Technológiai kitörési pontok a magyar gazdaságban

A kerekasztalhoz az alaphangot Livják Csaba, a BuildEXT Kft. tervezőiroda alapítója, digitális transzformációs tanácsadó előadása adta meg. Látványos és impulzív beszédében sikerült bemutatnia, hogy az építészeti tervezésbe miképp lépett be az elmúlt években a digitalizáció, és milyen további folyamatok várhatók a digitális tervezés és a digitálisan segített kivitelezés (BIM, azaz Building Information Modeling – épületinformációs modellezés), valamint a mesterséges intelligencia megjelenésével. A tudósítás a Makronóm Intézet blogján, a makronom.hu-n jelent meg.

A digitalizáció új lehetőségeket nyit 

Livják Csaba építészként tervezőirodát alapított, amelyet ma már nemzetközi vállalatként jegyeznek. Időrendben sorolta fel az elmúlt évtizedekben tapasztalt fejlődést, megjegyezve, hogy a magyar tervezőknél az újdonságok átlagosan mintegy tízéves késéssel válnak általános gyakorlattá. A technológiai váltás a tervezésben 30 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megjelent a digitális tervezés, amely során fokozatosan eltűnhetett a papír és a rajzceruza, legalábbis a tervezés első fázisaiban. Az után, mintegy 20 évvel ezelőtt érkezett a három dimenzióban való tervezés, ami a megrendelőnek nyújtott megfoghatóbb képet, a harmadik fázis pedig hozzávetőleg egy évtizede jelent meg, amikor a már említett BIM világa, a strukturált adatmodellek vették át a tervezést.   

Azaz a program folyamatosan képes újraszámolni az anyagszükségletet: például a beton, a téglák, az ablakok, az ajtók, a megannyi épületgépészeti elem, csövek, kábelek, rendszerek és hasonlók számát. A tervezők között sokkal gyorsabb lett az adatáramlás, és mindez együtt gyorsabbá, hatékonyabbá tette a tervezés folyamatát. A szakember szerint ragaszkodhatunk a régi módszerekhez, de ezekkel lassan nem lehet megmaradni a piacon.  

A BIM cégén belüli széles körű használatának eredményként megemlítette, hogy a tervezés jóval pontosabbá vált és egyre kevesebb utólagos javításra van szükség. 

Az építkezési folyamatokat úgynevezett pontfelhőkön keresztül tudják ellenőrizni, gyakorlatilag virtuálisan feltérképezik a tereket. Ehhez használhatnak robotkutyát, amely pár percen belül bejárja és beméri a teret, felveszi az adatokat, legyen az egy zöldmezős gyár helye vagy egy átépítésre váró iroda.

Már ez is eléggé futurisztikus, ám eközben az épülettervezésbe is megérkezett az MI, amely másodperceken belül változtatni tud akár a külső megjelenésen, akár a belső terek kialakításán, így egy-egy hiba gyorsan javítható. 

Ennek az ismertebb neve a digitális iker (digital twin), ami gyakorlatilag egy épület és annak teljes gépészete, sőt akár az ipari berendezése virtuálisan leképezve. Ennek lényege, hogy már építés előtt milliószámra azonosíthatók a lehetséges hibapontok, hibaforrások, ezáltal a karbantartási költségek akár 30 százalékkal is csökkenhetnek. 

Livják Csaba szerint a digitalizálás szakadékát sikerült áthidalniuk a tervezőknek, most a következő szakadék áll előttük, át kellene lépniük az MI világába. A nagy kérdés, hogy ki lesz képes mindezek átvételére. 

A kulcs a kiszámíthatóság

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen fő kérdésként az vetődött fel, hogy az egyes szereplőknek milyen stratégiát kellene követni a fejlődési modellek jobb adaptálása érdekében. Elsőként Ascsillán Endre, a GE kelet-közép-európai alelnöke, stratégiai és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója válaszolt, aki három fő fogalmat emelt ki a fejlődés eléréséhez: a megfelelő stratégiát, ami feltétlenül szükséges a másik kettőhöz, a transzparenciához és a kiszámíthatósághoz. Úgy jellemezte a hazai gazdaságpolitikai helyzetet, hogy  

Fontosak a kedvező adók, de a világos iparstratégia teremti meg a kiszámíthatóságot a befektetési környezethez. Mindehhez pedig szükségszerű a meglévő humán erőforrás további képzése.  

Sverla Viktor, a Mol stratégia- és fenntarthatósági igazgatója a fentieknek némileg ellentmondott azzal, hogy szerinte a kiszámíthatóságnak egyre inkább híján vagyunk, de elsősorban a világban zajló folyamatok miatt. A cég igazgatója a közeljövőben olyan időszakra számít, amikor egyre nehezebb lesz megjósolni, hogy mi is fog történni. Példaként említette, hogy jelenleg az egész EU számára a legnagyobb kihívás az energia ára. Ellentétben a közvélekedéssel: a gázár nem csak tavaly volt magas, az idén is kétszerese volt a két évvel ezelőttinek. Az egyik alapvető stratégiai kihívás tehát, hogy hosszabb távon is biztosítani kellene hazánkban a megfelelő árú energiát, ami az energiaigényes gazdasági ágazatok versenyképességét hosszabb távon is garantálja. Sverla Viktor figyelmeztetett arra is, hogy manapság több területen is igen gyors átmenet zajlik. Akár a legmodernebb technológiák vagy a zöldátállás területén sokszor olyan technológiákról beszélünk, amelyek még meg sem születtek, nincs történelmük, és sok esetben még piacuk sem. Az ilyen helyzetben segíthet a kiszámítható szabályozás. 

Balogh Péter, az MBH Bank nagyvállalati és speciális hitelezésért felelős ügyvezető igazgatója a finanszírozási oldalról tekintve a helyzetet úgy jellemezte, hogy a piac nagyon heterogén abban, hogy ki és hol tart a technológiai fejlődésben. A magas energiaárak a vállalatok pénzügyeiben is leképződtek, mind a termelőknél, mind a fogyasztóknál. Bár ez a probléma konszolidálódott a 2022 őszét jellemző helyzethez képest, az alapprobléma máig fennáll és gondot okoz a vállalati stratégiaalkotásban. 

A magyar gazdaságstratégia három pillére

2019 óta a kormányzati stratégiai tervezés polikrízises időszakban zajlik. Ennek kapcsán György László gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért és a Tanítsunk Magyarországért program koordinációjának ellátásáért felelős kormánybiztos szerencsésnek tartja, hogy ez a politikai közösség 13 éve kormányoz, azaz stabil a politikai közeg. Bár a kezdetekben a különadók bevezetésénél sok támadást kaptak a kiszámíthatatlanság miatt, mára ez megváltozott. A hazai gazdaságstratégia formálása egyik fontos elemének nevezte többek között a Makronóm Intézet e konferenciáját, ahol a gazdasági szereplők és a döntéshozók is el tudják mondani, milyen stratégiát képzelnek el az országnak.  

A hazai gazdaságpolitika a középosztály megerősítéséről szól, ezt nevezte meritokratikus szemléletnek. Ebbe a folyamatba beleillenek a különadók, az államadósság kamatterheinek csökkentése, az államadósság átcsoportosítása a magyar családok felé. A GDP 4-5 százalékát sikerült a középosztály felé terelni. Idetartoznak a vállalkozók is, akiknek az adóterhei a Világbank szerint az elmúlt években 54-ről 30 százalékra csökkentek, de ebbe a körbe számítanak a munkavállalók, akiknek szintén csökkent az adóterhe, és persze azok is, akik gyermeket vállalnak. Mindez közel sem mondható kiszámíthatatlanságnak.   

Patrióták vagyunk akkor, amikor megnézzük a sikeres országokat, hogy mit is csinálnak. Például az USA-ban meghatároztak 16 kritikus ágazatot, ahová nem fektethet bárki, mert védik a hazait. Például a bankszektort, a kereskedelmet, az energiatermelést vagy a kritikus infrastruktúrát. Ez pragmatikus is, figyelni a világot, kémlelni a kitörési pontokat és az észszerűség keretein belül honosítani a jó gyakorlatokat.  

A patriotizmushoz sorolta György László a Svájcban tapasztalható viselkedést, ahol az ottani fogyasztó elsősorban a hazai terméket részesíti előnyben. Ám idetartozik az az igyekezet is, hogy a magyar tulajdon minél magasabb legyen a kritikus ágazatokban, ami csak akkor tartható fenn, ha az élvonalbeli technológiák megjelennek ezeknél a vállalatoknál. Ezért is követelik meg néhány pályázatnál e technológiák beépítését.

Kadocsa András, a McKinsey & Company munkatársa nemzetközi kitekintésben elmondta, hogy az elmúlt tíz évben a magyar iparban megduplázódott az FDI, azaz a külföldi befektetett tőke, és a frissen bejelentett beruházások, bővítések szerint ez a tendencia folytatódni is fog. Az ipar átlagosan 4 százalékos növekedést tudott felmutatni az 5,8 százalékos össz-GDP-növekedés mellett, ami kicsit elmarad az összes bővüléstől, de normális tendencia abban az időszakban, amikor a gazdaság a szolgáltatások felé tolódik. A McKinsey & Company munkatársa úgy vélte, hogy a magyar közepes vállalatokat lenne érdeme erősíteni. Adatai szerint hazánkban a legnagyobb 500 cégnek közel egyharmada, 138 ipari vállalat, amelyekből mindössze 28 magyar tulajdonú. Ezen cégek közül 19 van magánkézben, és ráadásul mindössze négy a klasszikus gyártóvállalat.    

Kadocsa András úgy vélte, hogy a produktivitás nem nőtt kellő mértékben, a német vagy az osztrák még mindig 1,8-szorosa a magyarénak. Ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoznánk keményen, csupán azt, hogy ez a mutató együtt méri a munkások és a mellé rendelt gépek termelékenységét. Nem mindig volt racionális az olcsó munkaerőhöz fejlett, de túl drága gépet telepíteni. Ez az ördögi kör Kadocsa szerint lassan oldódik, ugyanis a munkabérek emelkedése kikényszeríti a produktivitás növelését, például az automatizálás bővülésével. 

Bátran adjunk teret az mesterséges intelligenciának!

Balogh Péter (MBH Bank) tapasztalatai szerint a munkafolyamatok 40-50 százalékban kiválthatók, ami szociális oldalról kétségeket teremthet, de nem kell félni a mesterséges intelligencia indukálta munkanélküliségtől, mert a munkahelyekből nem lesz kevesebb, csak sokkal színesebbek lesznek. Elmondása szerint a vállalati ügyfeleik egyre inkább az automatizálással büszkélkednek, és ezen a területen rövid megtérülési idővel számolhatnak. Ez nem jár együtt a munkanélküliség növekedésével, hiszen állandó munkaerőhiányról beszélhetünk.  

A kreativitás szintén fontos 

Ascsillán Endre (GE) szerint Magyarországon a nemzetközi vállalatok produktivitása magas, míg a kkv-ké alacsony, de ez kulturális kérdés is. Magyarországon megvan a kultúrája a produktív termelésnek. A GE világszerte meglévő vállalatai közül a hazainak vannak a legjobb termelési mutatói. Úgy látja: 

Erre a hagyományra, jelenségre lehetne építeni, amiben jelentős szerepe volna a kutatóintézeteknek, egyetemeknek – főleg a digitalizáció terén. Az építészettel ellentétben Ascsillán Endre úgy véli, hogy jelenleg az iparban nincs annyi képzett munkaerő, amellyel ilyen rohamtempójú átállási folyamatot véghez lehetne vinni.  

Az oktatás kapcsán hangsúlyozta, a képzettség nem jeleneti azt, hogy mindenkinek felsőoktatásban kellene végeznie. Optimalizálni kell, hogy ki legyen az, aki eljuthat oda, erre jók a technikumok, amelyek gyakorlati tudást adnak. Ám maguknak a vállalatoknak is el kell menniük az iskolákba, és segíteniük kell a diákok képzésében. Ascsillán kiemelte a beszállítók fejlesztésére irányuló, az NGM megszólalói által is említett programot, amire most minden eszköz adott, úgy a kormányzat, mint a vállalatok részéről. A nagyvállalatoknak, az integrátoroknak ebben komoly szerepük lesz. A beszállításban érdekelt kkv-knak ez óriási lehetőség lehet, de figyelmeztetett, mindenkinek át kell gondolnia, hogy mire is van ereje. A GE vezetője erről a területről is hiányolta a közepes vállalatokat, amelyek képesek túlélni a megrendelések esetleges visszaesését.  

A technológiának köszönhetően semmi sem lehetetlen

György László a fentieket azzal egészítette ki, hogy nemcsak a középvállalatok, de a hazai tulajdonú, magyarként gondolkodó nagyok is hiányoznak. A fejlett gazdaságokban a nagyvállalatok inspirálják a közepesek és a kicsik fejlődését. A megrendeléseiken keresztül tudnak felfejlődni a kisebb cégek is.  

A kormánybiztos a Samsung példáját hozta fel, amely szárított hal- és fűszerkereskedőként indult, és mára többek között a világ egyik legnagyobb okostelefon-gyártója lett. Az óriásvállalat köré olyan ökoszisztéma épült Dél-Koreában, amely magában foglal több technológiát, például a félvezetőipart, de fel tudták karolni az egyetemekről kijövő spin-off innovációkat, a kreatív koreaiak fejéből kipattant ötleteket, mert az innovációnak volt piaca.  

Magyarországon ilyen nagyvállalatokból van hiány. Szerinte ezek hiányában támaszkodunk most a hazánkban működő külföldi vállalkozásokra is.  

Korea fejlődése kapcsán a kormánybiztos még elmondta, hogy az ottani erősödés akkor indult meg, amikor a ‘90-es években folyt az átállás az analóg technológiákról a digitálisra. Japán már technológiai óriás volt az analóg területén, és az átállás pillanatnyi veszteséget okozott volna számukra. Ezzel szemben a koreaiaknak nem volt vesztenivalójuk, így a fejlesztéseiket rögtön a digitális innovációkkal indították, amivel előnyre tettek szert. Magyarország számára ez jó példa lehet, ha minél gyorsabban meg tudjuk fogni a mesterséges intelligenciában, a Big Datában és az egyéb modern technológiákban rejlő lehetőségeket. A konferencián a Makronóm Intézet éppen ezekből a lehetséges kitörési pontként kecsegtető technológiákból mutatta be a legfontosabb 14-et.

Címlapfotó: Livják Csaba előadása (forrás: Makronóm)

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.