Magyarország lett Európa bástyája és szerencsére erre időben rá is jöttünk

Az európai védelmi ipar széttöredezett és nem megfelelő hatékonyságú, emiatt is kell sok eszközt a kontinensen kívülről beszerezni. Magyarország ugyanakkor időben ismerte fel Európa bástyájaként a védelmi ipar fontosságát és az abban rejlő lehetőségeket, nemcsak a biztonság, hanem gazdasági szempontból is – hangzott el az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány védelmi ipari konferenciáján, amelyet a Claremont Institute-tal közös tanulmányuk bemutatójának apropóján rendeztek.

Európa bástyája Magyarország

Törcsi Péter, az alapítvány elnöke köszöntőjében elmondta: védelmi szempontból rendkívül fontos fordulat volt Donald Trump amerikai elnök tavalyi választási győzelme. Visszaemlékezett, hogy a november eleji találkozó Trump és Orbán Viktor miniszterelnök között emiatt is volt kiemelt fontosságú. Az Egyesült Államok és Magyarország között sokkal szorosabbra lehet fűzni a védelmi ipari együttműködéseket, erre utalt is a két ország vezetője.

Vojtek Endre, az N7 Holding Zrt. – amely összefogja a harckocsik, lőszerek és egyéb hadi felszerelések gyárait – általános vezérigazgató-helyettese a rendezvényen aláhúzta: a közép-európai védelmi kérdés ismét a figyelem középpontjába került az orosz-ukrán háború miatt. A háború több hátrányra is rávilágított a kontinensen: a rendszerek elavultak, a gyártás nem megfelelő. Egyre több ország kezdett így bele a saját védelmi iparának gyors léptékű fejlesztésébe.

Voltak figyelmeztető jelek

„A védelem-gazdaság visszatért Európába” – mondta. Ugyanakkor hozzátette, hogy ezt már jóval előbb meg kellett volna lépni. A tanulmányban is több fordulópontot felsoroltak, például a Krím félsziget elfoglalását, vagy Donald Trump 2016-os felszólítását a NATO-tagállamok védelmi költségvetésének emelésére. Magyarország ugyanakkor időben lépett. 
Már akkor felismerték, hogy nem elég megvásárolni a technológiát, hanem mellé ipar is kell, amely magyar kézben van. Hazai kézben kell lennie a lőszerelőállításnak is. Fontos feladat volt a gyártás megszervezése, a kutatási szektor integrálása és a partnerségek bővítése. 

„A cél, hogy hazánk a régió legstabilabb, NATO-kompatibilis országává váljon” – emelte ki Vojtek Endre. A térség stratégiai fontossága ugyanis vitathatatlan, ez a NATO és így Európa első bástyája egy keleti agresszióval szemben. Magyarország számára ugyanakkor ez nem csak biztonsági, de gazdasági lehetőség is. Mára eljutottak oda a magyar gyárak, hogy megcélozhatnák az exportpiacokat. Ugyanakkor, mivel hazánk 30 éve kiszállt a fegyverpiacból, így ezeket újra fel kell építeni. Az N7 emiatt állt össze a 4iG-vel, hogy ebben előre tudjanak lépni. Ehhez viszont idő kell.

Kitörési lehetőségek

Szabó Olivér, a Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzetközi Védelmi Ipari Együttműködési Főosztályának vezetője a konferencián ismertette Magyarország védelmi ipari ökoszisztémáját. Mint mondta: az első fontos szereplő természetesen a Magyar Honvédség, akik az igényeket azonosítják és meghatározzák a technológiai elvárásokat. De ott van a körben 

• a Honvédelmi Minisztérum, 
• a Nemzetgazdasági Minisztérium, 
• a NATO, 
• az EU, 
• a Védelmi Beszerzési Ügynökség és a Védelmi Export Ügynökség és többek között 
• az N7 Holding is.

Megjegyezte, hogy az űriparban is vannak kitörési lehetőségek. Ebben is egyre több cég vesz részt, amelyek bekapcsolódtak már a nemzetközi gerinchálózatba. Ilyen például a Remred, a C35, a BHE, vagy az Admatis. Mint mondta: a védelemhez is köze van ennek, ezt az ukrajnai háború is bizonyítja, hiszen az ott zajló drónháborúban a műholdas kapcsolat és felderítés kritikus fontosságú.

Tüzérség helyett drónok

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus igazgatója beszédében rámutatott, hogy az ukrajnai háború alapvetően megváltoztatta a térség védelmi politikáját. A háború előtt például mindenki a tüzérségről, harckocsikról beszélt, mint erősségről, ma pedig már szinte csak a drónokról van szó. Ez egy rendkívül fontos változás technológiai szinten.

„A háború egy erős katalizátor volt a térségnek” – tette hozzá. Voltak országok, akik korán léptek, voltak, akik később. Előbbiekhez tartozik Magyarország és Lengyelország is. Nálunk 2014-ben és 2015-ben kezdődött el a gondolkodás a hadsereg modernizációjával kapcsolatban, ekkor ismerték fel az újrafegyverkezés szükségességét. Ma már ennek megfelelően jó helyzetben van a magyar védelmi ipar és még van fejlődési lehetőség.

Nyitókép: Szigetváry Zsolt/MTI/MTVA