Egy másik terület, amelynek európai kereskedelmi hiányát Kína könnyedén pótolni tudja, a tejipar. Peking legújabb bejelentése szerint szubvencióellenes vizsgálatot indított az EU-ból származó tejtermékek behozatalával kapcsolatban – hasonló okokra hivatkozva, mint a sertéshús esetében. A kínai iparági szereplők kérésére kezdeményezett vizsgálat húsz uniós támogatási programot vizsgál majd meg, mivel Peking szerint erős a gyanú, hogy az európai kereskedelmi dömpinget a túlzott és kereskedelmileg tisztességtelen tagállami és EU-s támogatások teszik lehetővé.
Beröffenő kereskedelem
Oroszország óriási küzdelmet folytatott azért, hogy ismét a világ élvonalába kerüljön a sertéshúspiacon. Húsipara a Szovjetunió 1991-es összeomlásakor gyakorlatilag megszűnt létezni. A stagnálás egészen 2005-ig tartott, amikor Putyin elnök állami támogatási rendszer kidolgozásával és különböző protekcionista intézkedések bevezetésével kirángatta a gödörből és növekedési pályára állította azt. Óvatos számítások szerint is mintegy 25 milliárd dollárnyi összeget áldoztak az iparágra. A dolog annyira jól sikerült, hogy az orosz húsipari szereplők immár a belső szükségleteken túl több mint húsz piacra exportálnak (2024-re évi 310 ezer tonnát prognosztizálnak országonként), beleértve Vietnámot is, amelynek piacán már több mint 50 százalékos részesedést szereztek.
Orosz számítások szerint a termelés az idén elérheti az 5,2 millió tonnát is, ezzel az ország a világ negyedik legnagyobb előállítója lett, Kína, az Európai Unió és az Egyesült Államok mögött, holtversenyben a szintén húsnagyhatalomnak számító Brazíliával. Kínába 2024-ben nagyjából 50-60 ezer tonnányi szállítmányt fognak küldeni, ezzel pedig az ottani piac 3 százalékát uralják majd – ráadásul úgy, hogy az exporthúsból 30-40 százaléknyi plusz haszna származik a húsipari cégeknek a hazai eladásokhoz képest.
Az a furcsa helyzet állt tehát elő, hogy