A Reuters jelentése szerint egy átlagos, 150 ezer tonna rakományt szállító konténerhajó esetében Dél-Kínából a Szuezi-csatornán keresztül Rotterdamba tartó vízi jármű teljes kibocsátása körülbelül 41 ezer tonna szén-dioxid. Ez a Szuezi-csatorna kihagyásával és Afrika megkerülésével 55 ezerre ugrik, vagyis nagyjából 14 ezer tonnával és 34 százalékkal nő.
Az elemzések azt is kimutatták, mi történik, ha a hajók növelik a sebességüket. Ez a megoldás esélyes lehet, hiszen minden tengeren töltött nappal emelkednek a költségek. Az iménti Dél-Kína–Rotterdam útvonalat alapul véve egy hajónak a Szuezi-csatornán át nagyjából 31 napig tart az út. Az afrikai kitérővel ez az út legalább 41 napra ugrik, érthető tehát, ha a tulajdonosok sebességnövelésben gondolkodnak. Ebben az esetben azonban a kibocsátás tovább emelkedik: ha csak egyetlen tengeri csomóval (16-ról 17-re) gyorsabban mennek, az máris 14 százalékkal növeli a károsanyag-kibocsátást.
Méregdrága fuvarok
A Sea-Intelligence becslése szerint a Vörös-tenger helyett az Afrika megkerülésével járó útvonalat választó konténerhajók szén-dioxid-kibocsátása 260–354 százalékkal növekedhet. Ez ráadásul még több pluszköltséggel jár a tulajdonosoknak. Az EU idén januártól az uniós kikötőkbe befutó hajókra is érvényesíti a kibocsátási rendszert: a teherszállítóknak az utolsó nem EU-s és az első uniós kikötő közötti távolság alapján kell szén-dioxid-adót fizetniük.
Egy 14 ezer konténert szállító hajó esetében, amikor a Jóreménység fokát megkerülve teszi meg az utat, akár 100 ezer euróval is nőhet a szén-dioxid-vám minden egyes fuvar alkalmával. Azaz a sebesség növelése nemcsak az üzemanyagköltségeken lökne, de az EU-nak fizetett összeget is jelentősen feljebb tolná.