Eredeti ötlet. Képzeljük el Elon Muskot és Robin Zenget, a CATL főnökét, ahogyan egy kínai ópiumbarlang mélyén könnyes szemekkel, reszketve a koldusbotra jutás gondolatától csak bámulnak egymásra, arról motyogva, mekkora hibát követtek el, amikor vagyonuk jelentős részét egy Ungár Péter által elavultnak tituláló technológiába fektették. Természetesen még csak nem is gondolva arra, hogy a gyárakat át lehet állítani más típusú termékek előállítására, ahogyan az néhányszor (gyakorlatilag mindig) előfordult már az ipari fejlődés során a történelemben.
Az emberek, akikről nem tudjuk, kicsodák
Ungár legmeredekebb kijelentése azonban nem a Toyotával kapcsolatos. Mint fogalmaz: „Azt írják az ehhez értő emberek, hogy a kutatás-fejlesztés az autóiparban most lutri, ki milyen technológiára mennyi pénzt tesz. Mi miért tettünk akkor minden zsetont egy olyan technológiára, ami minden iparági szereplő szerint elavult lesz tíz év múlva?”
Megtippelni sem merem, kik lehetnek azok az „ehhez értő emberek”, de még soha senkitől nem hallottam akkora badarságot, hogy a kutatás-fejlesztés lutri lenne. A dolognak nevében a lényege, az pedig minden projekt velejárója, hogy időnként lyukra futnak vele. Ebből tanulnak (lásd: Musk), ebből egyenesíthetik ki a görbe utat. Ebben az esetben ilyenről szó sincs. E logika mentén a világ összes ipari létesítményére kár pénzt áldozni, hiszen úgyis jön majd valamikor valami más.
Amikor a CATL bejelentette, hogy Debrecent választja a legnagyobb európai központjának, a magyar kormány finoman hozzátette: a megállapodás részét képezi az is, hogy a magyar fél szervesen részt fog venni az innovációs és kutató-fejlesztői munkában.
Nem létezik ugyanis olyan érv a kutatás-fejlesztésben, hogy „lutri”, és hogy „hagyjuk a fenébe, úgyis lesz ennél jobb”. Hogy a legautentikusabb példával szolgáljak: a lítiumion-akkumulátort egy amerikai, fosszilisban utazó vállalat, az Exxon vegyészcsapata találta fel. Az 1970-es évek olajválsága úgy ráijesztett a nagy olajcégekre, hogy kétségbeesetten önteni kezdték a pénzt a kutatás-fejlesztésbe, alternatív megoldásokat keresve. Az Exxon megcsinálta, aztán elkövette a lehető legnagyobb hibát, vagyis pontosan azt mondta, amit Ungár Péter. Hogy ez egy lutri, és miután az olajkereskedelem a 80-as években teljesen helyreállt, az árak pedig normalizálódtak, a vállalat abba az álomba ringatta magát, hogy az olajbőség a végtelenségig tart, így egyszerűen felfüggesztették az elektromosakku-program finanszírozását.
Nulla pénz a kutatás-fejlesztésre, nulla gyár, nulla eredmény.
A kínai CATL az Exxon hibájából nőtte ki magát a világ legnagyobbjává, öntve a pénzt a kutatásba, most pedig köszöni szépen, jól érzi magát. Többek között nálunk, Magyarországon. Hogy mi is jól érezzük magunkat.