Tanulmány bizonyítja: Moszkva nem fog kifogyni a fegyverekből

Az idén június végén a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (Center for Strategic and International Studies – CSIS) kiadott egy tanulmányt, amely egyszerű, de annál hatásosabb címet viselt: „Oroszország nem fog kifogyni a rakétákból”. Az elemzés egyetlen központi gondolatot támasztott alá az érvelésével, azt, hogy a szankciók és az exporttilalmak legfeljebb korlátozhatják Moszkva csapásmérő fegyvereinek a mennyiségét és a minőségét, de soha nem fogja kiiktatni azokat. 

A tanulmány arra is rámutatott, hogy a kettős felhasználású termékek importja és a párhuzamos kereskedelem teszi lehetővé Moszkvának a gyártás fenntartását, ezért „irreális azt várni, hogy a szankciók képesek lesznek megfosztani Oroszországot a rakéták gyártásához szükséges alkatrészektől”. 

Ütemes gyorsulás 

A The New York Times a napokban megjelent írásában foglalta össze a témában végzett kutatását, és pontosan arra a következtetésre jutott, amelyre a CSIS, annyi különbséggel, hogy forrásai révén egész meghökkentő adatokat közölt az orosz hadiipari termelés volumenéről.  
Az orosz fegyver- és lőszergyártás elemzésének az elakadt ukrán ellenoffenzíva ad sürgető aktualitást. Miután a közelgő tél várhatóan a csapatmozgásokat is befagyasztja, a helyzet a tavalyihoz hasonlóan alakulhat, amikor Moszkva Ukrajna kritikus infrastruktúráját, elsősorban az energiaellátását igyekezett nagyarányú légi csapásokkal megbénítani. 

A lapnak nyilatkozó amerikai, európai és ukrán kormányzati tisztviselők szerint az orosz rakétagyártás mára meghaladja a háború előtti szintet. A szankciók a konfliktus kitörése után nagyjából hat hónapon át voltak képesek lelassítani a haditermelést, vagyis  

A megoldást az újság (hasonlóan a CSIS tanulmányában foglaltakhoz) elsősorban a harmadik országokon keresztül zajló párhuzamos kereskedelemben, valamint a kettős felhasználású alkatrészekben jelölte meg. Ezt támasztja alá az ukrán hírszerzés információja is, amely szerint a mai napig találnak nyugati, többek között amerikai alkatrészeket az orosz, illetve iráni rakétákban és drónokban.  

A szankciók árnyékában 

A nyugati büntetőintézkedések abban vallottak leginkább kudarcot, amiben a legnagyobb szükség lett volna a hatásosságukra: az orosz fegyverkezésben.  

Tavaly októberben az Egyesült Államok egy nemzetközi szakmai fórumot hívott össze a tiltó rendelkezések megerősítése és kiterjesztése, valamint az addigi eredmények összegzése kapcsán. Az akkori általános vélekedés szerint a hadiipari szankciók és az exporttilalmi intézkedések azért működtek, mert még az Oroszországgal nem ellenséges kapcsolatban álló államokat is elriasztotta attól, hogy chipeket és egyéb, precíziós csapásmérő, illetve fejlett haditechnikai eszközökhöz nélkülözhetetlen alkatrészeket adjanak el Moszkvának.  

Az elégedettség azonban nem tartott sokáig: Oroszország gyorsan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Az a pénzügyi és technokrata réteg, amely egyébként ellenezte a tervezett háborút, annak kirobbanása után a lehető legszorosabban összezárt, és mindenben segített a gazdasági élet szereplőinek beindítani a védelmi termelés felpörgetését. Ebben fő szerepet játszott és játszik a szintén a szankcióknak köszönhető energiaárakból származó óriási bevétel, amelyből a Kreml könnyedén tudta fedezni a titokban folyó alkatrész- és chipimportot.  

Az orosz termelés nemcsak talpra állt, de felül is múlta az addigi eredményeit. A The New York Times egy magas rangú nyugati védelmi tisztviselőt idéz, aki elmondta:  

Ami a legnagyobb hiánycikket illeti: nyugati számítások szerint Oroszország jó úton halad az évi kétmillió tüzérségi lövedék gyártása felé. Ez kétszerese annak, mint amennyit a hírszerző szolgálatok a háború előtt becsültek. A csúcsra pörgetett gyártás eredményeképpen – ezt már az észt védelmi minisztérium becslése alapján írjuk – 

Arról nem beszélve, hogy mivel Moszkva a mennyiséget és nem a minőséget tartja szem előtt (a nagy számok törvénye a háborúkban hatványozottan működik), a termelési költségei jóval alacsonyabbak a nyugati gyárakénál. Egy Ukrajnának fegyvert szállító országnak egyetlen 155 mm-es lövedék előállítása 5-6000 dollárjába kerül, az ehhez hasonló, oroszok által használt 152 mm-es tüzérségi lövedék gyártása Moszkvának kijön 600-ból.  

Sok jó chip kis helyen is elfér 

Jelenleg az Egyesült Államok és az Európai Unió közös listáján harmincnyolc olyan termékcsoport szerepel, amelyet exporttilalommal sújtottak az orosz haditermelés kiterjesztésének a megakadályozása érdekében. Ezek közül kilenc olyan van, amelyet az intelligens fegyverekhez nélkülözhetetlen alkatrészek miatt kell blokkolni. 

Csakhogy – mint arra a CSIS és a The New York Times is rámutat – az exporttilalmak működnek többmilliós, de egyáltalán nem funkcionálnak pár százas tétel esetén. Két-háromszáz cirkálórakétához szükséges chip néhány hátizsákban szállítható, az ilyen alacsony mennyiség ráadásul megbújik a bürokrácia papírtengerének jótékony homályában. Ráadásul Moszkva jól tudja hasznosítani a fegyvereiben a nem csúcstechnológiás chipeket is: a középmezőnyből elég nagy a választék a Nyugaton kívül, ezeket az alkatrészeket pedig a fegyveripar mellett számtalan más területen is használják, így az exportőr országok (kihasználva a kettős felhasználású termékekre nem vonatkozó szankciókat) nyugodt szívvel kereskedhetnek velük.  

A lap tehát ugyanazt írja, ami CSIS-jelentésben szerepel: irreális azt gondolni, hogy Moszkva nem tud reagálni a tiltó rendelkezésekre, és nem képes megoldani a fejlett vagy kevésbé fejlett alkatrészek, valamint összetevők importját: legfeljebb nem egyetlen óriási tételben, hanem szétaprózva csinálja.  

Hidegindítás 

Ahogyan annak idején a szankciókba vetett vakhitbe, most is akad olyan gondolat, amelybe a nyugati kormányok belekapaszkodhatnak. Az egyik ilyen, hogy Oroszország változatlanul óriási mennyiségben használja el a tüzérségi lövedékeit. Ezen még az sem segít, ha évi 2 milliót tud gyártani, annak ugyanis a többszörösére lesz szüksége.  

Rossz hír számukra, hogy Putyin épp emiatt tárgyalt a napokban Kim Dzsongunnal, az észak-koreai vezetővel, aki a lehető leghamarabb meg is indítja a hatalmas, orosz típusú fegyver- és lőszerkészleteiből álló szállítmányokat Oroszország felé.  

A Pentagon most az ideje nagy részében azon ötletel, hogyan tudná segíteni az ukrán légvédelmet a lehető leghatékonyabb haditechnikai eszközök biztosításával.  

A Patriot-rendszerek április óta érkeznek északkeleti szomszédunkhoz, ahogyan az Avenger- és a Hawk-rakéták is. Mindez azonban még az össznyugati felajánlásokat beleszámítva is kevésnek bizonyul télen: Ukrajnának a hatalmas mérete miatt egyszerűen nem lesz elég fegyvere ahhoz, hogy az egész jelenlegi területén biztosítsa a légvédelmet a várhatóan folyamatos és intenzív orosz támadások ellen.  

Egyetlen dolgot tehet: idejében kiválasztja azokat a részeket, ahová telepít védelmi rendszereket – és azokat is, amelyeket védtelenül hagy. 

Fotó:  Lángoló épület orosz rakétatámadást követően Kijevben, 2023. augusztus 30-án.  MTI/EPA/Vadim Szarahan 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon