Mark Rutte a saját maga által eldobott banánhéjon csúszik el a NATO főtitkári posztjáért folyó versenyben. Az USA nem szívesen látna valakit a székben, aki nem tett semmit a saját maga által is elfogadott célok eléréséért.
Mark Rutte, Hollandia leköszönő miniszterelnöke a hetekben szemérmesen jelentette be, hogy ezer örömmel töltené be a NATO főtitkári posztját, amikor Jens Stoltenberg távozik majd onnan. Annak ellenére, hogy létezik egy erőteljes lobbi annak elérésére, hogy a következő főtitkár nő legyen (és a hagyományoknak megfelelően természetesen európai), Rutte neve azonnal a nagyon esélyesek listájára került.
Bár az európai, nagy katonai potenciállal, így véleményformáló hatással is rendelkező államok, köztük Lengyelország és Franciaország kifejezetten pozitívan nyilatkoztak a Teflonember szándékairól, az amerikaiak éppen most készülnek beleköpni a levesbe, ráadásul valami olyanra hivatkozva, amelyet Rutte el tudott volna kerülni, ameddig miniszterelnök volt. Márpedig jó sokáig volt az – Orbán Viktorhoz hasonlóan szintén 2010 óta vezette országát.
A problémás 2 százalék
Az USA-ból csordogáló információk alapján Washington egyáltalán nem látná szívesen a hollandot a NATO politikai vezetőjeként.
Az ok egyszerű: az Egyesült Államok Trump elnöksége óta figyelmezteti szövetségeseit arra, hogy vállalásuk értelmében a GDP-jük minimum 2 százalékát kellene a védelmi kiadásokra fordítaniuk. Az önként vállalt kötelezettséget azonban az európai országok zöme szó szerint semmibe vette.
(Magyarország kiugróan jól teljesít, az eszközfejlesztésre fordított arányos összegek esetében pedig kenterbe verte a többi tagállamot 2022-ben.) Közéjük sorolható Hollandia, amely fittyet hányt az amerikai dörgedelmeknek, és a 2014-es 1,15 százalékról az idei évig mindössze 1,7 százalékra tudta vagy akarta emelni a védelemre költött összegeket.
Ezt is ajánljuk a témában
Bár még nem érte el a 2 százalékos GDP-arányos védelmi költségvetést, Magyarország a tavalyi összeg 48 százalékát fordította haditechnikai eszközbeszerzésre és fejlesztésre, ezen a téren pedig abszolút listavezető a NATO-n belül.
Rutte az idén azt ígérte, hogy jövőre már 2,03 százalékot költ az ország GDP-jéből a hadseregre, ez azonban már nem sokat nyom a latban: egyrészt időközben megbukott, másrészt az USA törvényhozásában csak a vállukat vonogatják erre, „tetszett volna megcsinálni eddig, volt rá tíz éve” alapon.
Az amerikaiak nagyon komolyan veszik a 2 százalékos vállalást. Trump annyira feldühödött azon, hogy gyakorlatilag az USA viseli a szövetség anyagi terheit, hogy még kilépéssel is fenyegetőzött, amennyiben az európai tagállamok nem kapják össze magukat. Az ukrajnai háború még inkább rávilágított a problémára: Európának amerikai segítség nélkül nincs komolyan vehető védelmi képessége. A mostani erőltetett fegyverkezési verseny helyes irány ugyan, de némileg megkésett – ahogy azt a Rutte személye ellen felhozott kifogások világosan tükrözik.
A Fehér Ház rendkívül diplomatikusan természetesen nem nyilatkozott Rutte jelöltségi esélyeiről, amikor arról kérdezték, hogy az elnök elfogadná-e a bukott holland miniszterelnököt főtitkárnak. Mindössze annyit közöltek: már nagyon várják a konstruktív folyamatot, amelynek során a szövetségesekkel közösen megválasztják az új főtitkárt, aki a transzatlanti biztonság szempontjából kritikus időszakban vezetheti a szövetséget.
Arra ugyanakkor a szenátus több prominens NATO-szakértője is rámutatott, hogy az új vezetőnek valóban olyan országból kell érkeznie, amely elvégezte a házi feladatot, vagyis teljesítette a 2 százalékos célt.
A dolog pikantériáját fokozza, hogy Rutte, miközben a saját maga által szétdobált banánhéjakon csúszik el, Észtország kormányfőjének kaparhatja ki a gesztenyét.
Kaja Kallas neve már hosszú hónapok óta esélyesként merül fel Stoltenberg utódjaként. Észtország a védelmi kiadások tekintetében az idén 2,85 százalékon állt, jövőre pedig már a 3 százalékos határt célozta meg, ráadásul elkötelezett támogatója az ukrajnai háború folytatásának.
Kallas esélyeit még az sem rontotta, amikor kiderült, hogy a nemzeti hadsereget valójában az uniós polgárok adójából fejleszti, de az sem, amikor hatalmas botrányt okozva napvilágot látott, hogy miközben a kormányfő a lehető legagresszívebb retorikával követeli az Oroszország elleni szankciók szigorítását, férje az ő pénzét is felhasználva vidáman üzletelt Moszkvával a háború kezdete óta.
Ami Ukrajnát illeti, természetesen Kallast favorizálja, remélve, hogy agresszióját és ruszofóbiáját a NATO főtitkáraként is megtartja. Natalja Galibarenko, Ukrajna korábbi külügyminiszter-helyettese szerint éppen itt az ideje, hogy a NATO vezetőjének kiválasztásakor a tömb a kelet-európai régióra is koncentráljon, márpedig ebben a körben a potenciális jelöltek közül Kallas a legesélyesebb.
***
Fotó: MTI/EPA/ANP/Remko De Waal
Kiderült, miben számítanak Kijevre.
Magyarország ismét bizonyított.
Akadt dolguk a balti államok légterét őrző pilótáknak.
Varsó előbb lőne, és később kérdezne.
Izrael Katar elleni támadásának hatására új katonai szövetség alakulhat.
12 percen keresztül tartózkodott orosz katonai repülőgép az észt légtérben – a német sajtó és amerikai szakértők szerint ez nemcsak provokáció, hanem a Nyugat felkészületlenségére irányuló teszt is volt.
A magyar tisztek Ukrajnából való kitiltására reagálva tett kinyilatkoztatást Szijjártó Péter.
Az előző kormányfő bukása és az újabb kinevezése, ezzel párhuzamosan az egész országot megrázó megatüntetések további szögeket vertek Emmanuel Macron elnökségének koporsójába. Rajcsányi Gellért írása.
