A tengeri szélerőművek sem teljesen „zöldek”

A zöldek szerint a technológia tiszta, megújuló, bőséges, emellett kulcsfontosságú eszköz az éghajlatváltozás hatásainak minimalizálásában. Mivel a tengeri szélerőműparkot nem lakóövezetbe építik, talán kevesebb megszorítással kell szembenéznie.

Persze a szélerőműnek is van környezeti terhe. Bár a szélturbinák nem használnak fosszilis tüzelőanyagokat és nincs szén-dioxid-kibocsátás az energiatermelés során, csakhogy hatalmas, több száz méteres építmények, amelyek valószínűleg hatással lesznek az óceáni környezetre.

A tudósok már ismerik a szélerőműparkok helyi hatásait, például csökkenthetik az ottani szélsebességet, módosíthatják a klímát, a víz alatti áramlatokat. Azt, hogy ezek a változások mit jelenthetnek a tengeri élővilágra vagy az óceáni erőforrásoktól függő iparágakra nézve, azt a tudósok egyelőre csak próbálják kideríteni.

A tengeri szélturbinák szószólói számos előnyre mutatnak rá. A világ népességének mintegy 40 százaléka az óceán száz kilométeres körzetében él. A sűrűn lakott part menti régiók energiaigénye általában magas, így a tengeri szélerőműparkokat közel hozzák létre ahhoz, ahol nagy szükség lesz rájuk.

Csakhogy vannak, akik ezeket hevesen kritizálják, beleértve a tengeri ökoszisztémákért aggódó természetvédő szervezeteket, a halászok képviselőit, akik nyugtalankodnak a hagyományos halászterületekhez való hozzáférés miatt, a part menti háztulajdonosokat, akik fenntartanák a kilátást és azokat a csoportokat, amelyeket úgy tűnik, hogy a verseny elfojtásában érdekelt nagy olajtársaságok finanszíroznak.

A szélerőművekkel szembeni kritikák némelyike az állatokra gyakorolt hatásra összpontosít. A szárazföldi szélhez hasonlóan a turbinák megölhetik a madarakat, bár néhány kutató azt találta, hogy a nagy testű vízimadarak, például a tengeri kacsák és a libák hajlamosak elkerülni azokat. A republikánus törvényhozók szerint mindezek mellett a tengeri szélturbinák zaja megölheti a bálnákat, bár erre nincs bizonyíték.

Más kutatások viszont arra jutottak, hogy a szélerőműparkok segíthetnek a halaknak és a tengeri élővilágnak. Bővülhet az élőhely, mert a turbinák betonja mesterséges zátonyként szolgálhat, ami növelné a kagylók életterét.

A halászok a bőséges fogásaikat féltik, mivel a szeles, sekély vizek, amelyekben a tengeri élővilág gazdagon megtalálható, általában ideális helyek a turbinák számára.

Egyes tudósok szerint ezek a félelmek túlzók – egy 2022-es tanulmány például arra a következtetésre jutott, hogy a Rhode Island partjainál található Block Island szélfarm hogy nem befolyásolja kedvezőtlenül a fenéklakó halakat.

A kagylóhalászok szerint viszont nehezebb lesz a munkájuk egy-egy szélerőműpark területén, ugyanis kotróhálókat használnak, amelyeket a homokon keresztül húznak. Az elektromos kábelek az óceán fenekén pedig túl veszélyessé tennék az ilyen típusú berendezések használatát. Emellett a kagylóhalászatot akadályozni fogják a turbinaalapok köré telepített sziklák, amelyeknek meg kellene védeniük a turbina alapját, hogy körülötte kimosódjon a homok. Volt tanulmány, amely azt mutatta ki, hogy

A halászati ipar azt is nehezményezi, hogy a parkok engedélyeztetésénél csak a kagylóhalászatra készítettek hatástanulmányt, más halászati ágazatra nem.

A környezetvédők felvetik

Emellett az is igaz, hogy a szélerőműparkok finomabb változásokat is előidézhetnek a helyi időjárásban, befolyásolva a szélmintákat és a vízáramlatokat, és ezek a modellek előrejelzése szerint hatással lehet az élelmiszerláncra.

Egy oceanográfus által írt 2023-as tanulmány például megállapította, hogy

Ez egy természetes folyamat, amikor az óceán mélyebb részeiből származó hideg víz a felszínre emelkedik. Ezek a felemelkedő vizek több oxigént tudnak elnyelni, és olyan tápanyagokat tartalmaznak, amelyek segítik a fitoplanktonokat, az egysejtű növényeket és más apró organizmusokat, amelyek kiemelten fontosak, hiszen az óceáni tápláléklánc alapját képezik.

Bár ezek a hatások még mindig nem bizonyítottak, mivel az éghajlatváltozás megváltoztatja a múltbeli megfigyeléseket. Általában az ilyen tanulmányok kidolgozásánál korábbi adatokra támaszkodnak, de egyes tudósok úgy tartják, hogy a melegebb globális hőmérséklet erősebb szeleket és fokozott feláramlást eredményez, míg mások az utóbbi csökkenését jósolják. Van olyan tanulmány is, amely szerint a szélerőműparkok megerősíthetik – vagy akár ellensúlyozhatják – az éghajlatváltozás által előidézett változások egy részét.

Jelenleg a kutatók akkor viselkednek korrekten, ha elismerik, hogy

Ezen a részen a part menti régiókban várnak erőteljesebb hatást, ahol a víz tavasszal különböző rétegekre válik, felül meleg, alul hidegebb vízzel. A peremtengerek az óceánnak csak körülbelül 8 százalékát teszik ki, de az ott virágzó fitoplanktonok a becslések szerint a táplálékhálózat alapját képező szerves anyag 15–30 százalékát termelik.

Az éghajlatváltozás azonban várhatóan növeli az óceánok rétegződését, ez pedig megzavarhatja a a vizek természetes keveredését. A hideg víz nagyobb sűrűségű, és ez a sűrűségkülönbség általában megnehezíti a víz keveredését. Az óceán, a szél és a hullámok által vezérelt természetes keveredés segít oxigént és fitoplanktonokat, azaz táplálékforrást juttatni az alsó rétegekbe, valamint tápanyagokat a tetejére, biztosítva a vízben taláható élőlények boldogulását.

Így elképzelhető, hogy a szélerőművek területén mesterségesen kell majd keverni az óceán vizét, hacsak a tengeri turbinák által keltett szél nem segít összekeverni a meleg és hideg vízrétegeket.

A tudósok amellett, hogy  felvetik a potenciális veszélyeket, szerencsésnek tartják, hogy a szélerőművek nem nőnek rohamtempóban. Így

(Forrás: Undark.org)

Kapcsolódó: 

 Címlapfotó: shutterstock

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.