Kína nem akar hitelezni Amerikának – de miért?

Az USA és Kína folyamatos politikai rivalizálásának következményei tehát most már egyre inkább megmutatkoznak a geopolitikán kívüli területeken is, például a renminbi dollártól való elszakadásának felgyorsulásában. Az amerikai pénzügyminisztérium februárban közzétett nemzetközi tőkestatisztikái szerint Kína amerikai államkötvényekből tartott állománya tavaly december végén 867 milliárd dollár volt, ami öt egymást követő hónapban jelent visszaesést. 

Ez volt az az időszak, amikor az Obama-kormányzat elindította a Kína megfékezésére irányuló stratégiáját, az úgynevezett „Ázsia felé fordulás” politikáját.

Kína ütemesen csökkenti az adósságát

Bár az amerikai kötvények kínai állományának tavalyi visszaesését normálisnak is vélhetnénk, hiszen az amerikai kontinensen kívüli országok átlagosan 6 százalékkal csökkentették az amerikai kincstári kötvényállományukat, aggasztó, hogy a visszaesés Kínában sokkal erőteljesebb.

Az amerikai jegybank (Fed) tavalyi gyors kamatemelését követően a 10 éves kincstárjegy hozama – az amerikai hosszú távú kamatok mutatója – a 2021. év végi mintegy 1,5 százalékról – tavaly december végére – közel 4 százalékra emelkedett. Akkor a Nikkei Asia kínai honlapján megjelent elemzés az emelkedő kamatlábak okozta veszteségek elkerülésével (az alacsony kamatozású kötvények vesztettek az értékükből) próbálta indokolni az amerikai kincstárjegyek kínai állományának erőteljes csökkenését. 

Természetesen többen rámutattak, hogy a csökkenés egyik vezető oka az Oroszországgal szemben bevezetett amerikai szankciók lehetnek. Kína fokozott éberséget mutatott a hasonló intézkedésekkel szemben, félve, hogy a jövőben elmélyül a Kína és az Egyesült Államok közötti konfrontáció.

Ezt erősítette a vezető amerikai tisztviselők, köztük Antony Blinken és Janet Yellen többször megismételt kijelentése, miszerint az Egyesült Államok nem habozna szankciókkal sújtani kínai szervezeteket, ha Peking segíti Oroszországot az Ukrajna elleni háborúban.

A Modern Diplomacy oldal idézi Cao Xing kínai (szárazföldi) közgazdászprofesszort, aki szerint 

A professzor azt is hozzátette, itt az ideje, hogy Kína felszámolja amerikai adósságát. Még február elején, amikor Yellen amerikai pénzügyminiszter egy kemény nyilatkozatában azt mondta: „nem engedhetjük meg, hogy Kína részesüljön a visszafizetés előnyeiből”, Cao a nyers megjegyzésre úgy reagált, hogy az USA a kérdést politizálni akarja. A professzor a népszerű blogjában a következőket írta: „Az Egyesült Államok adósságmérlege meghaladta a 31,4 ezer milliárd dolláros adósságplafont. Ráadásul a bankrendszer folyamatos válsága az amerikai pénzügyi szektorban mindenkit veszélybe sodort.”

Majd a továbbiakban felvetette azt, hogy

Komoly vita bontakozik ki az Egyesült Államokban a globális alapkezelő stratégái között arról, hogy milyen következményekkel járna a világgazdaságra és különösen Kínára, ha az Egyesült Államok nem fizetné ki a népköztársaság adósságát. A kérdés megválaszolását bonyolítja, hogy a következő hónapokban nagy politikai dráma ígérkezik a szövetségi adósságplafon körül – egyrészt a Republikánus Párt határozottan ellenzi a plafon emelését, aminek folyományaként az amerikai államkincstár nem teljesítheti az adósságát. 

Persze sokak szerint az amerikai államkötvények „politikai drámája” csupán politizálás, viszont Cao professzor nemcsak, hogy nagyon komolyan veszi Yellen miniszter asszony minden szavát (hogy nem fogja megengedni, hogy az USA kifizesse a kínai adósságot), hanem attól is tart, hogy Yellen valódi célja nyomást gyakorolni Kínára, és rávenni, hogy újra növelje amerikai adósságállományát.           

Ráadásul a Wall Street Journal egy jelentésében nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai pénzügyminisztérium ázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára, Robert Kaproth februárban Pekingbe látogatott, hogy makrogazdasági és pénzügyi kérdésekről tárgyaljon. A látogatásáról Cao professzor úgy véli, Kaproth pekingi „titkos” küldetésének valójában csak egy célja volt, megteremteni az esélyt, hogy Kína növelje amerikai adósságállományát, de a távol-keleti ország nyilvánvalóan nem tett engedményeket.

Renminbi kontra dollár

Kínai szakértők is észlelték az Egyesült Államok egyre nagyobb aggodalmát amiatt, hogy fokozatosan, de folyamatosan csökken az amerikai államkötvényekben tartott kínai állomány. 

Az ázsiai nagyhatalom jelenleg 859,4 milliárd dollárnyi amerikai adósságot birtokol, ami 2009 óta a legalacsonyabb érték. Kínai elemzők szerint az USA attól tart, hogy Kína drasztikusan, akár 100 milliárd dollárral is tovább csökkenti amerikai adósságállományát. Erről is tárgyalhatott volna Blinken a tervezett kínai látogatásán, ahová Yellen pénzügyminiszter is elkísérte volna a külügyminisztert, de a vizit a „kémballonlelövési dráma” áldozatává vált.

Yellen február eleji pekingi látogatásának fő küldetése az lett volna, hogy folytassa kínai kollégájával, Liu He miniszterelnök-helyettessel és Kína gazdasági vezetőjével folytatott – az idén januári svájci Yellen–Liu-találkozón félbehagyott – megbeszéléseket, hogy valamiképpen „visszatartsa” Pekinget a további amerikai kötvényállomány-eladásoktól. Viszont Yellen nyomásgyakorló nyilatkozata – furcsa módon – inkább Amerika gyengeségét jelzi, így erősítve Peking szándékait, hogy a jüan-renminbi nemzetközivé tételével a dollár helyettesítő rendszerét hozza létre.

A fizetésképtelenséggel az USA megingathatná a rendszert Kínában?

Az amerikai adósságtörlesztés körüli gondok nem biztos, hogy rendszerváltással fenyegetnének  Kínában, de elég kárt okozhatnak ahhoz, hogy destabilizálják a renminbit. Egyesek úgy vélik, hogy – a 2008–2009-es évekkel ellentétben – az amerikai szövetségi kormányzat leállása által okozott globális összeomlás esetén (ha ez bekövetkezik, akkor az jövő júniusban lesz – vélik a szakértők) ezúttal a kínai gazdaságnak okozna nagy fájdalmat. Anno,2008–2009-ben a Kínai Kommunista Párt gyorsan be tudott indítani egy hatalmas, adósságból finanszírozott gazdaságélénkítő programot. Akkor, 

Végül a kínai szakértők is teljes mértékben tisztában vannak a renminbi nemzetközivé tételének korlátaival. Például – a dollárral ellentétben – 

és a pénz be-, valamint kivitele Kínából csak pekingi engedéllyel lehetséges. De ahogy a dollár ma a világ központi valutájának számít, a renminbi még nem az. Az utóbbi a világ hivatalos központi banki tartalékainak mindössze 2,8 százalékát teszi ki, szemben a dollár és az euró 60, illetve 20 százalékával.

Kétségtelen tehát, hogy Cao Xing és sok más kínai szakértő egy könnyű és gyors kiútért kiáltanak. Mivel az USA világossá tette, hogy Washington akkor sem fogja visszafizetni Kína felé az adósságot, ha volna rá pénze, a legjobb megoldás Peking számára, ha szinte egyszerre nullázza le az összes amerikai kincstárjegyállományát. De vajon Kína meg tudja ezt  lépni a közeljövőben?