Magyarországra érkező orosz kőolaj rossz, Franciaországba érkező orosz földgáz jó. Haladjunk tovább.
A szerző a Makronóm újságírója.
Miközben Brüsszel gyakorlatilag helyesli, hogy a Magyarországra futó olajvezeték csapját az ukránok elzárják, és gúnyos megjegyzésekkel tarkított kioktató cikkek tucatjai látnak napvilágot arról, hogy hazánk a diverzifikáció elhanyagolása miatt magának köszönheti a bajt. Az senkit nem zavar az Európai Unióban, hogy az orosz gázimport éppen megduplázódott a tavalyihoz képest.
Bár Brüsszel folyamatosan az orosz energiavásárlások leállításáról beszél, a háttérben Franciaország az idei első fél évben megduplázta az orosz cseppfolyósított földgáz importját – számolt be az AP hírügynökség. Az EU-tagállamok így összességében 7 százalékkal több földgázt vásároltak idén, mint a tavalyi év ugyanezen időszakában.
Az orosz LNG-re ugyanúgy nem vonatkoznak a szankciók, ahogyan a Magyarországra érkező vezetékes kőolajra, felháborodott hangokat mégis csak elvétve lehet hallani, amikor Párizs »szponzorálja a Kreml ukrajnai háborúját«, szemben azzal, amikor a magyar kormányt kell vádolni háborús finanszírozással az orosz kőolaj vásárlása miatt.
A felháborodás ebben az esetben marad az ukránoké, akik immár szemrebbenés nélkül sodorják veszélybe EU-s tagországok energiaellátását, miközben ugyanezen tagállamoktól várják el azt, hogy országukat támogassák a csatlakozási folyamatokban. Igaz, Franciaországgal szemben sokkal óvatosabbak. Kormányszinten még csak nemtetszésüket fejezik ki, az igazi asztalcsapkodást meghagyják az olyan „nonprofit” lobbiszervezeteknek, mint az ukrán Razom We Stand (RWS), amelynek egyetlen deklarált célja az orosz energiahordozók teljes tilalmának elérése Európa felé. A szervezet egyik alapítója, Oleg Szavitszkij szerint az EU „nagyon eltévedt” azon az úton, amely az orosz fosszilis energiahordozóktól való teljes leváláshoz vezet. A kormány szócsöveként funkcionáló RWS szerint az orosz LNG-t vásárló országok szabotálják a kontinens energetikai átalakulását, egyben dollármilliárdokkal járulnak hozzá Oroszország háborús erőfeszítéseihez.
Ezt is ajánljuk a témában
Az EU folyamatosan tüzeli a szomszédunkban zajló háborút. Az MCC Feszten beszélgettünk Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszterrel.
Az adatok szerint Franciaország csaknem 4,4 milliárd köbméter orosz LNG-t vásárolt az idén, szemben az egy évvel ezelőtti első féléves 2 milliárddal. A két másik legnagyobb importőr ugyancsak tavaly Spanyolország és Belgium volt: előbbi 1 százalékkal növelte a behozatalt, Belgium ugyanakkor csökkentette 16 százalékkal. Más kérdés, hogy Franciaország 10 százalékkal növelte az exportját Belgium felé – hogy miből, annak megválaszolásához nem kell különösebb fantázia.
Franciaország energiagigásza, a TotalEnergies azzal védekezik, hogy az érvényben lévő (még a háború előtt kötött) szerződések miatt kénytelen vásárolni Oroszországtól. A vállalatnak ugyanis 20 százalékos a részesedése az északi sarkkörön üzemelő Jamal-projektben, a kontraktus értelmében pedig köteles onnan évente 4 millió tonna gázt vásárolni.
Az üvöltő különbséget a szerződésben vállaltak és a valós import között már a francia gazdasági tárca magyarázta meg. E szerint a brutális növekedés alapvetően a húszi lázadóknak az olajszállítók ellen a Vörös-tengeren elkövetett támadásaira vezethető vissza, mivel a Szuezi-csatornán keresztül akadozik az ellátás, Oroszország északi-sarkvidéki területeit viszont nem érinti.
Az érvelés akár hihető is lenne, de önmagában nem magyarázza azt a tényt, hogy Franciaország sokkal nagyobb mennyiségben importált LNG-t Oroszországból, mint az Egyesült Államokból, Angolából, Kamerunból, Egyiptomból vagy éppen Nigériából, vagyis azokból az országokból, amelyek hajózásilag nem érintettek a vörös-tengeri kereskedelemben. Ráadásul ezekből az államokból éppen annyival kevesebbet vásárolt, mint amennyivel többet Oroszországból.
Extra érdekesség, hogy a gáz iránti kereslet Franciaországban 9 százalékkal csökkent az idei első fél évben a tavalyihoz képest. Így Párizsból a felesleget eladják a környező országokba, például a már említett Belgiumba. Hogy sima exportról vagy az orosz gáz reexportjáról van szó, arra már nem válaszolt az illetékes minisztérium.
Érdekes módon, míg Magyarország energiabiztonsága cseppet sem érdekli az Európai Uniót, a TotalEnergies habozás nélkül közölte:
mindaddig fenntartja a kereskedelmi kapcsolatokat Oroszországgal, ameddig az európai kormányok szükségesnek tartják az orosz gáz vásárlását az EU ellátásbiztonsága érdekében.
Ettől csak abban az esetben tér el, ha Brüsszel új szankciókat vet ki, megtiltva az orosz LNG vásárlását – ez azonban nem fog megtörténni.
Az Európai Bizottság szintén magyarázza a bizonyítványát, mondván: 2021 és 2023 között jelentősen visszaesett az orosz gázimport, a mostani „ideiglenes növekedés pedig nem kérdőjelezi meg az elmúlt két év uniós eredményeit”.
Ez persze nem nyugtatja meg a Razom We Stand és a hasonszőrű szervezetek képviselőit. Ők ugyanazzal az agresszióval követelik az Oroszországgal való kereskedelem teljes leállítását, amivel Brüsszel oktatja Magyarországot az orosz „olajfüggőséggel” kapcsolatban. A hangjukat persze nem hallják meg. Elnyomja a műfelháborodás moraja, amiért egy európai tagállam még mindig merészel orosz energiát vásárolni.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/AFP/Gerard Julien
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A La Croix szerint már csak néhány vezető ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását.
Topligás csapathoz kerülhet.
A számok magukért beszélnek.
A 2027-es francia elnökválasztás nagy kérdése az lesz, ki tudja megszorongatni a Nemzeti Tömörülés jelöltjét.
Jordan Bardella úgy véli, az EU jelenlegi rendszere hátrányosan érinti Franciaországot.
A francia elnök váratlan nyilatkozata miatt felgyorsulhat a hatalmi átrendeződés Franciaországban.
Bayer egyszer azt mondta: húszévesen szép, harmincévesen okos, negyvenre gazdag lesz.
