A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Szokásos háborúpárti felzúdulást váltott ki a magyar kormány minap feltett néhány kérdése, például miként képzeli Brüsszel, hogy most már négy évre előre kalkulál az ukrajnai fegyverfinanszírozással, meddig kívánja még duzzasztani a Kijevnek szánt segélyek ilyen-olyan alapoknak nevezett büdzséjét – és legfőképpen miből. Szijjártó Péter külügyminiszter még egy fontos dologra rámutatott: míg az Európai Bizottság nemrégiben beismerte, hogy elfogyott a pénz, és kért még 50 milliárd eurót Ukrajna támogatására, majd közvetlenül utána plusz 20 milliárd eurót a fegyverszállításokra,
sehol nincs egy elszámolás, egy kimutatás az eddig elköltött pénzekről.
Lehet, hogy Brüsszel nem idegesíti túl magát azon a témán, pontosan hová is kerülnek az újra és újra megszavazott, egyre nagyobb összegek Ukrajnában, az Egyesült Államokban azonban nagyon is élénk még az afganisztáni helyreállítási pénzek és segélyek körüli egészen elképesztő méreteket öltött korrupció emléke.
Az USA a háború kitörése óta 2,6 milliárd dollárnyi humanitárius segélyt küldött Ukrajnának – a több mint 100 milliárd dolláros, már tavaly elkülönített gazdasági és fegyversegélyezésre létrehozott alapon túl. A legutóbbi tétel egy 500 millió dolláros utalás volt a polgári lakosság megsegítésére, amivel a Kongresszus elviekben egyet is ért, ám folyamatosan erősödnek azok a hangok, amelyek ugyanazt a kérdést teszik fel a Fehér Háznak, mint amit a magyar kormány Brüsszelnek: honnan lehet tudni, hogy az Ukrajna lélegeztetőgépen tartására küldött összegek pontosan hová kerülnek, és nem kellene-e egy nyomonkövetési rendszert kialakítani a pénzek ellenőrzésére?