Hszi Csin-ping évtizedes kormányzása alatt Kína amerikai államkötvény-állománya folyamatosan csökkent. Tavaly ez 173,2 milliárd dollárral mérséklődött, azaz a Kína által birtokolt amerikai kötvények 17 százalékkal estek vissza. Hat év óta ez volt a legnagyobb éves csökkenés, akkor, 2016-ban 187,6 milliárd dollárral mérséklődött. Vélhetően Kína 2023-ban tovább csökkenti amerikai kincstárjegyállományát. A távol-keleti országban egyre inkább megszabadulnának az amerikai adósságtól.
Az USA és Kína folyamatos politikai rivalizálásának következményei tehát most már egyre inkább megmutatkoznak a geopolitikán kívüli területeken is, például a renminbi dollártól való elszakadásának felgyorsulásában. Az amerikai pénzügyminisztérium februárban közzétett nemzetközi tőkestatisztikái szerint Kína amerikai államkötvényekből tartott állománya tavaly december végén 867 milliárd dollár volt, ami öt egymást követő hónapban jelent visszaesést.
Ez a csökkenés új mélypontot jelent azóta, hogy Hszi Csin-pinget 2012 októberében a párt főtitkárává választották.
Ez volt az az időszak, amikor az Obama-kormányzat elindította a Kína megfékezésére irányuló stratégiáját, az úgynevezett „Ázsia felé fordulás” politikáját.
Bár az amerikai kötvények kínai állományának tavalyi visszaesését normálisnak is vélhetnénk, hiszen az amerikai kontinensen kívüli országok átlagosan 6 százalékkal csökkentették az amerikai kincstári kötvényállományukat, aggasztó, hogy a visszaesés Kínában sokkal erőteljesebb.
Az amerikai jegybank (Fed) tavalyi gyors kamatemelését követően a 10 éves kincstárjegy hozama – az amerikai hosszú távú kamatok mutatója – a 2021. év végi mintegy 1,5 százalékról – tavaly december végére – közel 4 százalékra emelkedett. Akkor a Nikkei Asia kínai honlapján megjelent elemzés az emelkedő kamatlábak okozta veszteségek elkerülésével (az alacsony kamatozású kötvények vesztettek az értékükből) próbálta indokolni az amerikai kincstárjegyek kínai állományának erőteljes csökkenését.
Yellen: „Nem fogjuk hagyni, hogy Kína előnyökhöz jusson a visszafizetésnél”
Természetesen többen rámutattak, hogy a csökkenés egyik vezető oka az Oroszországgal szemben bevezetett amerikai szankciók lehetnek. Kína fokozott éberséget mutatott a hasonló intézkedésekkel szemben, félve, hogy a jövőben elmélyül a Kína és az Egyesült Államok közötti konfrontáció.
Ezt erősítette a vezető amerikai tisztviselők, köztük Antony Blinken és Janet Yellen többször megismételt kijelentése, miszerint az Egyesült Államok nem habozna szankciókkal sújtani kínai szervezeteket, ha Peking segíti Oroszországot az Ukrajna elleni háborúban.
A Modern Diplomacy oldal idézi Cao Xing kínai (szárazföldi) közgazdászprofesszort, aki szerint
Kína belefáradt az USA (Kínával szembeni) adósságtörlesztéssel kapcsolatos játszadozásába.
A professzor azt is hozzátette, itt az ideje, hogy Kína felszámolja amerikai adósságát. Még február elején, amikor Yellen amerikai pénzügyminiszter egy kemény nyilatkozatában azt mondta: „nem engedhetjük meg, hogy Kína részesüljön a visszafizetés előnyeiből”, Cao a nyers megjegyzésre úgy reagált, hogy az USA a kérdést politizálni akarja. A professzor a népszerű blogjában a következőket írta: „Az Egyesült Államok adósságmérlege meghaladta a 31,4 ezer milliárd dolláros adósságplafont. Ráadásul a bankrendszer folyamatos válsága az amerikai pénzügyi szektorban mindenkit veszélybe sodort.”
Majd a továbbiakban felvetette azt, hogy
vajon az USA valóban teljesíti-e az alapértelmezett kínai adósság kifizetését.
Komoly vita bontakozik ki az Egyesült Államokban a globális alapkezelő stratégái között arról, hogy milyen következményekkel járna a világgazdaságra és különösen Kínára, ha az Egyesült Államok nem fizetné ki a népköztársaság adósságát. A kérdés megválaszolását bonyolítja, hogy a következő hónapokban nagy politikai dráma ígérkezik a szövetségi adósságplafon körül – egyrészt a Republikánus Párt határozottan ellenzi a plafon emelését, aminek folyományaként az amerikai államkincstár nem teljesítheti az adósságát.
Persze sokak szerint az amerikai államkötvények „politikai drámája” csupán politizálás, viszont Cao professzor nemcsak, hogy nagyon komolyan veszi Yellen miniszter asszony minden szavát (hogy nem fogja megengedni, hogy az USA kifizesse a kínai adósságot), hanem attól is tart, hogy Yellen valódi célja nyomást gyakorolni Kínára, és rávenni, hogy újra növelje amerikai adósságállományát.
Ráadásul a Wall Street Journal egy jelentésében nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai pénzügyminisztérium ázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára, Robert Kaproth februárban Pekingbe látogatott, hogy makrogazdasági és pénzügyi kérdésekről tárgyaljon. A látogatásáról Cao professzor úgy véli, Kaproth pekingi „titkos” küldetésének valójában csak egy célja volt, megteremteni az esélyt, hogy Kína növelje amerikai adósságállományát, de a távol-keleti ország nyilvánvalóan nem tett engedményeket.
Kínai szakértők is észlelték az Egyesült Államok egyre nagyobb aggodalmát amiatt, hogy fokozatosan, de folyamatosan csökken az amerikai államkötvényekben tartott kínai állomány.
Az elmúlt évtizedben Kína 34 százalékkal csökkentette amerikai adósságállományát.
Az ázsiai nagyhatalom jelenleg 859,4 milliárd dollárnyi amerikai adósságot birtokol, ami 2009 óta a legalacsonyabb érték. Kínai elemzők szerint az USA attól tart, hogy Kína drasztikusan, akár 100 milliárd dollárral is tovább csökkenti amerikai adósságállományát. Erről is tárgyalhatott volna Blinken a tervezett kínai látogatásán, ahová Yellen pénzügyminiszter is elkísérte volna a külügyminisztert, de a vizit a „kémballonlelövési dráma” áldozatává vált.
Yellen február eleji pekingi látogatásának fő küldetése az lett volna, hogy folytassa kínai kollégájával, Liu He miniszterelnök-helyettessel és Kína gazdasági vezetőjével folytatott – az idén januári svájci Yellen–Liu-találkozón félbehagyott – megbeszéléseket, hogy valamiképpen „visszatartsa” Pekinget a további amerikai kötvényállomány-eladásoktól. Viszont Yellen nyomásgyakorló nyilatkozata – furcsa módon – inkább Amerika gyengeségét jelzi, így erősítve Peking szándékait, hogy a jüan-renminbi nemzetközivé tételével a dollár helyettesítő rendszerét hozza létre.
Az amerikai adósságtörlesztés körüli gondok nem biztos, hogy rendszerváltással fenyegetnének Kínában, de elég kárt okozhatnak ahhoz, hogy destabilizálják a renminbit. Egyesek úgy vélik, hogy – a 2008–2009-es évekkel ellentétben – az amerikai szövetségi kormányzat leállása által okozott globális összeomlás esetén (ha ez bekövetkezik, akkor az jövő júniusban lesz – vélik a szakértők) ezúttal a kínai gazdaságnak okozna nagy fájdalmat. Anno,2008–2009-ben a Kínai Kommunista Párt gyorsan be tudott indítani egy hatalmas, adósságból finanszírozott gazdaságélénkítő programot. Akkor,
tizenöt évvel ezelőtt Kína adósságszintje a GDP 140 százalékával meglehetősen alacsony volt, mára azonban az adósság a GDP 300 százalékára emelkedett.
Végül a kínai szakértők is teljes mértékben tisztában vannak a renminbi nemzetközivé tételének korlátaival. Például – a dollárral ellentétben –
a renminbi messze nem védett a globális pénzügyi sokkoktól,
és a pénz be-, valamint kivitele Kínából csak pekingi engedéllyel lehetséges. De ahogy a dollár ma a világ központi valutájának számít, a renminbi még nem az. Az utóbbi a világ hivatalos központi banki tartalékainak mindössze 2,8 százalékát teszi ki, szemben a dollár és az euró 60, illetve 20 százalékával.
Kétségtelen tehát, hogy Cao Xing és sok más kínai szakértő egy könnyű és gyors kiútért kiáltanak. Mivel az USA világossá tette, hogy Washington akkor sem fogja visszafizetni Kína felé az adósságot, ha volna rá pénze, a legjobb megoldás Peking számára, ha szinte egyszerre nullázza le az összes amerikai kincstárjegyállományát. De vajon Kína meg tudja ezt lépni a közeljövőben?
A pénz áramlása USA és Kína között
Sok más országhoz hasonlóan Kínának már évtizedek óta jelentős kereskedelmi többlete van az USA felé. Azaz az árukért (és kisebb részben szolgáltatásokért) felhalmozott dollár egy kisebb részét más, a NATO-val baráti viszonyban lévő ázsiai és közel-keleti államok el tudják költeni fegyverekre, de Kínának tulajdonképpen csak egy lehetősége van, a felgyülemlett dollárt amerikai papírokba fekteti. Igaz, emiatt némi veszteséget el kell szenvednie, de a másik oldalon a saját otthoni iparában képes extrateljesítményt, illetve extraprofitot létrehozni.
A dollár tehát felgyülemlik a kínaiaknál, amit javarészt csak dollárkötvények vásárlására tudnak elkölteni, a jelenséggel pedig egy buborék növekedését tapasztalhatjuk. Sajnos a buborékok egyik jellemzője, hogy ki szoktak pukkadni. Csak az a kérdés, hogy ez mikor, és mekkorát durran a világgazdaságban.
Nem egyszerű dilemma a kínaiak számára a jelenlegi rendszer idő előtti felrúgása. Az amerikai államkötvényektől gyors menetben csak jóval névérték alatt tudnának megszabadulni. Ezzel egy időben a renmimbi elkezdene erősödni a dollárral szemben, azaz elvesztené Kína az egyik versenyelőnyét az exportban. Vélhetően Kínának így jelentősen csökkentenie kellene az exportot az USA felé, ami viszont a kínai ipari teljesítmény visszafogását hozná maga után. Egyes számítások szerint,
ha Kína egyáltalán nem exportálna az USA-ba, akkor az iparának a 30-40 százalékát le kellene állítani,
aminek nyilvánvalóan a kínai szociális és politikai rendszerre is igen komoly következményei lennének.
A kínaiak vélhetően ezért is óvatosan lépnek, és csak fokozatosan igyekeznek elérni a céljaikat. Hogy ez mit okozna a világ gazdaságában? Nyilván Amerikában és az egész világon az ellátási láncok megszakadását jelentené, azaz hiányt, üres polcokat. Nézzünk a koronavírusra, mint egy világméretű kísérletre, miképp is dugulnak be az ellátási láncok. Persze az csak egy kis ízelítő volt, a fenti forgatókönyv a 2021–22-ben megismert globális káosz többszörösét vetítheti elő.
A koronavírus megtanított minket: az önellátásra való törekvés csökkentheti a kockázatokat.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
