A legnagyobb olajvállalatok immár teljesen nyíltan érvelnek a zöldátállás ellen. Az olaj iránti kereslet egyre nagyobb, a profit óriási, miért kellene hát csökkenteni a kitermelést?
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
A Carbon Tracker új jelentése szerint a világ legnagyobb olajcégei (élükön az amerikai Big Oil vállalataival) finoman szólva sem próbálják meg elérni a Párizsi Megállapodásban megjelölt klímacélokat – annak ellenére, hogy kommunikációs üzeneteik eddig végig a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szóltak.
A dokumentum szerint a vállalatok egyáltalán nincsenek felkészülve az energiaátállásra, ám egy közelmúltban lezajlott konferencia azt is megmutatta, hogy a hatalmas kereskedelmi igény és a szédületes profit miatt nem is nagyon akarnak.
Houstonban a napokban rendezték meg a CERAWeek energiafórumot, ahol nyolcezer érdeklődő, szakértő és vállalatvezető gyűlt össze, hogy elemezzék az olajipar jelenlegi állapotát. Az eseménynek szó szerint ünnepi hangulata volt: az Egyesült Államok olaj- és gáztermelése minden rekordot megdöntött az elmúlt hónapokban, a kereslet folyamatosan nő, az ukrajnai háború nyomán kirobbant energiaéhség és áremelkedés pedig az elmúlt két évben akkora profitot termelt a cégeknek, amelyről álmodni sem mertek.
Mindössze néhány hónappal a COP28 klímavédelmi csúcs után, ahol szent esküvel hangzott el a világ vezetőitől, hogy gőzerővel megkezdik a fosszilis anyagok csökkentését, és 2030-ig megháromszorozzák a megújuló energiaforrások használatát, a houstoni dzsemborin a vezetők már egyáltalán nem tettek úgy, mintha a zöldátállás érdekében bármire is hajlandók lennének. A vezérek abban bíznak, hogy a fosszilis energiahordozók használata a csökkenés helyett újabb és újabb csúcsokat fog megdönteni – számolt be az eseményről a Financial Times.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellentmondásos helyzetet nem csak a Big Oil alakította ki. Amint arra a felszólaló cégvezérek rávilágítottak: a vállalatok a kereslet után mennek, márpedig az egyre csak nő. Hogy miért? Alan Armstrong, a Williams energiavállalat igazgatója szerint azért, mert
a zöldátállás anyagi vonzatait senki nem kalkulálta bele a folyamatba, amikor pedig a kormányok, vállalatok, fogyasztók szembesülnek a költségekkel, hirtelen visszavonulót fújnak, és ragaszkodni kezdenek a jól bevált, olcsóbb fosszilis megoldásokhoz.
Mint mondta, négy-öt évvel ezelőtt azon ment a lelkendezés, hogy pár éven belül minden zöldenergiával fog működni. „És mi van most? Azon jajgatnak, hogy ez mennyire drága” – fogalmazott.
Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete legutóbbi jelentésében „vörös riasztást” adott ki, rámutatva, hogy a 2023-as év volt minden idők legmelegebb éve. A jelentésnek és lehetséges következményeinek elméletileg fel kellene pörgetni a zöldátállást kormányzati, vállalati és fogyasztói szempontból is, mégsem ez történik. A konferencián a Big Oil vezetői arra mutattak rá, hogy a fogyasztók egyáltalán nem hajlandók fizetni a szél- és a napenergiára való gyors átállás költségeit.
Az ExxonMobil kitermelői üzletágának vezetője egyenesen úgy fogalmazott: „Az a brutális igazság, hogy a világ még nincs felkészülve erre. A nagy ügyfelek nem hajlandók fizetni az extra átállási költségeket, a fogyasztók pedig nem tudják. Lehet egész nap zöldszervezetekkel vitatkozni, de ezek a tények”.
A Big Oil tehát (nem alaptalanul) azzal érvel, hogy nem azért nagy a kereslet, mert ők többet termelnek, hanem azért termelnek többet, mert nagy a kereslet.
A legőszintébben Amin Nasszer, a világ legnagyobb kitermelője, a szaúdi Aramco vezére fogalmazott, amikor azt mondta: „El kell felejtenünk a kőolaj és a földgáz fokozatos kivonásának illúzióját. Ehelyett további befektetésekre van szükségünk, hogy meg tudjunk felelni a keresletnek”.
A mindenhol tomboló zöldenergiás láz alapból felfuttatja a fosszilis hordozók „a teljes átállásig átmeneti” használatát, a népességnövekedés és a mesterséges intelligencia megjelenése miatt azonban olyan energiaigény lép fel, amelyre a zöldátállás kiötlői még csak nem is gondoltak.
Az MI kapcsán a Big Oil vezetői rámutattak: óriási mennyiségű és megbízható teljesítményű áramra van szükség az MI-központok üzemeltetésére.
A Nemzetközi Energiaügynökség prognózisa szerint az adatközpontok globális energiafogyasztása 2026-ra meghaladhatja az 1000 terawattórát, amely több, mint a 2022-es szint duplája.
A vezetők szerint ezt a mennyiséget képtelenség lesz kielégíteni a megújulókkal, különös tekintettel azok nem folyamatos és egyenletesteljesítményére, ezért az MI jövője gyakorlatilag a fosszilis energiahordozóktól függ.
A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint az olaj és a gáz iránti kereslet az évtized vége előtt tetőzik, ezt azonban mind az OPEC+, mind a Big Oil vitatja. Szerintük a tetőzés vagy a 2030-as, vagy az azt követő évtizedben fog bekövetkezni, az új befektetések és a termelés csúcsra pörgetése tehát valójában a piacnak való megfelelés alappillérei.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Freepik
Törökország a 8,7 milliárd dolláros szénárgaranciával a hazai lignitet favorizálja, hogy csökkentse az energiaimport-függőségét, ám ez fékezi a zöldátállást. A napenergia költsége jóval alatta marad a szénnek, mégis a fosszilis lobbi diktál.
A Nature Sustainability friss tanulmánya leleplezi az olajóriások greenwashingját: a globális szénhidrogén-kitermelés 88 százalékát adó cégek csupán 1,42 százalékát kontrollálják a megújuló energiának, miközben milliárdokat költenek a fenntarthatóság látszatára. Ez nemcsak üres retorika, hanem a zöldátállás lassulásának a jele, miközben a globális energiaigény rohamosan nő.
Több sebből vérzik Ukrajna zöldenergetikai átmenete – ám egy friss tanulmány mégis eléggé optimista.
A hidrogénüzemű járműveket egykor a jövő kulcsának tekintették az autóiparban: gyors tankolás, nagy hatótávolság, nulla károsanyag-kibocsátás. Mégis, az idén már tömegével zárják be a töltőállomásokat, és a legtöbb gyártó feladta a technológiát. Mi vezetett a bukáshoz?
Miközben az Airbus és a Boeing együttesen uralja a globális utasszállítógép-piac 95 százalékát, a két gyártó csak a 1960–80-as évek technológiáját tupírozza. A Transport & Environment friss anyaga szerint 60 millió autónyi éves kibocsátása „marad évente a levegőben”.
Az EU a zöldátállás élharcosa szeretne maradni, de egyre nagyobb kérdés, hogy ki és miből fizeti meg ennek növekvő árát. A következő hét év költségvetése eldönti, hogy Európa képes-e összeegyeztetni a klímavédelmet a gazdasági túléléssel.
A hír igaz: valóban volt érdeklődés a Paris Saint-Germain részéről.
„2010 óta Magyarország gazdasága az egyik legnagyobb felzárkózási pályát futotta be egész Európában” – szögezte le Sebestyén Géza.
