Félkeményre sikeredett Németország Kína-stratégiája

A napokban mutatta be a német kormány első Kína-stratégiáját. Az Annalena Baerbock külügyminiszter által ismertetett dokumentum megjelenése sokáig váratott magára, a hosszas vitákat a Zöldek agresszívebb és a Scholz-féle kompromisszumra hajló megközelítés közötti különbségek okozták.

A kör közepén

A stratégia legfontosabb eleme az, hogy gyakorlatilag a német vállalatokra tolja a megoldást a kockázatmentesítés ügyében. 

vagyis az év legdivatosabb kifejezését, a „kockázatmentesítést”. 

Néhány hónappal ezelőtt még Scholz kancellár is úgy gondolta, hogy a kormány bizonyos eszközökkel befolyásolhatja a német gyártókat abban, hogy kereskedelmi és befektetési politikájukat minél nagyobb mértékben függetlenítsék Kínától. A kísérlet totális kudarcba fulladt, a nagyvállalatok (elsősorban az autóipari szereplők) egymással versengve jelentették be, hogy egyáltalán nem hajlandóak foglalkozni a kancellári dörgedelmekkel, és mindent megtesznek azért, hogy jelenlétüket még jobban megerősítsék Kínában, egyben újabb és újabb beruházásokat eszközöljenek a világ legnagyobb piacán. 

Scholz a kemény elutasítást tapasztalva visszahúzódott, majd új kommunikációs elemként azt kezdte hangsúlyozni, hogy a kockázatcsökkentés végrehajtása alapvetően nem is a kormány feladata, hanem a gyártóké, tehát oldják meg azok, akik megteremtették a kellemetlen függőségi viszonyt. 

Az új német stratégia Baerbock által tálalt verziója pontosan erre tesz javaslatot, ám úgy, hogy közben nem is annyira burkoltan megfenyegeti a vállalatokat: ha mellélőnek a geopolitikai kockázatok megbecsülésében és elbuknak, az államnak hiába sírnak, nem fog segíteni.

Az állam nem fejőstehén

A külügyminiszter a stratégia bemutatásakor úgy fogalmazott: Németország továbbra is partnere marad Kínának, de tudatában kell lennie, hogy a partnerség helyett a rendszerszintű rivalizálás kezdett dominálni a kapcsolatban, ahogyan az ázsiai gigász egyre agresszívabb lépéseket tesz a globális piacok és kereskedelem feletti hegemón helyzet eléréséért. „Változtatnunk kell a kínai politikánkon” – mondta, majd egyetlen jól irányzott mozdulattal a német vállalatokra tolta át a felelősséget.

Baerbock rámutatott: az ukrajnai háború világosan megmutatta, mit jelent a német ipar számára, ha függővé válik egy másik országtól. Ennek szellemében a kockázatos vállalati döntésekért az állam nem tudja és nem is akarja vállalni a felelősséget, ezért 

Vagyis, ha bármilyen okból kifolyólag bukják a befektetésüket és a pénzüket, ne is próbáljanak a kormányhoz fordulni segítségért.

„Az a megközelítés, hogy békeidőben bízunk a piac áldásos, jól működő szabályaiban, válság idején pedig az állam erős karját követeljük, hosszú távon nem működik. Ezt még a világ egyik legerősebb gazdasága sem tudja megoldani” – mondta a külügyminiszter.

Geopolitikai kockázat

Első pillantásra meghökkentőnek tűnik, de a német ipari szereplők pozitívan reagáltak a bejelentésre. 

A nagy gyártók egyöntetűen üdvözölték a Baerbock által elmondottakat, ez pedig azt feltételezi, annyira örülnek annak, hogy a kormány nem próbál meg diktálni nekik, hogy 

Ami Kínát illeti, berlini nagykövetségén keresztül reagált a stratégiára, megerősítve eddigi álláspontját, egyben figyelmeztetve Németországot a racionális, átgondolt és objektív megközelítésre. Mint mondta: „Az ideológiai előítéleteken és versenypánikon alapuló kockázatmentesítés nagyon kontraproduktív lehet, és a mentesítés helyett csak még több kockázatot fog generálni”.

Hogy Peking mennyire komolyan gondolja, amit mond, azt néhány nappal ezelőtt drasztikus módszerrel bizonyította be. Bejelentése, amely szerint korlátozni kezdi az elektromos járműgyártáshoz és a csúcstechnológiás kommunikációhoz nélkülözhetetlen gallium és germánium exportját, óriási pánikot okozott az Európai Unióban, amely először szembesült egy kínai válaszcsapás következményeivel, és először döbbent rá: egyáltalán nem rendelkezik B-tervvel.

Fotó: Annalena Baerbock német és Csin Kang kínai külügyminiszter Pekingben
MTI/EPA/Pool/Kyodo News/Suo Takekuma