A tengeri szélturbinák szószólói számos előnyre mutatnak rá. A világ népességének mintegy 40 százaléka az óceán száz kilométeres körzetében él. A sűrűn lakott part menti régiók energiaigénye általában magas, így a tengeri szélerőműparkokat közel hozzák létre ahhoz, ahol nagy szükség lesz rájuk.
Csakhogy vannak, akik ezeket hevesen kritizálják, beleértve a tengeri ökoszisztémákért aggódó természetvédő szervezeteket, a halászok képviselőit, akik nyugtalankodnak a hagyományos halászterületekhez való hozzáférés miatt, a part menti háztulajdonosokat, akik fenntartanák a kilátást és azokat a csoportokat, amelyeket úgy tűnik, hogy a verseny elfojtásában érdekelt nagy olajtársaságok finanszíroznak.
A szélerőművekkel szembeni kritikák némelyike az állatokra gyakorolt hatásra összpontosít. A szárazföldi szélhez hasonlóan a turbinák megölhetik a madarakat, bár néhány kutató azt találta, hogy a nagy testű vízimadarak, például a tengeri kacsák és a libák hajlamosak elkerülni azokat. A republikánus törvényhozók szerint mindezek mellett a tengeri szélturbinák zaja megölheti a bálnákat, bár erre nincs bizonyíték.
Más kutatások viszont arra jutottak, hogy a szélerőműparkok segíthetnek a halaknak és a tengeri élővilágnak. Bővülhet az élőhely, mert a turbinák betonja mesterséges zátonyként szolgálhat, ami növelné a kagylók életterét.
A halászok a bőséges fogásaikat féltik, mivel a szeles, sekély vizek, amelyekben a tengeri élővilág gazdagon megtalálható, általában ideális helyek a turbinák számára.