Elhatároztuk, hogy feltesszük Magyarországot a térképre
Elérjük a célunkat: Magyarország valódi kapcsolódási ponttá, kereskedelmi- és elosztóközponttá válik Európában!
Kína és az USA hasonlóan fejlődtek a technológia terén még néhány évvel ezelőtt is – de vajon mivel rendelkezik az USA, ami Kínának nincs, és amivel lekörözte a legnagyobb kelet-ázsiai országot?
Néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, a technológiai fejlődést illetően Kína egy ütemben halad az USA-val. Az erőviszonyok Kína irányába billentek, mivel bőséges adatokkal, ambíciózus vállalkozókkal, képzett tudósokkal és támogató politikával rendelkezett. Az ország vezette a világot a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szabadalmi bejelentések terén.
Mára sok minden megváltozott. A Microsoft – az amerikai technológia egyik jól ismert ikonja – segített az OpenAI nevű startup vállalkozásnak abban, hogy megalkossa kísérleti chatbotját, a ChatGPT-t. A kínai technológiai vállalkozók pedig megdöbbentek. Sokan közülük rájöttek, hogy valójában
„Miért nem Kínában találták fel a ChatGPT-t?” – kérdezték. „Mekkora a ChatGPT-szakadék Kína és az Egyesült Államok között?”
Alapvetőbb kérdéseket is feltettek az ország innovációs környezetével kapcsolatban: a mindent eluraló digitális hallgatózás, a pontrendszer és cenzúra, a geopolitikai feszültségek és a kormány növekvő ellenőrzése a magánszektor felett olyan tényezők, amelyek a világban szinte egyedülállóvá teszik Kínát. Csak éppen nem jó értelemben. Vajon ez a túlzott kontroll elhalványítja Kína vonzerejét az innovációk felpörgetett megjelenése számára?
„Bármely jelentős technológiai termék fejlődése elválaszthatatlan attól a rendszertől és környezettől, amelyben működik” – mondta Xu Chenggang, a Stanford Center on China's Economy and Institutions vezető kutatója.
Az 1990-es évektől kezdve az ország legnagyobb technológiai vállalatai külföldi pénzből finanszírozott magánvállalkozások voltak. A kormány többnyire békén hagyta az iparágat, mivel nem számított arra, hogy ilyen meghatározó eleme lesz a jövőnek.
A 2010-es évek közepére Kína az Egyesült Államokkal vetekedő technológiai hatalommá vált. Akkoriban technológiai vállalataik nagyjából ugyanannyit értek a piacokon, mint amerikai társaik. A kínai vállalatok számos terméke, például a WeChat üzenetküldő alkalmazás és az Alipay fizetési szolgáltatás jobban működött, mint a hasonló amerikai szolgáltatások. A világ minden tájáról özönlött a kockázati tőke. Egy ideig a vezető ország ugyanannyi egymilliárd dollárnál nagyobb piaci értékű startup vállalatot (úgynevezett unikornist) termelt ki, mint a Szilícium-völgy.
Mindez azonban az elmúlt néhány évben megváltozott, amikor Peking az ország legnagyobb technológiai vállalatai és legnevesebb technológiai vállalkozói ellen indított eljárást. A legemlékezetesebb Jack Ma meghurcolása volt, amelyről a Makronóm nemrég közölt részletes anyagot.
A kínai pártvezetés célja ezzel az volt, hogy egyetlen intézmény vagy személy se gyakorolhasson akkora hatást a kínai társadalomra, mint maga a kommunista párt. A kormány részesedéseket és igazgatósági jogot szerzett néhány ilyen kulcsfontosságú techvállalatban, így tényleges irányítást is szerzett. A szorongató eszközöket használó „államosítás” következményeként Peking megszelídítette az iparágat, és megfojtotta annak innovatív erejét – állítja a New York Times szakírója.
Ám a technológiai cégek és a befektetők saját magukat is hibáztathatják azért, hogy lemaradtak Szilícium-völgyi társaiktól. Még mielőtt a kormány elkezdte volna nem túl jó gazdaként kézbe venni őket,
állítja a New York Times írója, Li Yuan, némiképp ellentmondva a korábbi állításnak. Ez pedig egy végtelen spirált hozott létre: a kormány korlátozásai miatt a vezetők még kevésbé hajlanak arra, hogy hosszú távon gondolkozzanak.
A Stanford Egyetem mesterséges intelligencia (MI) Index 2022 éves jelentése szerint 2021-ben az Egyesült Államok vezette a világot a mesterséges intelligenciába történő összes magánbefektetés és az újonnan finanszírozott A.I.-cégek száma tekintetében, ami háromszorosa, később kétszerese volt a kínai szintnek.
Ezért a kínai kormány cenzúra iránti megszállottsága okolható elsősorban. A ChatGPT-hez hasonló technológiák fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy legyen elég felhasználható adat, amiből „táplálkozik” – ez azonban a kínai cenzúrázott online környezetben egyre nehezebben elérhető.
„Nemcsak beszélni kell megtanítanunk a gépeket, hanem arra is, hogyan ne beszéljenek.”
Peking néha keményen megbüntette a vállalatokat, hogy érvényt szerezzen a cenzúra protokolljainak. A Duolingót, amely látszólag nem vitatható módon új nyelveket tanít az embereknek, a kínai médiajelentések szerint közel egy évre kivették a kínai alkalmazásboltokból, hogy „javítsák a tartalomszabályozást”.
„Az internetes iparban két problémával szembesülünk, amikor terméket készítünk: vagy nincs elég adatunk, vagy rengeteg cenzúrán kell átesniük” – mondta Hao Peiqiang volt vállalkozó és programozó. „A nagy cégek megengedhetik maguknak, de a kisebb cégek nem" – mondta. „Ha a kis cégek nem tudják ezt megtenni, az megfojtja az innovációt.”
Az OpenAI, amely a Microsoft pénzéből fejlesztette ki a ChatGPT-t, nem tette elérhetővé az eszközt Kínában. A kontinentális kínai felhasználóknak virtuális magánhálózatokat, azaz VPN-eket kell használniuk ahhoz, hogy hozzáférjenek.
Nem csupán az adatok hiánya miatt: az ágazat dolgozói attól tartanak, hogy az amerikai kormány exporttilalmat vezethet be a kulcsfontosságú chipekre, amelyeket még nem tiltott be, hogy lelassítsa Kína fejlődését az olyan MI-eszközök terén, mint a ChatGPT.
Hétfőn a pekingi önkormányzat támogatást ígért a ChatGPT-hez hasonló modelleket fejlesztő nagy techcégek számára, hogy felvegyék a versenyt a népszerű chatbottal.
A kínai kormány mindeközben sokat költött a mesterséges intelligencia kutatásának finanszírozására, kétes eredményekkel. A 2018-ban alapított Pekingi Mesterséges Intelligencia Akadémia két évvel ezelőtt mutatott be egy ChatGPT-hez hasonló terméket, a Wu Dao-t, Kína első és a világ akkori legnagyobb mesterséges intelligencia nyelvi modelljeként jellemezve azt. De soha nem vált be igazán.
Xu, a Stanford kutatója szerint Kína esete átgondolandó, és tanulni kell abból, hogy a központi irányítás miként fojtja el a növekedést és a technológiai innovációt.