Mi a kelet-ázsiai gazdasági sikerek titka?

Mindez igaz annak ellenére, hogy szinte mindenben különböznek.

Hanania leírása alapján Nyugaton a liberálisok inkább nem beszélnek a kelet-ázsiai csomagról, a konzervatívok viszont szeretnek az ázsiaiakról beszélni, mivel az ő sikerük látszólag megcáfolja a liberális világképet. Hanania szerint a jelenség már csak azért is érdekes, mert néhány mutatóhoz jó néhány ország szeretne közelíteni.

Milyen jellemzőkben hasonlítanak a kelet-ázsiai nemzetek?

Alacsony bűnözési szint.

Minden kelet-ázsiai országban (Észak-Koreából nem elérhetők az adatok) a gyilkossági ráta kevesebb mint 1/100 000 fő. Ez igaz Kínára a maga 1,4 milliárd lakosával, Dél-Koreára és Japánra vagy akár Szingapúr és Hongkong zsúfolt városállamaira. Hanania ez utóbbit azért tartja különösen figyelemreméltónak, mert 

Rendkívül alacsony a házasságon kívül született gyermekek aránya.

Japán és Dél-Korea az utolsó helyen áll. Tajvan nem szokott szerepelni ezekben a nemzetek közötti összehasonlításokban, de hasonlóan alacsony ez a mutató. Kínára nem talált számokat, ám megdöbbenne, ha ott más lenne a helyzet.

Magas szintű tanulmányi eredmény, különösen matematikából és természettudományokból.

Hanania a 2018-as PISA-eredményekből indul ki, bár megjegyzi, hogy egyesek szerint a kínai számok itt nem megbízhatók, mert csak a városi központokat tesztelték. Ennek ellenére még mindig olyan gyerekekről beszélünk, akik nyugati mércével mérve szegény családokból származnak. 

Észak-Korea – nem meglepő módon – nincs benne a nemzetközi összehasonlításokban, de azt lehet tudni, hogy félelmetes matematikai olimpiai csapata van, és folyamatosan sokkolja a nyugati elemzőket azzal, hogy milyen gyorsan képes volt fejlett katonai technológiát fejleszteni. 

PISA 2018/ Statista

Az elmúlt évtizedek magas szintű gazdasági növekedése.

Hanania összeállított egy ábrát, amely az egy főre jutó GDP relatív változását mutatja 1980 és 2020 között. Az első öt legjobban teljesítő ország között három kelet-ázsiai található: Kína, Dél-Korea és Tajvan. Mások ezt annak tulajdonítják, hogy a kelet-ázsiai államok a megfelelő fejlesztési politikát alkalmazzák. A furcsa az, hogy a jó politikát működtető országok mind egymás mellett vannak. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a javasolt politikák közül sokat, például a földreformot kipróbálták a régión kívül is, azonban felemás sikerrel.

Rendkívül alacsony termékenység

Dél-Korea folyamatosan új negatív rekordokat állít fel ezen a téren. Az OECD-országok közül Japánban a második legalacsonyabb a termékenység. Ha Tajvan külön országnak számítana, akkor kihívhatná Dél-Koreát a negatív világcsúcsért. Eközben Kína nem is olyan gazdag, és a születési rátája máris visszaesett, így Japán mögé szorult (igaz, ezt a korábbi egy család, egy gyermek politika is okozta). Bár a kelet-ázsiaiaknál nem volt mindig ilyen alacsony a szülési ráta, tehát ez nem egy kulturális vagy történelmi körülmények miatt megváltoztathatatlan tulajdonság, a régió nemzetei kivétel nélkül hasonlóan reagáltak a gazdasági növekedésre és a modernitásra.

A Világbank adatai szerint az első öt ország, ahol 2020-ban a leghosszabb volt a várható élettartam, Hongkong, Makaó, Japán, Szingapúr és Dél-Korea volt. Ez részben annak köszönhető, hogy a térségben kevesebb volt a járványos halálozás, de a pandémia előtt is hasonlók voltak az eredmények – jegyzi meg az elemzés.

Ennek ellenére nagyok a különbségek

Hanania azt tartja elképesztőnek, hogy a hagyományos mérce szerint ezek az országok jócskán különböznek. Míg Kína tekintélyelvű állam, és nagyjából a középmezőnyben van, ami a jövedelmet és az urbanizációs arányt illeti, addig Dél-Korea, Tajvan és Japán fejlett és urbanizált, jó helyzetben lévő demokrácia, Hongkong, Szingapúr és Makaó pedig tipikus városállam.

Arra is felhívja a figyelmet, hogy a kelet-ázsiai jellemzőket Kelet-Ázsián kívül, a térségből származó emberek között is megtaláljuk. 

Ez a jelenség felmerül számos délkelet-ázsiai országban is, ahol a kínaiak sikere állandó feszültség forrása a gyengébben teljesítő őslakosokkal szemben. Az Egyesült Királyságban a kínai diákok érik el a legmagasabb teszteredményeket az összes etnikai csoport közül. Brazíliában a japánokat „modellkisebbségnek” tekintik. És még lehetne folytatni.

Az, hogy a kelet-ázsiaiak különböző országokban és társadalmi kontextusokban hasonlóan viselkednek, azt is jelezheti, hogy ugyanahhoz a kultúrához tartoznak. Viszont nehezen találunk bizonyítékot arra, hogy kulturálisan sok a közös Kínában, Koreában és Japánban. Hanania néhány kritérium alapján vizsgálta a kulturális távolságot vagy hasonlóságot, amit az alábbiakban veszünk sorra. 

1. Vallás

Gyakran mondjuk, hogy az azonos vallású népek ugyanahhoz a kultúrához tartoznak. A japánok mintegy 70 százaléka gyakorolja a sintoizmust, egy olyan vallást, amely a világ egyetlen más országában sem létezik. Hasonló számú kínai vagy nem vallásos, vagy a „kínai népi vallást” gyakorolja. Dél-Koreában a lakosság mintegy egynegyede-egyharmada keresztény, amely vallás Japánban vagy Kínában alig létezik. Mindhárom országnak jelentős a buddhista lakossága, de mindhárom állam saját, független kulturális történelmét tükröző módon gyakorolja ezt a vallást.

2. Nyelv

A nyelvi rokonság általában szorosabb kulturális rokonsággal jár, a közeli nyelvek könnyebbé teszi a kommunikációt, másrészt azt jelzi, hogy az emberek nem is olyan régen ugyanahhoz a közösséghez tartoztak. A nyelveket családfákba rendezték, azt feltételezve, hogy a világ nyelvcsaládjai mindegyike egy-egy ősi közösséget képvisel. A mandarin nyelv minden formája a sino-tibeti nyelvcsalád sino ágához tartozik. A japánt és a koreait „elszigetelt nyelvnek” mondták, bár egyes tudósok az úgynevezett altaji családot javasolták, amely magában foglalná a japán, a koreai, a török és a mongol nyelvet. Más szóval, bár a kelet-ázsiai nyelvek az évszázadok során kölcsönöztek egymásnak szavakat, a mandarin alapvetően olyan távol áll a japántól vagy a koreaitól, mint az angol az ausztrál őslakos nyelvektől.

3. Politika, történelem

Kína diktatúra, míg Tajvan, Dél-Korea és Japán demokrácia. Szingapúr valahol a kettő között helyezkedik el. Japán több mint 400 éve független, egységes nemzet, és 1889 óta van parlamentje, vagy valamilyen képviseleti kormánya. Japán általában rendkívül idegengyűlölő és a kívülállókkal szemben elzárkózó. A koreai Csoszon-dinasztia (1392–1897) elszigetelt volt a világ többi részétől, a nyugati tudósok remetekirályságnak nevezték el. Kína Mao alatt a világ valaha látott egyik legnagyobb társadalmi felfordulásán ment keresztül. Bár Japán rövid időre gyarmatosította Koreát és Tajvant is, ez inkább kivétel. Kelet-Ázsia három nagy népe viszonylag kevés kapcsolatot tartott fenn egymással, és különböző hozzáállású kormányok alatt élt.

4. Erkölcs,pszichológia, társadalom

 Japánnak egyedülálló szociálpszichológiája van, különbözik Dél-Korea és Kína népességétől is, amelyekkel pszichológiailag gyakran tévesen egy kalap alá veszik. Még Dél-Korea és a kínai származású országok, illetve területek egy kalap alá helyezése is túlzásnak tűnik Hanania számára. Bemutat egy híres grafikont, ahol minden kelet-ázsiai a konfuciánus kategóriába került, annak ellenére, hogy Kína közelebb áll Fehéroroszországhoz, mint Dél-Koreához, Japán pedig ugyanolyan közel áll a protestáns Európához, mint a szomszédjaihoz. Tekintve, hogy Kína még Tajvantól és Hongkongtól is milyen messze van, akár vélhetnénk, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy minden kínai eredetű nemzetnek és területnek hasonló a kultúrája.

5. Popkultúra Japán és Dél-Korea olyan popkulturális termékeket állított elő, amelyeknek nagy a rajongótábora külföldön. Kína kultúrája nem igazán tudja tömegesen megérinteni a kívülállókat. Igaz, maga a K-Pop és a japán anime is alapvetően eltérő értékeket és kultúrákat tükröz.

6. A nemiséghez való hozzáállás

Dél-Korea szinte minden szempontból egy társadalmilag konzervatív ország. Betiltja a pornográfiát, míg Japán arról híres, hogy rendkívül kreatív ezen a téren. Egészen a közelmúltig Dél-Korea tiltotta az abortuszt és a házasságtörést is. Kína természetesen ennél is konzervatívabb társadalmi értelemben.A Mao-korszakban a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozták, manapság háborút hirdettek a puhányok ellen, és azt mondják a nőknek, hogy 30 éves kor felett már „undorító dolog” szinglinek maradni.

Feloldhatatlan dilemma

Richard Hanania kutakodott, és csak mélyebbre jutott az erdőben. Ha az országok a nyelv, a vallás, az erkölcsi pszichológia, a politikai intézmények, a történelem, a popkultúra vagy a szexuális attitűdök tekintetében eltérnek, akkor mit jelenthet a hasonló kultúra? 

Globális sztereotípia fenyegetése

Hanania szerint a liberálisok hisznek a „sztereotípia-fenyegetésben”, amelyben a csoportok viselkedésével kapcsolatos elvárásaink és elképzeléseink önbeteljesítő jóslatokká válnak. A konzervatívok által kedvelt kelet-ázsiai csomag kulturális magyarázatának nincs sok értelme, így talán a liberálisok is rájöttek valamire.

A sztereotípiáknak ez a hatása még a külföldi országokba is behatol, így Kínába is, annak ellenére, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a lakosságát kulturálisan elszigetelje a külvilágtól. Persze Hszi Csin-ping sem tud mit kezdeni a globális sztereotípiák fenyegető erejével, hiszen még az észak-koreaiakat is ez tette jó matekosokká.

Újságírók és tudósok cikkeket írnak az alacsony dél-koreai termékenységről, a figyelemre méltó kínai növekedésről, vagy az ázsiaiak sikeréről az amerikai iskolákban, keresik a helyi tényezők összefüggéseit. Hanania szerint olyan ez, mintha a tudósok a tengerszint feletti magasság és az időjárás közötti összefüggést próbálnák kideríteni, és minden egyes kontinensen önálló hipotézissel állnának elő a kapcsolatról, anélkül, hogy valaha is megpróbálnák a különböző adatokat egy általánosabb elméletben szintetizálni.