de ezzel csak átmenetileg tudják orvosolni a veszteségeket. Ráadásul a jelenlegi helyzetet sem hatékonyságban, sem eredményességben nem lehet összevetni a háború előtti állapottal. Az még nem derült ki egyértelműen, hogy az iparágak hogyan próbálják meg újrapozicionálni magukat a jövőben, és megbízhatóan tudják-e – ha tudják egyáltalán – pótolni a kiesett importot.
Érdekes példaként említette a kivonult Renault gyár romjain újjáéledő Moszkvics gyártási problémáit. A szankciós alkatrész- és szerszámhiány gyakorlatilag arra kényszeríti a vállalatot, hogy az ott előállított modelleket gyártsa tovább, csak éppen átalakítva, és egyes elemeket kínai alkatrészekkel helyettesítve. Mire a Kamaz műszaki fejlesztési partnerségével ugyanis újra „original” Moszkvicsokat tudnak készíteni, addig több év fog eltelni – az orosz járműiparnak pedig nincs ennyi ideje. A helyzet egyben rámutat arra a tényre is, hogy az elektronika területe a legfájóbb pont a szankciós lejtmenetben. Ahogyan Zubarevics fogalmazott: az egyszerűbb dolgokat tudják pótolni, de a bonyolultabbakat már nem. „Az import sokkal jobb és olcsóbb volt” – mondta.
Van, ami jól megy
Vannak ugyanakkor olyan ipari szegmensek, ahol virágzik az exportkereskedelem. Az alumínium termelés 80 százalékát például el tudják adni külföldre, a szén- és a fémkivitel esetében is 50 százalékos a mutató. A műtrágya nagy részét is exportálni tudják. A Nyugat annyira megijedt a hiánytól, hogy a termékek zömét mentesítették a szankciók alól, de még abban az esetben is el tudnák adni, ha nem így lenne, ugyanis a legnagyobb piacuk jelenleg Latin-Amerikában és Indiában van.
Oroszországnak a széneladással sincsenek problémái, Ázsiában megtalálják rá a piacot. Az igazi kihívást inkább a földgázexport jelenti, amely eddig infrastrukturális téren, vezetékesen is a Nyugatot célozta meg, most azonban az LNG szerepe értékelődött fel, amelynek kereskedelmi fejlesztéseit Oroszország még csak a közelmúltban indította be nagy méretekben. Zubarevics arra is rámutatott: igaz, hogy India az idén elképesztő mennyiségű olajat kezdett vásárolni Moszkvától, de olyan hosszú távú kereskedelmi együttműködésre, mint amilyen az európai országokkal volt, nincs kilátás, így a jövő év egyik nagy feladata a kőolajexport újrapozicionálása lesz.