Kína békejavaslatát vegyesen fogadták. Amerika egyszerűen hiteltelennek nevezte Kínát. Így, mintegy válaszként, a javaslatra ráerősítettek a kínaiak egy meglehetősen hosszú és éles hangú kiáltvánnyal is az amerikai külpolitikáról, döbbenetes adatokkal sorolva az Egyesült Államok külföldön elkövetett bűncselekményeit és „imperialista” taktikáit.
A hosszú esszé először az állami Hszinhua hírügynökségben jelent meg „Az amerikai hegemónia és annak veszélyei” címmel. Az írás nagy hangsúlyt fektet Washington közelmúltbeli közel-keleti háborúira, amelyek tízezrek halálát okozták, valamint az olyan országok, mint Irán, Venezuela, Kuba és Oroszország elleni erőszakos szankciókra, amelyek egész népeket fojtogatnak. Az esszé jelenleg félig-meddig hivatalos kínai kormányzati dokumentum, tekintve, hogy többek között a washingtoni kínai nagykövetség is terjeszti.
A kiáltvány felhívja a figyelmet az amerikai képmutatásra, és azt állítja, hogy az Egyesült Államok eltávolodott azoktól az elvektől, amelyeket állítólag régóta képvisel:
Ez komoly eltérés a liberális piacgazdaság elveitől, amelyekkel az Egyesült Államok régóta büszkélkedik – állapítja meg a kínai írás.
Láthatóan azonban nem csak Amerika készül a Kínával való összeütközésre, Kína is levonta a tanulságot az ukrajnai konfliktus mediális háborújából. Ők is igyekeznek előre ráaggatni a „gonosz birodalma” címkét potenciális ellenfelükre. Meggyőznék a világot, ki is áll a jó és ki a rossz oldalon.
Szemezgessünk tehát részleteiben is a kínai kormány dokumentumából, amelyet február végén küldtek szét nyugati kormánytisztviselőknek és a médiának.
Az írás szerint amióta a két világháború és a hidegháború után az Egyesült Államok a világ legerősebb országává vált, egyre bátrabban avatkozik be más országok belügyeibe. Kidolgozott egy hegemón játékkönyvet, hogy „színes forradalmakat” rendezzen, regionális vitákat szítson, sőt, a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok előmozdításának álcája mögé bújva közvetlenül háborúkat indítson.
A hidegháborús mentalitáshoz ragaszkodva az Egyesült Államok felerősítette a blokkpolitikát, szította a konfliktusokat és a konfrontációt. Túlzásba vitte a nemzetbiztonság fogalmát, visszaélt az exportellenőrzéssel és egyoldalú szankciókat kényszerített másokra. Szelektív megközelítést alkalmaz a nemzetközi jog és a nemzetközi szabályok tekintetében, saját belátása szerint alkalmazza vagy elveti azokat, és a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” fenntartása nevében igyekszik olyan szabályokat erőltetni, amelyek saját érdekeit szolgálják – áll a bevezetőben. Az írás ezután a hegemónia politikai, katonai, gazdasági, technológiai és kulturális aspektusaival foglalkozik részletesen.
Az Egyesült Államok régóta próbál más országokat és a világrendet saját értékeivel és politikai rendszerével formálni a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása érdekében.
A „demokrácia előmozdítása” nevében az Egyesült Államok a „neo-monroe doktrínát” gyakorolta Latin-Amerikában, „színes forradalmakat” szított Eurázsiában, és megszervezte az „arab tavaszt” Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában, ami sok országba csak káoszt és katasztrófát hozott.
Kubával és a chilei Allende-kormány megdöntésével indítanak, majd rátérnek 2003-ra, ami a „színes forradalmak” sorozatának kezdetét jelentette – a rózsás forradalom Grúziában, a narancsos forradalom Ukrajnában és a tulipános forradalom Kirgizisztánban. De az Egyesült Államok beavatkozott a Fülöp-szigetek belügyeibe is, 1986-ban idősebb Ferdinand Marcos elnököt, 2001-ben pedig Joseph Estrada elnököt taszította el az úgynevezett „néphatalmi forradalmak” révén.
Az USA kettős mércét alkalmaz a nemzetközi szabályok tekintetében. Saját érdekeit előtérbe helyezve az Egyesült Államok kilépett számos nemzetközi szerződésből és szervezetből, valamint belső jogát a nemzetközi jog fölé helyezte. Itt felemlegeti a dokumentum az amerikaiak kilépését az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapjából (UNFPA), az UNESCO-ból, az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodásból, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződésből, illetve a Nyitott Égboltról szóló szerződésből. Nehezményezik azt is, hogy az USA akadályozza a biológiai fegyverek nemzetközi ellenőrzését.
Bírálják, ahogy az USA kis tömböket hoz össze szövetségi rendszerén keresztül. Rákényszeríti az ázsiai–csendes-óceáni térségre az „indo-csendes-óceáni stratégiát”, olyan exkluzív klubokat állít össze, mint az Öt Szem, a Quad és az AUKUS, hogy megosztottságot teremtsena régióban.
Emellett úgy vélik: az USA önkényesen ítélkezik más országok demokráciája felett, és hamis narratívát gyárt a „demokrácia kontra autoritarizmus” témakörben, hogy elidegenedést, megosztottságot, rivalizálást és konfrontációt szítson.
A kínaiak úgy látják, hogy az Egyesült Államok történelmét az erőszak és a terjeszkedés jellemzi.
Az Egyesült Államok 1776-os függetlenné válása óta folyamatosan erőszakkal próbált terjeszkedni: indiánokat mészárolt le, megszállta Kanadát, háborút vívott Mexikó ellen, kirobbantotta az amerikai-spanyol háborút, és annektálta Hawaiit.
A második világháborút követően
Az elmúlt években az Egyesült Államok átlagos éves katonai költségvetése meghaladta a 700 milliárd dollárt, ami a világ teljes katonai költségvetésének 40 százalékát teszi ki, többet, mint a mögötte álló 15 ország együttvéve. Az Egyesült Államoknak mintegy 800 tengerentúli katonai bázisa van, és 173 ezer katonát állomásoztat 159 országban.
Az Egyesült Államok 1776–2019 között globálisan közel 400 katonai beavatkozást hajtott végre, amelyek 34 százaléka Latin-Amerikában és a Karib-térségben, 23 százaléka Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben, 14 százaléka a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, 13 százaléka pedig Európában történt.
Az Egyesült Államok alapítása óta ritkán tesz különbséget diplomácia és háború között. Az USA a 20. században számos országban demokratikusan megválasztott kormányt buktatott meg, azonnal leváltva őket Amerika-barát bábkormányokkal. Ma Ukrajnában, Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szíriában, Pakisztánban és Jemenben folytat proxy-, alacsony intenzitású és drón-háborúkat.
A dokumentum szerzői megfogalmazzák, hogy az amerikai katonai hegemónia humanitárius tragédiákat okozott. Az Egyesült Államok által 2001 óta
Két évtizede a 2003-as iraki háború mintegy 200-250 ezer civil halálát okozta, beleértve több mint 16 ezer közvetlenül az amerikai hadsereg által megölt személyt, továbbá több mint egymillió embert tettek hajléktalanná.
2016 és 2019 között 33 584 civil halálát dokumentálták a szíriai harcokban, köztük 3833-at az Egyesült Államok vezette koalíció bombázásaiban, akiknek a fele nő és gyermek volt.
A két évtizedes afganisztáni háború tönkretette az ázsiai országot. Az amerikai katonai műveletekben összesen 47 ezer afgán civil és 66-69 ezer, a szeptember 11-i támadásokhoz nem kapcsolódó afgán katona és rendőr vesztette életét, és több mint 10 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására. A 2021-es „kabuli bukás” után az Egyesült Államok bejelentette, hogy befagyasztja az afgán központi bank mintegy 9,5 milliárd dolláros vagyonát, ami a kínaiak szerint „színtiszta rablásnak” tekinthető.
A kínaiak szerint mások is látják, hogy
Az Egyesült Államok mindent megtesz, hogy kirabolja és rabszolgasorba taszítsa minden olyan ország népét, amely földalatti erőforrásokkal rendelkezik.
A második világháború után az Egyesült Államok bevezette az amerikai dollár köré épülő nemzetközi monetáris rendszert, és a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szektorban is intézményi hegemóniát alakított ki. A dollár fő nemzetközi tartalékvaluta státuszát kihasználva az Egyesült Államok lényegében „seigniorage”-t szed be a világ minden tájáról. (Seigniorage-nak nevezzük a jegybankoknak a nettó készpénz-kibocsátásból és a hitelintézeteknek a központi banknál kamatmentesen, vagy a piaci kamatnál alacsonyabb kamat mellett elhelyezett kötelező tartalékaiból származó jövedelmét – a szerk.)
A nemzetközi szervezetek feletti ellenőrzését felhasználva pedig más országokat kényszerít arra, hogy Amerika politikai és gazdasági stratégiáját szolgálják.
Erőteljesen megkérdőjelezik a dollár szerepét is a kínaiak. Csak 17 centbe kerül egy 100 dolláros bankjegy előállítása, de más országoknak 100 dollárnyi tényleges árut kellett összegyűjteniük, hogy megszerezzék azt – hangzik (kissé talán leegyszerűsített) állítás.
Az Egyesült Államok már régóta túlzott kiváltságokat és hiányt élvezett dollárja okozta könnyek nélkül, és az értéktelen papírjegyet más nemzetek erőforrásainak és gyárainak kifosztására használta.
A kínaiak szerint: az amerikai dollár hegemóniája a világgazdasági instabilitás és bizonytalanság fő forrása.
A Covid19-világjárvány idején az Egyesült Államok ráadásul vissza is élt globális pénzügyi hegemóniájával, és dollárbilliókat fecskendezett a globális piacra, ennek más országok, különösen a feltörekvő gazdaságok fizették meg az árát.
A Fed 2022-ben véget vetett az ultrakönnyű monetáris politikájának, és agresszív kamatemelésre tért át, ami zavart okozott a nemzetközi pénzpiacon, és más valuták, például az euró jelentős leértékelődését hozta. Ennek következtében számos fejlődő országot állított kihívás elé a magas infláció, a valuta leértékelődése és a tőkekiáramlás.
A nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek feletti ellenőrzésével az Egyesült Államok további feltételeket szab a más országoknak nyújtott segítséghez.
Amerika gazdasági és pénzügyi hegemóniája tehát - mint írják - egyértelműen geopolitikai fegyverré vált. A statisztikák azt mutatják, hogy a külföldi szervezetek elleni amerikai szankciók 2000 és 2021 között 933 százalékkal nőttek. Csak a Trump-kormányzat több mint 3900 szankciót vezetett be, ami napi három szankciót jelent. Eddig az Egyesült Államok a világ közel 40 országával szemben vezettek be gazdasági szankciókat, köztük Kubával, Kínával, Oroszországgal, a KNDK-val, Iránnal és Venezuelával szemben, ami a világ lakosságának közel felét érinti.
Az idézett írás szerint az Egyesült Államok megpróbálja visszatartani más országok tudományos, technológiai és gazdasági fejlődését azáltal, hogy gyakorolja monopol-hatalmát, elnyomó intézkedéseket és technológiai korlátozásokat alkalmaz a high-tech területeken.
Kihasználva más országok, különösen a fejlődő országok gyenge helyzetét a szellemi tulajdonjogok terén, és e monopóliuma révén túlzott profitot termel.
Az Egyesült Államok fegyverré teszi a technológiai kérdéseket, és ideológiai eszközként használja azokat. A kínaiak szerint a nemzetbiztonság fogalmát túlfeszítve mozgósította az amerikai állami hatalmat a kínai Huawei vállalat elnyomására és szankcionálására, korlátozta a Huawei termékeinek az amerikai piacra való belépését, leállította a csipek és operációs rendszerek szállítását, és kényszerített más országokat, hogy tiltsák meg a Huaweinek a helyi 5G hálózatépítést.
Az Egyesült Államok kifogások egész sorát találta ki, hogy a globális versenyképességgel rendelkező kínai csúcstechnológiai vállalatokkal szemben fellépjen, azáltal, hogy több mint 1000 kínai vállalatot helyezett szankciós listákra. Emellett az Egyesült Államok a biotechnológia, a mesterséges intelligencia és más csúcstechnológiák ellenőrzését is bevezette, megerősítette az exportkorlátozásokat, szigorította a befektetések átvilágítását, elnyomta a kínai közösségi média-alkalmazásokat.
Az Egyesült Államok kettős mércét alkalmaz a kínai kutatók háttérbe szorítására. Lerövidítették a vízumok érvényességét a bizonyos csúcstechnológiához kapcsolódó szakterületeken szakosodott kínai diákok számára, továbbá: nagyszabású vizsgálatot folytattak az Egyesült Államokban dolgozó kínai tudósok ellen.
Az Egyesült Államok a demokrácia védelmének nevében megszilárdítja technológiai monopóliumát. A technológiára épülő kis blokkok, például a „csipszövetség” és „tiszta hálózat” létrehozásával . A „demokrácia és emberi jogok” címkéket ragasztott a csúcstechnológiára, és a technológiai kérdéseket politikai és ideológiai kérdéssé változtatta, hogy ürügyeket fabrikáljon a más országokkal szembeni technológiai blokádjára – vélik a kínaiak.
Az Egyesült Államok visszaél technológiai hegemóniájával a kibertámadások és a lehallgatások révén. Miközben az Egyesült Államok már régóta hírhedt mint „hekkerek birodalma”.
Az Egyesült Államok gyakran használta ki kulturális eszközeit arra, hogy megerősítse és fenntartsa hegemóniáját a világban.
Az USA beágyazza az amerikai értékeket a termékeibe, például az amerikai filmekbe.
Az amerikai filmek világpiaci részesedése több mint 70 százalék. Felsorolják az amerikai kulturális expanzió igazi fegyvereit: Hollywoodot, a Madison Avenue arculattervezési gyárait, valamint a Mattel Company és a Coca-Cola gyártósorait.
Az amerikai kulturális hegemónia nemcsak „közvetlen beavatkozásban”, hanem a „médiaszivárgásban” és mint a „világ trombitájaként” is megmutatkozik. Az USA által uralt nyugati médiának különösen fontos szerepe van a globális közvélemény formálásában – húzzák alá a kínaiak.
Az amerikai kormány szigorúan cenzúrázza az összes közösségi médiavállalatot.
Elon Musk, a Twitter új vezérigazgatója elismerte, hogy az összes közösségi médiaplatform együttműködik az amerikai kormánnyal a tartalmak cenzúrázása érdekében. A Google pedig gyakran eltüntet egyes oldalakat.
A kínai írás szerint az amerikai védelmi minisztérium is manipulálja a közösségi médiát. Erre példát is hoznak fel, amely szerint, kiemelten támogattak hat arab oldalt, amelyek például a jemeni amerikai dróntámadások igazolására szolgáltak.
Az USA állítólag kettős mércét alkalmaz a sajtószabadsággal kapcsolatban is. „Brutálisan elnyomja és különböző eszközökkel elhallgattatja más országok médiáját” – „az Egyesült Államok és Európa kitiltja országaiból a mainstream orosz médiát, például a Russia Todayt és a Szputnyikot” – állítja a dokumentum.
Ezen túl: az olyan platformok, mint a Twitter, a Facebook és a YouTube nyíltan korlátozzák Oroszország hivatalos beszámolóit. A Netflix, az Apple és a Google eltávolította az orosz csatornákat és alkalmazásokat szolgáltatásaiból és alkalmazás-boltjaikból. Példátlanul drákói cenzúrát alkalmaznak az Oroszországgal kapcsolatos tartalmakra.
A kínaiak szerint az Egyesült Államok a félretájékoztatást lándzsaként használja más országok megtámadására, és egy ipari láncot épített köré: vannak csoportok és egyének, akik történeteket találnak ki, és világszerte házalnak velük, hogy szinte korlátlan pénzügyi források támogatásával félrevezessék a közvéleményt.
Az írásban Amerika bűneinek listázása után megállapítják, hogy „míg az igazságos ügy széles körű támogatást nyer bajnokának, addig az igazságtalan ügy üldözőjét kitaszítottnak ítéli. A hegemón, uralkodó és zsarnoki gyakorlat, amely az erőt a gyengék megfélemlítésére használja, erőszakkal és cselekkel elveszi másoktól s zéróösszegű játékot játszik, súlyos károkat okoz.
A béke, a fejlődés, az együttműködés és a kölcsönös előnyök történelmi tendenciái megállíthatatlanok. Az Egyesült Államok hatalmával felülírja az igazságot, melyet lábbal tipor, hogy önös érdekeit szolgálja. Ezek az egyoldalú, egoista és regresszív hegemón gyakorlatok a nemzetközi közösség részéről növekvő, heves kritikát és ellenállást váltottak ki.”
Így a kínaiak azt javasolják, hogy az országoknak tisztelniük kell és egyenrangú félként kell kezelniük egymást. A nagy országoknak státuszukhoz méltó módon kellene viselkedniük, és vezető szerepet kellene vállalniuk az államközi kapcsolatok új modelljének megvalósításában, amely párbeszédet és partnerséget, nem pedig konfrontációt vagy szövetséget tartalmaz.
Kína ellenzi a hegemonizmus és a hatalmi politika minden formáját, és elutasítja a más országok belügyeibe való beavatkozást.
Nem állítjuk, hogy nincsen igazságtartalma a kínai állításoknak, de azért tegyük azt hozzá:
Hszi Csin-ping olcsó zöldtechnológiákkal és globális MI-szabványokkal építi Kína befolyását a fejlődő világban. Peking alternatívát kínál Washingtonnal szemben, miközben hosszú távú gazdasági és geopolitikai előnyöket szerez.
A sikeres kínai üzletember bőkezű mecénás, aki támogatja a kultúrát, szülőföldjét és alma materét, míg gyermekeit elit oktatási intézményekbe járatja. Kádár Gergely írása.
Az elnök szerint az ország „nem fog meghátrálni, ha a szuverenitásáról van szó”.
Hernádi Zsolt elmagyarázta, hogy a mi a baj az Adria-kőolajvezetékkel.
„Ha rápillantasz erre a térképre, valami nagyon nem stimmel a Tisza Párt logikájával” – mutatott rá Sebestyén Géza.
Ott bizony nagy a baj, ahol egy párt szimpatizánsainak mindössze 75 százaléka kedveli annak vezetőjét. Ez már a végjáték.
És igazából a Nyugattól kell félni, amely nemcsak önti a mi pénzünket is Ukrajnába, de még Magyar Pétert is Orbán helyére akarja ültetni.
