Orosz sztárközgazdász: alábecsültük a magánszektor alkalmazkodóképességét

A legnagyobb példányszámban kiadott német gazdasági napilapnak, a Handelsblattnak adott interjút Natalja Zubarevics közgazdász, a Moszkvai Állami Egyetem Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tanszékének vezetője. A világszerte elismert szakértő elmondta: bár az orosz gazdasági adatok zöme a háború kitörése óta nem nyilvános, és a régiós adatokat a Pénzügyminisztérium már nem is teszi közzé honlapján, így is elegendő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy nagyjából képet tudjanak alkotni a gazdasági helyzet változásairól és állapotáról.

Az idei évvel kapcsolatban úgy fogalmazott: sok területen érezhető volt a lassulás, azonban annak kiterjedése és mértéke egyáltalán nem olyan mértékű, mint az előzetesen várható volt. Vannak szegmensek, ahol a nyári megtorpanás után ma már határozott növekedést lehet tapasztalni, de bizonyos húzóágazatokban negatív tendencia uralkodik: példaként említette a faipart, ahol 20 százalékos visszaesés következett be. 

Az élelmiszeripar biztonságban van

A legfontosabb ipari területeken, a gáz és olaj esetében két-három százalékos a visszaesés, a szén esetében ennél nagyobb. Zubarevics úgy fogalmazott: általánosságban jellemző, hogy a szankcióval sújtott ágazatoknál visszaesés tapasztalható, ez pedig olyan szegmensekre is kihatással van, amelyek önmagukban nem szerepelnek a tiltólistán. Ilyen a fogyasztói szektor, ahol az importalkatrészek hiánya okozott zűrzavart – elég csak a háztartási gépekre gondolni, amelyekhez rengeteg alkatrész eddig külföldről érkezett. 

A közgazdász ugyanakkor rámutatott:

ugyanis a magánszektor – amely évek, évtizedek óta edződik a folyamatosan változó körülmények miatt – biztonságosan tudja működtetni. „Alábecsültük a magánszektor rugalmasságát és alkalmazkodóképességét. Ha a kormány hagyja működni, akkor ezen a területen minden rendben megy tovább. Tény, hogy mindenki szegényebb lesz, de mindenki túléli” – fogalmazott.

Ha nincs mit gyártani, nem is lehet eladni

A régiós gazdasági csökkenést elemezve elmondta: a fejlett technológiát előállító központok – mint Szentpétervár, Moszkva, Kalinyingrád vagy az autóipari fellegvárnak számító Kaluga – a szankciók miatt fokozott veszélyben vannak.

de ezzel csak átmenetileg tudják orvosolni a veszteségeket. Ráadásul a jelenlegi helyzetet sem hatékonyságban, sem eredményességben nem lehet összevetni a háború előtti állapottal. Az még nem derült ki egyértelműen, hogy az iparágak hogyan próbálják meg újrapozicionálni magukat a jövőben, és megbízhatóan tudják-e – ha tudják egyáltalán – pótolni a kiesett importot. 

Érdekes példaként említette a kivonult Renault gyár romjain újjáéledő Moszkvics gyártási problémáit. A szankciós alkatrész- és szerszámhiány gyakorlatilag arra kényszeríti a vállalatot, hogy az ott előállított modelleket gyártsa tovább, csak éppen átalakítva, és egyes elemeket kínai alkatrészekkel helyettesítve. Mire a Kamaz műszaki fejlesztési partnerségével ugyanis újra „original” Moszkvicsokat tudnak készíteni, addig több év fog eltelni – az orosz járműiparnak pedig nincs ennyi ideje. A helyzet egyben rámutat arra a tényre is, hogy az elektronika területe a legfájóbb pont a szankciós lejtmenetben. Ahogyan Zubarevics fogalmazott: az egyszerűbb dolgokat tudják pótolni, de a bonyolultabbakat már nem. „Az import sokkal jobb és olcsóbb volt” – mondta.

Van, ami jól megy

Vannak ugyanakkor olyan ipari szegmensek, ahol virágzik az exportkereskedelem. Az alumínium termelés 80 százalékát például el tudják adni külföldre, a szén- és a fémkivitel esetében is 50 százalékos a mutató. A műtrágya nagy részét is exportálni tudják. A Nyugat annyira megijedt a hiánytól, hogy a termékek zömét mentesítették a szankciók alól, de még abban az esetben is el tudnák adni, ha nem így lenne, ugyanis a legnagyobb piacuk jelenleg Latin-Amerikában és Indiában van. 

Oroszországnak a széneladással sincsenek problémái, Ázsiában megtalálják rá a piacot. Az igazi kihívást inkább a földgázexport jelenti, amely eddig infrastrukturális téren, vezetékesen is a Nyugatot célozta meg, most azonban az LNG szerepe értékelődött fel, amelynek kereskedelmi fejlesztéseit Oroszország még csak a közelmúltban indította be nagy méretekben. Zubarevics arra is rámutatott: igaz, hogy India az idén elképesztő mennyiségű olajat kezdett vásárolni Moszkvától, de olyan hosszú távú kereskedelmi együttműködésre, mint amilyen az európai országokkal volt, nincs kilátás, így a jövő év egyik nagy feladata a kőolajexport újrapozicionálása lesz.

A mozgósítás negatívan hat a gazdaságra

Az oroszországi munkaerőpiacra komoly hatással van Putyin mozgósítási rendelete, hiszen gyakorlatilag minden századik aktív dolgozó kénytelen otthagyni a munkahelyét. Ez nem csak a fogyasztás visszaesésében jelentkezik majd negatív mutatóval, de a vállalati termelékenységben is. Zubarevics szerint a munkaerőhiány nem Moszkvát vagy Szentpétervárt fogja elsősorban sújtani, hanem a vidéki régiókat. Ami pedig az ágazatokat illeti, ott

A közgazdász szerint a mozgósítás a lehető legrosszabb a gazdaságnak, miután a kritikus területek eddig is súlyos munkaerőhiánya ezzel még nagyobbá válik.

Címlapkép: 123RF