Szó szerint ezt mondta Magyar: „Orbán Viktor báb köztársasági elnöke, Sulyok Tamás a fiatalokat igyekezett kioktatni, amiért ki merték fejezni az ellenérzésüket egy aljas, korrupt, embertelen kormánnyal szemben.” Természetesen – szokásához híven – másról beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. Biztos jólesett Magyarnak végre a „báb” szót valaki másra rákenni, mert már brüsszeli lesújtó szereplései után állandó jelzőként ragadt rajta, mit Nauszikaan a Hókarú. Ő az igazi brüsszelita báb, akit Weber mozgat. A bábtól azonban már megszoktuk: megbízói érdekében mindig mást mond, mint a valóság, hogy hergeljen, hangulatot keltsen a fennálló törvényes rend ellen. Ha meg ő követ el bűncselekménygyanús tetteket – lásd telefonlopás vagy bennfentes kereskedelem –, akkor szintén Manfed Weber háta mögé bújik, aki biztosítja számára a mentelmi jogot. Azt, amit egykor el akart töröltetni, mert akkor éppen az volt az érdeke. Egy nárcisztikus, óriási egóval bíró, túlzottan magabiztos, önelégült, magát mások felett érzőnek a folytonos hazudozás nem jelent lelki megpróbáltatást. Egy köztársasági elnök esetében meg pláne nem.
Mert ő egy nagy ember, s ha Magyar nekimegy Sulyok Tamásnak, akkor a befolyásolni kívánt, kormányt szidalmazó fiatalok esetleg őt még nagyobbnak érzik. Talán a legnagyobbnak is. Orbán viszont azt mondta évértékelőjében: „Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.”
Magyar ott áll a mocskolódók, káoszért kiáltó hangoskodók mögött, Sulyok Tamás pedig a nyugalom, a rend, a béke oldalán.
Nem kérdés, hogy ki szolgálja közülük a magyarok érdekét.
Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP