Minden hadsereg legnagyobb büszkesége a repülőgép-hordozó. Már ha van neki. Amint az a Visual Capitalist infografikáján látszik, a hadiipar egyik legdrágább mulatságát nem sok ország engedheti meg magának. Az adatok 2024 májusából származnak, és ebben az esetben ez azért lényeges, mert Kína éppen a napokban küldte először tengeri próbautakra legújabb remekművét, a Fujian hordozót, ezzel a hajóval pedig már a második a listán, közvetlenül az Egyesült Államok mögött.
A tizenegy országból, amelyek flottájában repülőgép-hordozók is vannak, mindössze hat NATO-tagot találunk.
Az USA dominanciája vitathatatlan, 11 hordozójával óriási előnyre tett szert. Közöttük olyan gigászokat is találunk, amelyek egyszerre akár 80 vadászgépet is tudnak a fedélzetükön szállítani. Az Egyesült Államokat Kína követi, amely az új hordozójával kilépett a „kettesek” táborából, vagyis az India, Olaszország, Japán és Egyesült Királyság alkotta klubból, ahol minden tagnak egy pár ilyen harci járműve van. Oroszország, Spanyolország, Thaiföld, Törökország és Franciaország 1-1 óriással büszkélkedhet, utóbbi azonban az egyetlen az Egyesült Államok mellett, amely nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót helyezett üzembe.
Forrás: Visual Capitalist
Büdös és nem működik
A hordozókat nem csak megépíteni, karbantartani is csillagászati összegbe kerül. Miután a javíttatásuk körülményes és időigényes, nem meglepő, ha egy tervezési vagy működési hiba az őrületbe kergeti a hadsereg logisztikusait. Az utóbbi években sorra jelentettek meghibásodásokat, de olyan hibákat is, amelyeket kijavítani sem lehet, miután már az elfogadott tervrajzokon is rajta voltak.
Az egyik leghíresebb eset a USS Gerald Ford hadihajóval történt, amelyet 2022 áprilisában bocsátottak vízre. A legmodernebb technikával felszerelt vízi jármű fedélzetén több mint 4000 katona és mintegy nyolcvan, pilótával és pilóta nélkül bevethető harci repülő kap helyet, ám a Pentagon már a költségvetésnél elszámolta magát: a tervezett 5,1 milliárd dolláros büdzsé végül 13,3-ra duzzadt az elkészüléséig, ebben az összegben pedig természetesen nincs benne az üzemeltetési költség.
A próbaúton aztán kiderült egy hiba, amire senki nem számított: a WC-ket bizonyos körülmények között nem lehet rendeltetésszerűen leöblíteni. A hibára a reggeli ébresztőknél derült fény, amikor több százan kezdték használni egyszerre a vízöblítéses rendszert, a szennyvízelvezetők pedig egyszerűen eldugultak. A vizsgálat kiderítette, hogy hiába a legmodernebb struktúra, a tervezők nem kalkuláltak az illemhelyeket egy időben használó katonák nagy létszámával, így az automata szivattyú egyszerűen nem bírja a terhelést és a szennyvíz elvezetését. Ahhoz, hogy új rendszert építsenek be, a hajót ismét szárazdokkba kellett volna vinni, ami az egyébként is többéves csúszással tervezett átadást még inkább hátráltatta volna, nem beszélve az újabb költségekről. A WC-vezetékeket ezért úgy hagyták, ahogy vannak, a problémát pedig az öblítés során orvosolták: időnként az egész rendszert átmossák egy savas vegyülettel, ami megszünteti az eldugulást.
Olyan az egyik, mint a másik
Ennél sokkal gázosabb helyzetbe került a brit flotta két büszkesége, a HMS Queen Elisabeth és a HMS Prince of Wales. A vízre bocsátás után mindkét hajónál azonnal problémák merültek fel: 2019-ben a Queen Elisabeth nagynyomású belső tűzoltó rendszerében olyan súlyos belső szivárgás történt, ami miatt a kihajózása után azonnal vissza kellett térnie a kikötőbe. Ugyanez történt a testvérhajójával is egy évvel később: 2020 decemberében már arra készült, hogy az új év elején kihajózik, hogy részt vegyen az USA partjainál egy nemzetközi gyakorlaton, ám a QE esetéhez hasonló belső szivárgás súlyosan károsította az elektromos rendszereit, így hónapokig kénytelen volt vesztegelni.
2022-ben a hordozó ismét útra kelt, ezúttal is – az Atlanti-óceánt átszelve – egy gyakorlat lett volna a cél, amelynek során a kanadai haditengerészettel karöltve képezték volna az F–35B repülőgépek pilótáit a fel- és leszállásra. Ám a Prince of Wales a Portsmouthból történt kihajózás után egy nappal már le is horgonyzott Nagy-Britannia déli partjainál, miután súlyos műszaki hibát jelentett.
Idén februárban ismét a Queen Elisabeth volt soron, amikor a NATO megkezdte a hidegháború óta legnagyobb szabású hadgyakorlatát, a Steadfast Defendert (31 ország 90 ezer katonájával), amelyet egyértelműen Oroszország számára szerveznek, hogy Moszkva lássa, mivel kerülne szembe, amennyiben eszkalálódna a háború.
A gyakorlaton főszerepet kapott a brit haditengerészet büszkesége, amely (tengeri főhadiszállásként) egy brit, amerikai, dán és spanyol hadihajókból álló rajt vezetett volna. Azért csak volna, mert a hajós átok megint utolérte a briteket: a hordozó részt sem vett a Norvégia sarkvidéki partjainál zajló eseményen, miután már a kifutás előtt meghibásodott a hajócsavarja, így helyét a testvére vette át.
A volt brit főparancsnok, Richard Barrons akkor úgy nyilatkozott: „igen nagy a disszonancia Nagy-Britannia katonai ambíciói és képességei között”.
A szuperhordozók építésének és hadrendbe állításának területén az Amerikai Egyesült Államok globális dominanciája megkérdőjelezhetetlen. Nem csak a legnagyobb és legmodernebb, de a legdrágább hajók is az USA hadseregének tulajdonában vannak. Több évtized után a Nimitz-típusú hordozókat a jövőben a Ford-féle fogja felváltani. Az első ilyen szuperhordozó költségei azonban az egekbe szöktek, nem beszélve egy fatális hibáról, aminek orvoslása alkalmanként 400 000 dollárjába kerül a következő évtizedekben a védelmi költségvetésnek.
Fotó: MTI/EPA/Amerikai haditengerészet/Z. A. Landers Fotó: Shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Hordozó és hordozó között óriási különbségek lehetnek. A szokásos Nyugat-gyalázáson kívül tény, hogy a Kuznyecov egy használhatatlan ócskavas, a török hajó kizárólag drónokat szállít, a sárgakomcsik első (második) hordozója bevallottan technológiai kísérlet.
