Túl a GDP-n: hogyan mérhető egy ország fejlődése?

Egyes országok fejlődésének vizsgálatakor általános problémaként jelenik meg, hogy csak egy-egy fontosnak tekintett mutatóra fókuszálunk, holott ennél sokkal komplexebb egy nemzetgazdaság fejlődésének a mérése.  

Az elmúlt hetekben röppent fel az a hír, hogy Románia megelőzte Magyarországot. Az Eurostat adatai alapján vásárlóerő-paritáson számolva (PPP) 2023-ban a román bérek megelőzték a hazaiakat. Arról azonban már nem szólnak a témában készült cikkek, hogy vajon a társadalom milyen széles rétege is részesül ebből a bérből?. Korábban az egy főre jutó GDP tekintetében olvashattunk hasonlókat. Mindkét példánál értelmezési hibába ütközhetünk, ha csak ezekből szeretnénk következtetni egy nemzetgazdaság fejlődési pályájára, hiszen ennél jóval összetettebb a kép. Ezért érdemes megvizsgálni a két ország teljesítményét jóval átfogóbb, komplexebb mutatókra támaszkodva is.  

A Makronóm Intézet Harmonikus Növekedési Indexe a jóllét mérőeszköze 

A Harmonikus Növekedési Index (HNI) a jóllét fenntartható növekedésének adatalapú mutatója, amely képes átfogó képet adni egy ország jóllétének alakulásáról, kiküszöbölve a korábban említett egysíkú megközelítést. A mutató 32 változóból épül fel és 87 ország adatait tartalmazza. A HNI a „GDP-n túli” (beyond GDP) területhez hasonló mutatókat több tekintetben meghaladja, mivel azok vagy-vagy kapcsolat alapján mérnek: a nagyvállalatok vagy a környezeti, vagy a társadalmi fenntarthatóság szempontjából mérik a jóllétet és a fejlődési pályát. Ehhez képest a HNI ennél tovább megy, és a fenntarthatóság összes fontos aspektusára reflektál (gazdasági, pénzügyi, környezeti, munka- és tudásalapúság, társadalmi és demográfiai fenntarthatóság). 

A HNI vizsgálatakor nemcsak a szint számít, hanem az országok önmagukhoz viszonyított fejlődése is, amely alapján Magyarország Lengyelországgal együtt az egyik legmagasabb átlagos éves növekedést mutatta fel 2005 és 2021 között.   

Kiragadott mutatók alapján nem lehet a nemzetgazdaságok fejlődési pályáját megítélni 

Kiragadott mutatók alapján a szerint, hogy mely ország áll közelebb az uniós átlaghoz, téves lenne arra a következtetésre jutni, hogy Románia fejlettebb lenne Magyarországnál. Meglátásunk szerint a hosszú távú 

Nézzünk erre két példát! 

Első: a magyar háztartások megtakarításai magasabbak, mint keleti szomszédunknál, így már itt problémába ütközik az összehasonlítás, hiszen ha a hazai háztartások pénzügyi vagyona többszörös, akkor az életszínvonal sem lehet jobb Romániában. Második: Japán GDP-je a 2011-es fukusimai atomerőmű-balesetet követő években tudott növekedni a leginkább, mivel a tragédia után a katasztrófaelhárításra fordított összeg megdobta a GDP-t. Ha csak a nyers számokat vesszük alapul, akkor azt hihetnénk, hogy a katasztrófa a gazdasági növekedésre és ezáltal a japán társadalomra is pozitív hatással volt, de természetesen ez nem így történt. 

Érdemes a V4-országok és Románia viszonylatában is elvégezni az összehasonlítást nem csupán a széles körben alkalmazott mutatók, hanem a HNI alapján felállított globális rangsor szerint is. A V4-eknél Csehország van a legelőkelőbb, 21. helyen 65-ös HNI-értékkel, majd Szlovákia a 23. helyen 65-ös, Magyarország a 29.-en 57-es, végül Lengyelország a 31. helyen 56-os HNI-értékkel. Ehhez képest Románia a 46. 47-es HNI-értékkel.  

Ha a hat pillért vesszük figyelembe, akkor a következő megállapításokat tehetjük. Míg pénzügyi fenntarthatóságban – amely azt nézi, hogy a jóllét növelése a jövő generációk terhére megy-e végbe, vagy sikerül megállítani és csökkenteni az eladósodást – a cseh, lengyel és magyar adatok között kismértékű a különbség (59, 60 és 58 pont), addig Szlovákia és Románia jelentősen lemarad a három visegrádi országtól. Az utóbbi mindössze 40 pontot ért el, ami elsősorban a folyó fizetési mérleg egyenlege, a kiigazított nettó megtakarítás, a K+F-kiadások és a gazdasági függőségi rátában történő elmaradással magyarázható.  

A munka- és tudásalapú társadalom dimenzióban a visegrádi négyek között szintén nincs jelentős eltérés, a pontszámok 54 és 60 közöttiek, míg Romániában csupán 39, ami elsősorban a foglalkoztatási ráta alacsony szintjével és a munkatermelékenység lemaradásával magyarázható. 

A társadalmi fenntarthatóság esetében Románia szintén jelentősen leszakad a V4-ektől, ami az országban meglévő vagyoni egyenlőtlenségekkel magyarázható. A gazdasági fejlettség és fejlődés pillér is hasonló eredményeket mutat az 5 ország esetében. A demográfiai és környezeti pillér esetében Lengyelország van jelentős lemaradásban a többi vizsgált államhoz képest, leginkább a magas fosszilistüzelőanyag-aránya miatt. 

Az egymás közti összehasonlítás után érdemes azt is megvizsgálni, hogy önmagukhoz képest az egyes államok hogyan fejlődtek. A rangsorban elért helyezést és a pontszámokat tekintve a V4-ek és Románia közül Magyarország, Lengyelország, illetve Románia érte el a legnagyobb fejlődést. Míg 2005-ben Magyarország az 50. helyen szerepelt, 2021-re a 29.-re zárkózott fel, Lengyelország az 58. helyről a 31., Románia a 73.-ról a 46.-ra lépett.  

Összességében tehát érdemes a helyén kezelni a magyar gazdaság román megelőzéséről szóló híreket egy-egy kiragadott mutató alapján. A GDP-hez hasonló jelzőszámok helyett észszerűbb az egyes nemzetgazdaságok fejlődését komplexen megítélő mutatókra támaszkodni.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Szigetváry Zsolt