A rendőrség nem kis problémával találta szembe magát. A törvényalkotók módosításokkal igyekeznek a segítségükre sietni, többek között a minimumbüntetést 2, a maximumot pedig 15 év börtönre emelték az ATM-robbantásért, sőt: az ügyészség igyekszik egyesesetekben a gyilkossági kísérletet is a bűnözők számlájára írni, amennyiben olyan területen követik el a robbantást, ahol elméletileg azzal mások testi épségét is veszélyeztethetik.
Ez azonban önmagában kevés. Ha az ATM-gyártók és a bankok nem követnek el mindent a pénz biztonságos őrzéséért, a rendőrség és az ügyészség csak utólag tehet már bármit. Megindult tehát az egymásra mutogatás helyett az együttműködés a rendőrség, a pénzügyi szektor, a biztosítótársaságok és a bankok képviselői között valamilyen hatékony elrettentő módszer kieszelése ügyében.
Köd utánam
A német pénzügyi szektor beszámolója szerint az elmúlt években több mint 300 millió eurót költöttek biztonsági intézkedésekre. Ezek között szerepelt a riasztórendszerek és egyéb védelmi technológiák telepítése, az ATM-előterek éjszakai lezárása és a gépek pénztartalmának csökkentése. Bár az idén visszaesett az ilyen jellegű bűncselekmények száma, nagy sikert nem lehetett bejelenteni a bűnözőkkel folytatott harcban. Azok minden ötletre saját ötlettel válaszoltak, meglepően eredményesen.
Amikor például az ATM-előtereket olyan berendezésekkel szerelték fel, amelyek sűrű füstöt bocsátottak ki rablás esetén, a bűnözők legközelebb lombfúvókkal a kezükben jelentek meg. Az automaták burkolatának megerősítése után a gázalapú robbanóanyagról ők is áttértek a keményebb hatású, szilárd alapanyagúakra. Próbálkoztak természetesen a rablásoknál védekezésül használt festékpatronokkal is, amelyek használhatatlanná teszik a bankjegyeket – a gond ebben az esetben csak az volt, hogy a festéket nem lehetett többé eltávolítani a papírból, így a bankjegyek nemcsak a rablók, hanem mindenki számára használhatatlanná váltak, vagyis a végeredmény ugyanaz volt, mintha elrabolták volna.