Nem jó hír hazánknak sem, hogy gyülekeznek a felhők a német gazdaság felett, hiszen ezer szállal kötődünk hozzájuk. A múlt héten átfutottuk a Spiegel gazdasági rovatát, és nem igazán találtunk pozitív hangulatú írást. Már maguk a németek sem igazán tudják, miképp lehetne ebből a helyzetből kikecmeregni.
A szerző a Makronóm elemzője.
Az országban zajló cégcsődök számában is megmutatkozik, hogy a német gazdaság lassul. A recesszió egyik jele ez. Az ottani Szövetségi Statisztikai Hivatal bejelentése szerint
a kerületi bíróságok 10 702 vállalati fizetésképtelenségi eljárást jelentettek be, ami 24,9 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
Augusztusban is több cég ment csődbe, mint tavaly. A statisztikai hivatal szerint a fizetésképtelenségek számában 10,7 százalékos volt a növekedés, ami 2023 júniusa óta ismét két számjegyű.
A Német Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK) riasztónak minősítette ezeket a számokat, és az idén jóval több mint 20 ezer vállalati csődre számít. A kamara szorgalmazza, hogy csökkentsék a bürokráciát, tisztázzák az energiaellátást és nyújtsanak adókedvezményeket a vállalatoknak.
Az adatokból az is kiderül, hogy jelentősen nőtt a hitelezői követelés. Ez az idei első fél évben 32,4 milliárd euró volt, amit érdemes összehasonlítani a 2023 első felében regisztrált 13,9 milliárddal. Aggasztó ez, mert míg a csődeljárások száma csak a negyedével nőtt, addig a hitelezői követelés több mint a két és félszeresére emelkedett. A statisztikák szerint a fogyasztói csődök száma is 6,7 százalékkal nőtt, 35 371-re. Ez arról tanúskodik, hogy a német gazdaság nem igazán számolhat a fogyasztás bővülésével.
Az Allianz Trade, a világ legnagyobb hitelbiztosítója is megkongatta a vészharangot. Ők az idén mintegy 21 500 vállalati csőddel számolnak, ami 21 százalékkal több, mint az előző évben. A fizetésképtelenségi eljárások esetében egy hosszabb folyamatra utal, hogy ezek száma már tavaly is már 22 százalékkal nőtt. Azonban az Allianz Trade már látja az alagút végét, 2025-re csak mérsékelt, további kétszázalékos bővülésre számít.
Viszont aggodalomra ad okot az 50 millió euró feletti forgalmú cégek csődje, amelyből a tájékoztatás szerint az első fél évben már 40 volt. Ez nemcsak a legmagasabb félévi adat 2015 óta, hanem több mint harmadával több, mint az előző esztendő azonos időszakában.
Mindez azért aggasztó, mert a nagyobb vállalatok csődje gyakran dominóhatást fejt ki, azaz több vállalatot is érint az adott ellátási láncban.
Ezek a beszállító kisvállalatok aztán könnyen egy lefelé tartó spirálba kerülhetnek, ami a legrosszabb esetben szintén fizetésképtelenséggel végződhet. Az Allianz Trade adatai szerint a fizetésképtelen nagyvállalatok átlagos árbevétele 290 millió euró volt, ami 85 százalékos növekedés. A jelentősebb csődök összesített árbevétele az első hat hónapban 11,6 milliárd eurót tett ki, ez az összeg, már az első fél évben meghaladta a 2023-as teljes veszteséget.
Egyes cégek nem tudták teljesíteni a Covid-hitelek esedékes törlesztését, vagy nehezen tudtak új kölcsönt felvenni a hitelezési korlátozások és a finanszírozó partnerek lényegesen nehezebb feltételei miatt, mások pedig egyetlen nagy ügyféltől függtek, amely becsődölt.
Válság idején általában nem szokás béreket emelni. A vállalatok kevesebb bevételekhez jutnak, és létkérdésük, hogy a költségeik ne emelkedjenek. Viszont Németországban is hiányzik a munkaerő, így a dolgozóknak megvan a tárgyalási alapja, hiszen annyira nem kell félniük a munkanélküliségtől. Az őket képviselő szakszervezetek élén választott képviselők vannak, akiknek pedig be kell mutatniuk, hogy eredményesen tárgyalnak. Márpedig a munkavállaló elsősorban a bérének növekedésében érdekelt. A Spiegel fel is tette a kérdést, hogy vajon nem túlzás-e ebben a gazdasági helyzetben a 7 százalékos béremelkedés.
A német újság cikkében a fém- és villamosenergia-ipar 3,9 millió munkavállalójának kollektív tárgyalási fordulójának kezdetét találóan Jürgen „Kobra” Wegmann korábbi profi labdarúgó mondásával foglalta össze:
Először nem volt szerencsénk, aztán meg jött a balszerencse.”
(„Zuerst hatten wir kein Glück, und dann kam auch noch Pech dazu.”)
A gazdasági mutatók hónapok óta csak egy irányba mutatnak. Lefelé. Sok minden utal arra, hogy a német gazdaság már második éve zsugorodik és nő a munkanélküliség. A válság jól látható néhány olyan vállalatnál is, ahol az IG Metall hagyományosan erős.
A ThyssenKruppnál például veszélyben van a németországi acélrészleg fennmaradása és az autóipar is krízisben van.
Az autóipari beszállító, a ZF 2028-ig akár 14 ezer munkahelyet is megszüntethet Németországban, emellett a Continental és a Bosch is leépítéseket hajt végre.
A Volkswagennek milliárdokat kell megtakarítania, és felmondta a 2029-ig szóló foglalkoztatási garanciát. Ha a szakszervezet és az autógyártó nem állapodik meg az új foglalkoztatási biztonságról, a VW 2025 júliusától működési okokból elbocsáthatja az alkalmazottait. Nem zárható ki a németországi üzemek bezárása sem.
Ebben a helyzetben követelne az IG Metall hét százalékkal több bért az alkalmazottaknak, és 170 euróval többet a gyakornokoknak. Az új szerződés tizenkét hónapra szólna. Emellett „szociális komponenst” is szeretne, azaz külön bónuszt az alacsonyabb bércsoportok számára.
Ez volt a kollektív béralku első köre az új szakszervezeti vezető, Christiane Benner vezetésével, aki júliusban levelet írt a munkáltatói szövetségnek, amelyben bejelentette, hogy az úgynevezett tagi bónuszról is szeretne beszélni. Mintaképp a vegyiparban jelenlévő Bányászati, Vegyipari és Energiaipari Szakszervezet (IG BCE) egyik speciális megoldását alkalmazná. Az IG BCE júniusban állapodott meg egy olyan kollektív szerződésben, amelyben a szakszervezet tagjai pluszszabadnapot kapnak a vállalatoknál, míg a többi dolgozó nem. Ezzel tennék vonzóbbá a szakszervezeti tagságot.
A Spiegel szerint az alkalmazottak részéről nagyok az elvárások. Németországban az infláció most ismét csökkent, jelenleg 1,9 százalék. Egyébként a hivatalos árszint 2020 és 2023 között 7,8 százalékkal nőtt, míg a fém- és elektromos ipar kollektív szerződéses bérei 16,7 százalékkal emelkedtek.
Mindez azonban nem könnyít a helyzeten a tárgyalóasztalnál, hiszen az új inflációs érték csak azt jelenti, hogy most valamivel lassabban emelkednek az árak. Az emberek továbbra is magasnak tartják az árszintet, és a szakszervezet jelenlegi hétszázalékos bérigénye már egy belső kompromisszum eredménye. A kollektív tárgyalási bizottságokban még két számjegyű emelésről beszéltek.
A tárgyalások második fordulójára valószínűleg október 28-án kerül sor, ami után az IG Metall figyelmeztető sztrájkot írhat ki. Izgalmas kérdés, hogy ezután a munkáltatói oldal tesz-e olyan ellenajánlatot, amelyet a szakszervezet elégtelennek minősít, de a további megbeszélések alapjaként fog tekinteni.
Pedig a válság idején fontos volna tudatosítani:
a kollektív alku nagy művészete nem az, hogy a szerencse hiányát és a hozzá kapcsolódó balszerencsét egyenlően osszák szét a két tábor között.
A Német Iparszövetség is érzékeli, hogy Németországnak már most jelentős gondjai vannak a versenyképességgel. A magas energiaárak, a munkaerőhiány, a túl sok bürokrácia, a beruházások hiánya és a magas adók más államokhoz képest hosszú távon jobban megterhelik az országot. Sok középvállalat csendesen elvándorol vagy bezár, emiatt folyamatosan növekszik a dezindusztrializáció veszélye. Ez bizonyos esetekben már az ipari értékteremtés mintegy 20 százalékát fenyegeti.
A BDI szerint Németországnak 2030-ig további 1400 milliárd eurót kellene beruháznia, hogy a nemzetközi versenyben sikerrel szerepeljen. Az iparszövetség megbízásából készült tanulmány szerint a kiadások kétharmadát a magáncégeknek és a háztartásoknak, a fennmaradó részért pedig az államnak kellene finanszíroznia.
A politikusoknak át kellene alakítaniuk iparpolitikai programjukat ahhoz, figyelmeztetett a BDI, hogy Németországot nemzetközi viszonylatban újra versenyképessé tegyék, valamint hogy elérjék a zöld- és digitális átalakulást. Javasolják, hogy a politika komolyan gondolja át az ökológiai fejlődést, a gazdasági versenyképességet és a technológiai nyitottságot.
A koronaválság és az ukrajnai háború óta az exportorientált német ipar képtelen újraindulni.
A Volkswagen krízise nemrégiben került a címlapokra, miután Európa legnagyobb autógyártója bejelentette, hogy a költségek csökkentése érdekében elbocsátásokat és németországi üzembezárásokat helyezett kilátásba.
Az iparszövetség tanulmányában kifejti, hogy a német gazdaságnak versenyképes energiaárakra, gyors tervezési és jóváhagyási eljárásokra, valamint modernizált infrastruktúrára van szükség – a hidrogénhálózatoktól a közlekedésen át a digitalizációig.
A BDI tanulmánya szerint az elmúlt 30 évben a beruházások hiánya a száloptikás terjeszkedés lassulásához, az oktatás színvonalának csökkenéséhez és a közlekedési infrastruktúra romlásához vezetett. A Spiegel külön cikkben foglalkozott az optikai kábelek lassú terjeszkedésével.
Ez nem csoda, hiszen a következő évtizedek modern gazdaságához szükség lesz a széles sávú internetkapcsolatra. A világ már az ipar 4.0 stádiumába lépett, az adatokat a felhőkben tárolják. Enélkül elképzelhetetlen például az önvezető autók fejlesztése, bevezetése, ami egy újabb pofon lenne a „das Auto” országának.
A jelzőlámpa-koalíció úgy tervezte, hogy 2030-ra Németországban országszerte lehetővé teszi a száloptikás csatlakozásokat.
A Széles sávú Kommunikációs Szövetség (Breko) szerint, amelyben a Deutsche Telekom és versenytársai találhatók, a szövetségi kormány képtelen lesz elérni ezt a célt. Az elemzésük alapján 2024 júniusában a száloptika elterjedése 43 százalék körül volt, amelyre csaknem 20 millió csatlakozás kapcsolódott. És az idén lényegesen kevesebben kapcsolódtak rá, mint tavaly.
Ugyan a száloptikás terjeszkedés halad, sok német még mindig szívesebben csatlakozik az internethez rézkábelen keresztül. A Spiegel tanulmánya szerint a megkérdezettek 49 százaléka továbbra is hagyományos DSL-kapcsolatot használ – és sokan ragaszkodnak is ehhez.
Ennek az egyik oka a költségek: az optikai szálas vállalati felhasználók átlagosan havi öt euróval többet fizetnek, mint a DSL-kapcsolattal netezők, azért is, mert nagyobb sávszélességet foglalnak le. A cikkük szerint egy száloptikás internetkapcsolat 48, míg a rézkábeles vagy a DSL-kapcsolat 42-43 euróba kerül.
Kapcsolódó:
Címlapfotó:
Egy taxis a minap azt mondta nekem, hogy neki mindegy, ki nyeri a 2026-os választást, csak változás legyen. Úgy tűnt, hogy szerinte Magyarország kormányának kiválasztása olyan, mintha tombolajegy volna, ahol minden szelvény nyer. Csakhogy ez a stratégia sok országban recessziót, inflációt vagy államcsődöt hozott. Sebestyén Géza írása.
„Ez nem bukás. Ez előrelépés” – szögezte le a közgazdász.
Aggasztóak a kilátások.
Hiába lassul az infláció, egyes termékek és szolgáltatások ára továbbra is az egekben jár.
Húsz helyszínen sztrájkolnak majd a szakszervezetek.
Újabb nagyívű terveket vázolt fel Friedrich Merz.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
Az Európai Bizottság jelenéséből az is kiderül, miért erőlteti az EU vezetése a többkulcsos adórendszert.
