Már induláskor nagy feladatokat kapott.
A piacról, a bankvilágból érkeztem, kifejezetten fontosnak tartom, hogy célszámok alapján tegyük mérhetővé a teljesítményünket. Az államtitkárság adatvezérelten fog működni, a már említett két stratégia 2030-ig határozza meg, hová kell elérnie a hazai kkv-szektornak. Egyrészt a beruházási arányát az összes beruházáson belül 30-ról 40 százalék fölé kell emelni. Másrészt a kkv-k által előállított egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értéknek a 2022-es 23,3 ezer euró/főről 28 ezer euró/fő szintre kell nőnie. Harmadrészt a kkv-k hitelfelvételi lehetőségeinek javításával 11,8-ről 20 százalék fölé szükséges növelni a szektor hitelpenetrációját. Negyedrészt pedig az exportáló kkv-k részarányát 5-ről 7 százalékra kell emelni. Fontos hangsúlyozni, hogy bár 2030-as célokat határoztunk meg, az előrehaladásnak folyamatosnak kell lennie: évente mérjük a teljesítést és tűzünk ki új, rövid távú célokat. Most a kkv-akciótervben megfogalmazott konkrét feladatok teljesítésére kell fókuszálnunk, amelyek a beruházások beindulását vannak hivatva támogatni, hiszen e szektor nélkül lényegében lehetetlen elérni a jövőre várt 3–5 százalékos gazdasági növekedést.
Értem, de miként lehet rávenni a hazai kis- és középvállalkozásokat arra, hogy ilyen bizonytalan környezetben beruházásokat indítsanak?
Való igaz, a kkv-k a nagyvállalatoknál jobban érzik, hogy a fogyasztás a vártnál lassabban épül újjá. A háztartásokra jellemző óvatossági motívum nemcsak azért van meg a kkv-knál, mert a többségük közvetlenül kapcsolódik a fogyasztókhoz, hanem azért is, mert a tagok maguk is fogyasztók, családok, háztartások a munkanap végén. Az aggályok lebontásához most gondolkodás- és a szemléletmódváltásra van szükség – itt jelentős edukációs feladataink vannak. Egyrészt meg kell honosítani a tervezést: azok a cégek tudnak nagy előnyre szert tenni, amelyek felismerik, hogy a konjunktúra közepén beruházásba kezdeni már nem hoz annyit a konyhára, mint ha megnövelt kapacitással vagy megnövelt hatékonysággal várjuk a gazdaság beindulását. Ha a korábbi piacunk beszűkült, akkor kell a virtus, a kezdeményezőkészség: új vevőket, piacokat kell keresni, s ha szükséges, a termék- vagy szolgáltatáskínálat váltására kell koncentrálni.
Sok kkv itt áll meg, mondván, szép dolog, de pénz kell hozzá, márpedig a kis és a közepes cégeknek abból van a legkevesebb – magas infláció, megugró bér- és egyéb költségek visszafogott kereslet mellett. Erre mi a megoldás?
Az inflációt visszaszorítottuk, és alacsony szinten maradt. Meglátásom szerint most nem a forrásszűke a probléma. Vannak uniós pályázatok, szerdán hirdetjük meg a Ginop Plusz április óta elérhető technológiai hitelprogramjának azt a részét, amelyet a budapesti kkv-knak szánunk. Továbbra is léteznek támogatott hitelek, és tárgyalunk a zászlóshajó, a Széchenyi-kártya-hitelprogram ügyfelek számára még kedvezőbb átalakításáról. A bankok készen állnak arra, hogy piaci alapon hitelezzenek, ráadásul a kamatok tolerálható szintre kerültek. Az igazi gond az, hogy a mikro- és a kisvállalkozások zöme meg sem kísérli a hitelfelvételt, mert úgy hiszi, hitelképtelen – pedig bankos koromból emlékszem, a kkv-k hitelkérelmeinek elenyésző hányadát utasítottuk el.