenített szürkék és feketék – Murphy szavaival élve – „lehangolók” volnának. Igenis, a szürke és a fekete nagyon stílusos, sőt, még szexi is lehet.   

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Pixabay

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.