Hiába könyörög Scholz, a nagyvállalatok vezérei nem fordulnak el Kínától, éppen ellenkezőleg: erősítik a kereskedelmi kapcsolatokat.
A Scholz-kabinet egyik markáns gazdaságpolitikai újítása a kínai függőség „kockázatmentesítése”. Bár az USA ennél sokkal drasztikusabb lépésként „függetlenedést” kért-követelt az EU-tól, utóbbi kifejezést csak addig használták az európai politikusok, amíg rá nem jöttek, hogy annak kivitelezése lehetetlen.
Nem volt ez másképp Németországban sem, amelynek Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere: a két ország tavalyi kereskedelmi megállapodásai 300 milliárd euróra rúgtak. Az óriásbefektetések mellett Kína alkatrész- és kritikus nyersanyag-beszállítási képessége nélkülözhetetlenné teszi Pekinget a német ipar, elsősorban a gazdasági motorként működő autógyártás számára.
Bár Scholz kancellár folyamatosan arra kéri a német vállalatok vezetőit, hogy próbáljanak meg minél nagyobb elánnal kitörni a kínai függőségből, ők nem politikai, morális vagy felsőbb utasítási alapon működtetik üzleti tevékenységüket: kizárólag a terjeszkedéssel és a profittal foglalkoznak, és
A német vezérigazgatók egy darabig hümmögtek és bólogattak, a napokban azonban sorra szólaltak meg, egyöntetű véleményt fogalmazva meg a kancellár és a kormány befolyásolási kísérleteiről.
Ola Källenius, a Mercedes-Benz vezérigazgatója (vállalatának exportját 40 százalékban a kínai piac jelenti) markánsan a Kínával folytatott együttműködés mellett tette le a voksát. Mint mondta, tisztában van vele, hogy az ügy alapvetően a Washinton és Peking közötti politikai különbségekről és feszültségről szól, ám határozottan rámutatott: a koronavírus-járvány alatt a világ már egyszer megtapasztalhatta, milyen, amikor teljes ellátási láncok omlanak össze, ezt a helyzetet pedig akarattal újra előidézni gazdasági katasztrófát jelentene. „A Kínával kialakított kapcsolatok megszakítása a teljes német autóipar számára elképzelhetetlen szituációt teremtene. Kivitelezhetetlen illúzió csupán" – fogalmazott.
Hasonló véleményen van a többi német ipari főszereplő is. A jelek szerint az üzleti világ prominensei egyszerűen figyelmen kívül hagyják a kormány határozott üzenetét, és a kapcsolatok lazítása helyett még szorosabbra fűzik azokat Kínával.
A BASF vezérigazgatója, Martin Brudermüller szerint a kockázatot nem a kínai befektetések növelése, hanem a Pekingtől való távolódás és a geopolitikai aggályokra épülő visszahúzódás jelenti. A vállalat éppen 10 milliárd dollárt fektet be egy Kínában épülő vegyiüzembe.
Hasonlóan nyilatkozott a Volkswagen főnöke, Arno Antlitz is, aki kijelentette:
A VW egyébként is szorult helyzetben van: a kínai BYD autógyártó éppen az idén előzte meg Kínában az értékesítés területén, a vállalat pedig mindent megtesz, hogy a tortából újra a lehető legnagyobb szeletet tudja a tányérjára pakolni. A hetekben ezért ismét megerősítette elkötelezettségét a hszincsiangi autógyár mellett, figyelmen kívül hagyva még azokat az aggodalmakat is, amelyek az ujgurok elleni bánásmódra mutatnak rá a régióban.
A Siemens vezérigazgatóját, Roland Buscht szintén nem érdekli a német kormány nyomásgyakorlási kísérlete. Mint mondta, a kínai ügyfelek nem csak vásárolnak tőlük, de igényességükkel és elvárásaikkal folyamatos innovációkra ösztönzik a céget, éppen ezért nem csak, hogy megvédi a vállalat piaci részesedését Kínában, de mindent megtesz annak bővítése érdekében is.
Erre a mondatra már Scholz is színpadra küldte kormányszóvivőjét, aki elég nyersen közölte:
de biztos benne, hogy a Siemens vezetője tisztában van szavainak kockázati következményeivel, és alaposan átgondolja azokat.
A burkolt fenyegetések azonban cseppet sem hatották és hatják meg a vezetőket, akik már döntöttek, és változatlanul ragaszkodnak a globális piac legnagyobb szereplőjéhez. Véleményüket legtömörebben a Bosch vezére, Stefan Hartung foglalta össze, aki azt mondta: a világ nem attól válik kevésbé kockázatossá, ha elkezdjük felosztani. Az igazság ennek éppen az ellenkezője.
Fotó: Hszi Csin-ping kínai elnök és Olaf Scholz német kancellár 2022. november 4-én.
MTI/EPA/Hszinhua
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
A tiszás adócsomag és a 2010 előtti globalista törekvések.
A miniszterelnök beszélt a nemzetközi helyzet változásáról, az orosz-ukrán háborúról, a kampányról és a Szőlő utcai ügyről is.
Ezúttal Bayer Zsolt volt Kacsoh Dániel vendége a Reakció legújabb adásában.
Orbán Viktor miniszterelnökkel Andor Éva beszélgetett a mohácsi gyűlésen.
Felvidékre utazott a kormányfő egy gyászszertartásra, emiatt nem tudott bemenni reggel a Kossuth rádióba.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
