Kémléggömb-botrány: elmérgesedhet az USA és Kína viszonya

Mint a Mandiner is megírta: az USA néhány napja lelőtt egy hatalmas kínai, emberi irányítás nélküli repülő hőlégballont az amerikai partokhoz közel.

A hírnek azért is van jelentősége, mert mint arról már írtunk, a vélt vagy valós második hidegháborút már nem az USA és Oroszország, hanem valószínűleg inkább már az USA és Kína vívhatja. 

A kínai hatóságok persze szinte azonnal tagadták, hogy repülő kémeszközről lenne szó. Hivatalosan azt állítják, hogy mindössze egy eltévedt időjárásjelző ballont nézett Amerika kémeszköznek, amely véletlenül sodródott az ország fölé.

Kína is megszólalt az ügyben

A kínai külügyminisztérium később „kifejezett elégedetlenségét és tiltakozását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok erőszakot alkalmazott civil, pilóta nélküli, repülő eszköz megtámadására”.

Egy F-22-es lőtte le a ballont

Egy F-22-es sugárhajtású vadászgép egy rakétával támadta meg a magasan szálló léggömböt, amely az amerikai partoktól mintegy hat tengeri mérföldre zuhant le – közölte újságírókkal egy védelmi tisztviselő. A roncsok a dél-karolinai Myrtle Beach közelében, 14 méteres vízben – a vártnál sekélyebb helyen csapódtak a tengerbe.

Az amerikai hadsereg most megpróbálja a 11 kilométeres sugarú körben szétszóródott roncsokat összeszedni. Két haditengerészeti hajó, köztük egy, a kiemeléshez szükséges nehéz daruval felszerelt hajó cirkál a térségben. 

A Pentagon minapi közleményében egy magas rangú amerikai védelmi tisztviselő kifejezetten utalt a kém célzatra, majd így fogalmazott: „megtettünk minden szükséges lépést annak érdekében, hogy megakadályozzuk Kína megfigyelő ballonját abban, hogy bizalmas információkat gyűjtsön; mégis, az amerikai terület feletti átrepülés hírszerzési értékkel bírt.” Egyébként pedig napok óta figyelték az eszközt az amerikaiak.

Érdekesség, hogy a ballon február elején az alaszkai Aleut-szigetek és Kanada felett repült át, majd  a montanai Billings város felett tűnt fel, ami azért érdekes, mert Montana ad otthont az USA néhány nukleáris rakétasilójának. Ekkor Amerika még úgy döntött, hogy nem lövi le a léggömböt, mert a lezuhanó törmelék veszélyt jelentett volna, és az eszköz által gyűjtött hírszerzési adatoknak csak korlátozott haszna lehetett – mondta akkor egy amerikai védelmi tisztviselő.

Eltévedt a ballon?

Az amerikaiaknál valószínűleg az ütötte ki a biztosítékot, hogy mintegy 20 kilométeres magasságban haladó légballon átrepült többek között a Montanában található Malmstrom légibázis felett. A bázison található a 341. rakétaezred, amely interkontinentális nukleáris ballisztikus rakétákat üzemeltet.

A jelzett magasság természetesen még azt jelzi, hogy a léggömb az Egyesült Államok légterében volt, hiszen az űr határát a magyar tudósról elnevezett úgynevezett Kármán-vonal jelzi, ami mintegy 100 kilométeres magasságban húzódik.

A kínai tisztviselők tehát elismerték, hogy a ballon az övék, de tagadták, hogy kémkedésre szánták volna, és nem azért eresztették fel, hogy berepüljön az Egyesült Államok légterébe. Antony Blinken amerikai külügyminiszter minderre úgy reagált, hogy lemondta pekingi útját, ugyanis február 5-én és 6-án találkozott volna Qin Gang kínai külügyminiszterrel.

Miért jobb a kémléggömb, mint a műhold?

Az ellenfél léghajóról történő megfigyelése 1794-re nyúlik vissza, amikor a franciák hőlégballonnal követték az osztrák és holland csapatokat a fleurusi csatában.

A kémballon egy gázzal töltött ballon, amely elég magasan repül az égen, nagyjából ott, ahol a kereskedelmi repülőgépek repülnek. Van rajta néhány kifinomult kamera és képalkotó technológia, és ezeket a műszereket a földre irányítja. Fényképezéssel és egyéb képalkotó eszközökkel gyűjt információkat arról, hogy mi történik a földön alatta. Persze kérdés, manapság valaki miért is akar kémballont használni műholdak helyett?

A kémműholdak felettünk keringenek, jellemzően két különböző típusú pálya valamelyikén

Az elsőt alacsony Föld körüli pályának nevezik, viszonylag közel a Földhöz, de még mindig több száz kilométerrel felettünk.

Nyilván a képalkotás és a fényképezés esetében minél közelebb vagyunk valamihez, annál tisztábban láthatjuk, és ez a kémkedésre is érvényes. Az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak előnye, hogy közelebb vannak a Földhöz, így tisztábban látják a dolgokat, mint a távolabbi műholdak. Viszont hátrányuk, hogy folyamatosan mozognak a Föld körül. Körülbelül 90 percig tart a Föld körül egy keringésük. Ez elég gyorsnak bizonyul ahhoz, hogy tiszta képeket készítsenek arról, ami odalent történik.

A második típusú műholdpályát geoszinkron pályának nevezik, és ez sokkal messzebb van. Ennek az a hátránya, hogy nehezebb tisztán látni a dolgokat, ha nagyon-nagyon messze vagyunk. Előnyük viszont hogy állandóan ugyanazon hely felett vannak, ami lehetővé teszi, hogy a műholdak folyamatosan ugyanarról a területről készítsenek képeket. Ezeken a pályákon tehát lényegében mindig ugyanazt a földfelszínt látjuk, mert a műhold pontosan ugyanúgy mozog, ahogy a Föld forog, azaz pontosan ugyanazzal a sebességgel forog.

A léggömb bizonyos szempontból a legjobbat nyújtja ezek közül. Ezek a léggömbök sokkal, de sokkal közelebb vannak a földhöz, mint bármelyik műhold, 300 kilométer helíett 20 kilométerre, így sokkal tisztábban lát a fényképezőjük. És persze a léggömbök is mozognak, de viszonylag lassan, így van kellő idő a legjobb képek készítésére, akár egy légibázisról.

Kémkedni azonban manapság általában nem léggömbökkel szoktak, mert viszonylag könnyű célpontot jelentenek, és nem teljesen irányíthatóak. Ugyanis oda megy, ahova a szél fújja, bár az amerikai tisztviselők azt mondták, hogy a kínai megfigyelő ballont légcsavarok segítették az irányításban.

Persze az lesz az érdekes, hogy

Az USA az 1940-es és 1950-es években sok léggömböt reptetett a Szovjetunió fölött, és ezeket végül felváltották a nagy magasságú kémrepülőgépek, az U-2-esek, majd később a műholdak. Persze a világ számos országa időnként újraértékeli, miképp tudná kizárni azokat a hiányosságokat, amelyeket a műholdak és a repülőgépek jelentenek.

Azt is el kell mondani, hogy Kína évek óta panaszkodik arra, hogy az USA műholdakon és hajókon keresztül kémkedik Kína után. Igaz Kína némileg provokatív magatartást is tanúsít, például a Dél-kínai-tengeren.

Leszögezhetjük, hogy maga a légballon nem igazán fejlett technológia, komoly veszélyt nem jelenthet, de az is igaz, hogy Kína néha kísérletezik, hogy lássa, meddig mehetnek el a dolgok. Így arra gyanakodhatunk, hogy mindez nem katonai célt, inkább valamiféle politikai üzenetet jelent. 

Friss fejlemények a chipháborúban

Az USA-Kína chipháborújának friss fejleményeként a minap újabb két harcost sikerült bevonni a Kína elleni amerikai hadmozdulatokba: január végén Japán és Hollandia is rábólintott arra a washingtoni törekvésre, hogy korlátozzák a legfejlettebb chipek eladását Pekingnek. Ám Kína sem ül tétlenül, hihetetlen sebességgel fejleszti félvezetőgyártását. 

Több hónapos egyeztetések után megszületett a megállapodás a Fehér Ház, Japán és Hollandia képviselői között. A három ország még erőteljesebben együttműködik annak érdekében, hogy Kína ne jusson hozzá a legfejlettebb chipekhez. Mégpedig azokhoz, amelyeket katonai fejlesztésekben, főleg atomfegyverekben és hiperszonikus eszközökben használ, de ezek például szuperszámítógépek megalkotásában a mesterséges intelligencia (MI) kutatásokban is elengedhetetlenek. Magyarán 

Érdemes a témában ezeket a cikkeket elolvasni:

***

Nyitókép: MTI/AP/Carolyn Kaster