Innováció terén az oroszok leelőzték az ukránokat, és a Nyugat nagy részét
Kié az első huzalos drón? Amerikai? Nem, orosz, semmi sem tudja zavarni. Kié a Lancet? Orosz.
Pár éve még szigorú értelemben vett üzletnek indult egy hatalmas magánszerződés a világ egyik legfejlettebb tenger alatti száloptikai kábelére. A projekt végül az Egyesült Államok és Kína közötti, a technológiákért folytatott, egyre erősödő proxyháború trófeájává vált, amely évtizedekre meghatározhatja, hogy kié lesz a gazdasági és katonai dominancia.
Februárban az amerikai SubCom LLC tenger alatti kábeltársaság megkezdte a 600 millió dolláros kábel fektetését, amely Ázsiából Afrikán és a Közel-Keleten keresztül Európába szállít adatokat szupergyors sebességgel, több mint 19 300 km hosszú, a tengerfenéken futó optikai szálon.
Az új összeköttetés a Délkelet-Ázsia–Közel-Kelet–Nyugat-Európa 6, röviden a SeaMeWe–6 nevet viseli.
A kábel egy tucat országot köt össze, miközben Szingapúrtól Franciaországig, áthalad három tengeren és az Indiai-óceánon. A tervek szerint 2025-re készül el.
A tenger alatti kábelfektető ágazatban gyorsan meghatározó lett a kínai a HMN Technologies Co. Ltd., amely három évvel ezelőtt már a szerződés megkötésének szélén állt. A kivitelezésre és a finanszírozásra konzorciumot alakítottak ki, amelyben három kínai vállalat mellett részt vett az amerikai székhelyű Microsoft Corp. és a francia Orange SA távközlési cég is.
A nagy, tenger alatti kábelek több száz millió dollárba kerülnek. Általában technológiai vagy távközlési cégek konzorciuma fizeti ki őket, amelyek így megoszthatják a költségeket és a kockázatokat, valamint felelősséget vállalnak az országukba érkező kábelekért.
A SeaMeWe–6 esetében több mint egytucatnyi vállalat finanszírozta a kábelt, és a csoportban azonnal szakadás keletkezett, amelynek konszenzusra kell jutnia ahhoz, hogy kiválassza a projekt kivitelezőjét.
A China Telecom, a China Mobile és a China Unicom határozottan a HMN Tech mögött állt, amely mintegy 500 millió dolláros ajánlattal jelentkezett. A Microsoft, az Orange, illetve az indiai Bharti Airtel aggodalmát fejezte ki a HMN Tech részvételével kapcsolatos esetleges amerikai visszalépés kockázata miatt. Az árral azonban nehéz volt vitatkozni. A SubCom ajánlata közelebb volt a 750 millió dollárhoz.
A HMN Tech vállalatot, amelynek az elődje az Amerikában több mint egy évtizede „üldözött” Huawei Technologies Co. Ltd. kínai távközlési óriáscég többségi tulajdonában volt, 2020 elején választották ki a kábel gyártására és lefektetésére. Úgy vélték a szakértők, hogy a HMN Tech Peking jelentős támogatásának köszönhetően tudott 500 millió dolláros ajánlatot tenni, ami nagyjából egyharmaddal olcsóbb volt, mint a New Jersey-i SubCom által a kábelkonzorciumhoz benyújtott eredeti ajánlat.
A szingapúri–francia kábel lett volna a HMN Tech eddigi legnagyobb ilyen projektje, amely a világ leggyorsabban fejlődő tenger alatti kábelépítő cégévé tette volna, és kiterjesztette volna a konzorciumban részt vevő három kínai távközlési társaság globális hatókörét is.
Az amerikai SubCom, a japán NEC Corporation és a francia Alcatel Submarine Networks, Inc. évtizedek óta uralja a tenger alatti optikai kábelek építését és fektetését.
A Huawei Marine Networks Co. Ltd. 2008-ban belépett a versenybe, és átrendezte a piacot. A kínai Huawei Technologies távközlési vállalat tulajdonában lévő, Tianjinban székhelyet fenntartó vállalat kezdetben kisebb kábelrendszereket épített olyan alulszolgáltatott piacokon, mint Pápua Új-Guinea és a Karib-térség. Tizenöt év alatt a ma már HMN Tech néven ismert cég a világ leggyorsabban növekvő tenger alatti kábelgyártójává és -fektetőjévé vált.
A Huawei Technologies 2020-ban teljes mértékben eladta a Huawei Marine-ban lévő részesedését, és azóta nem áll kapcsolatban a kábelfektető vállalattal, amely az új kínai tulajdonosi kör alatt HMN Tech néven újjáalakult.
Az Egyesült Államok kormánya természetesen aggódni kezdett amiatt, hogy a kínaiak ezeken az érzékeny kommunikációs kábeleken kémkedhetnek is (ne keressük, honnan ered az ez irányú tapasztalatuk), így sikeres kampányt indított, hogy a szerződést végül a SubCommal kössék meg.
Az építtető konzorcium tagjai 2020 közepén – egy sor videohívás során – szóban megállapodtak abban, hogy a HMN Tech fogja megépíteni a kábelt. A SubCom lett volna a tartalék arra az esetre, ha a kínai cég visszalép, vagy nem teljesíti az ajánlatában foglaltakat.
A színfalak mögött azonban a SubCom és az amerikai kormányzat kétségeket hintett el azzal kapcsolatban, hogy a HMN Tech a legjobb megoldás-e feladatra.
A Reuters közölt először részleteket erről az erőfeszítésről. Ez volt az egyike az elmúlt négy év legalább hat tenger alatti magánkábelügyletének az ázsiai csendes-óceáni térségben, ahol az amerikai kormány vagy azért avatkozott be, hogy a HMN Tech ne nyerje el az üzletet, vagy olyan vezetékek átirányítását, illetve elhagyását kényszerítette ki, amelyek közvetlenül összekötötték volna az amerikai és a kínai területeket.
Természetesen az érintett vállalatok – sem a nyertesek, sem a vesztesek – nem kívánják kommentálni az értesüléseket. Egy tavalyi nyilatkozatában a Fehér Ház röviden, a részletek taglalása nélkül megjegyezte, hogy az amerikai kormány segített a SubComnak elnyerni a Szingapúr–Franciaország-kábelszerződést. A kínai külügyminisztérium nem válaszolt a projekttel kapcsolatos nemzetközi sajtómegkeresésekre..
A múlt hónapban ezeknek a kábeleknek az ügye összekeveredett a Kína és Tajvan közötti konfliktus kérdésével. Két olyan kommunikációs kábelt vágtak el, amely Tajvant és a kínai partokhoz közel fekvő Matsu-szigeteket kötötte össze. A szigetek mindössze 14 ezer lakosának az internetkapcsolata ezáltal megszakadt. A tajvani hatóságok közölték, hogy gyanújuk szerint egy kínai halászhajó és egy kínai teherhajó okozta a fennakadást. Nem nevezték azonban szándékos cselekménynek, azt mondták, hogy nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a kínai hajók lennének a felelősek.
Az amerikai kormány által meghiúsított projektek közül kettő olyan vezetékeket érintett, amelyeket már legyártottak, és több ezer mérföldet lefektettek a Csendes-óceánon. Az amerikai technológiai óriáscégek, a Google LLC, a Meta Platforms Inc. és az Amazon.com Inc., a projektekről szóló nyilvános bejelentések szerint legalább az egyik, illetve a Meta esetében mindkét kábelben jelentős befektetők voltak. A késedelmek és a projekt módosítása több tíz millió dollárjába került a vállalatoknak. Természetesen az Amazon, a Meta és a Google sem volt hajlandó kommentálni a kábelháborút.
A SubCom kábelpuccsa csak egy kis szelete Washington erőfeszítéseinek, hogy megfékezzék Kínát.
Az amerikai kábeltevékenységet egy három éve a nem hivatalosan Team Telecom működő ügynökségek közötti munkacsoport irányítja. A kínai építtető kiszorítására az USA hagyományosan a kenyér és korbács taktikát alkalmazta. Volt, akit ajándékokkal győzött meg (lényegében korrumpált), volt, akit megfenyegetett (azaz felvillantotta a projekt esetleges csődjének lehetőségét).
Az édesgetés kategóriába sorolhatjuk például, az amerikai kereskedelmi és fejlesztési ügynökség (USTDA) a Reutersnek elmondta, összesen 3,8 millió dollár értékű képzési támogatást ajánlott fel öt távközlési vállalatnak a kábel útvonalán fekvő országokban, cserébe azért, hogy azok a SubComot válasszák szállítónak. A Telecom Egypt és a Network i2i Limited, az indiai Bharti Airtel Limited tulajdonában lévő vállalat egyenként egymillió dollárt kapott. A Djibouti Telecom, a Sri Lanka Telecom és a Maldív-szigeteki Dhivehi Raajjeyge Gulhun egyenként 600 ezret kapott. Bár ezek nem nagy összegek, a gépezetek megolajozására alkalmasak lehettek.
Eközben amerikai diplomaták a nagykövetségeken keresztül figyelmeztették a részt vevő külföldi távközlési szolgáltatókat, hogy Washington bénító szankciókat tervez bevezetni a HMN Tech ellen, ami veszélybe sodorhatja a kábelprojektbe való befektetéseit. Az amerikai kereskedelmi minisztérium 2021 decemberében beváltotta ezt a fenyegetést, arra hivatkozva, hogy a HMN Tech amerikai technológiát kíván beszerezni a kínai Népi Felszabadító Hadsereg modernizálásának elősegítésére.
Bár a kábel nem érinti a kínai partokat, az amerikai kormány úgy vélte, hogy a HMN Tech távfelügyeleti berendezéseket helyezhet a kábel belsejébe – mondta a tisztviselő, anélkül, hogy bizonyítékot szolgáltatott volna.
Két hónappal később, 2022 februárjában a SubCom bejelentette, hogy a kábelkonzorcium neki ítélte oda a SeaMeWe–6 megépítésére vonatkozó szerződést. A China Telecom és a China Mobile, amelyeknek együttesen 20 százalékos részesedést kellett volna birtokolniuk a kábelben, visszalépett, mert a kínai kormány nem hagyta volna jóvá a SubCom kábelépítő céggel való részvételüket a projektben. A China Unicom maradt.
A híreket figyelve nem olyan meglepő, de azért érdemes aláhúzni: az USA és Kína kapcsolata évtizedek óta nem volt ilyen mélyponton. A két ország számos kérdésben került összetűzésbe. Joe Biden elnök politikája egyre inkább elszigeteli a kínai csúcstechnológiai szektort, igyekszik visszahozni a technológiai gyártás egy részét Amerikába és távol tartani az élvonalbeli tengerentúli innovációt a kínaiaktól.