Az elsőt alacsony Föld körüli pályának nevezik, viszonylag közel a Földhöz, de még mindig több száz kilométerrel felettünk.
Nyilván a képalkotás és a fényképezés esetében minél közelebb vagyunk valamihez, annál tisztábban láthatjuk, és ez a kémkedésre is érvényes. Az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak előnye, hogy közelebb vannak a Földhöz, így tisztábban látják a dolgokat, mint a távolabbi műholdak. Viszont hátrányuk, hogy folyamatosan mozognak a Föld körül. Körülbelül 90 percig tart a Föld körül egy keringésük. Ez elég gyorsnak bizonyul ahhoz, hogy tiszta képeket készítsenek arról, ami odalent történik.
A második típusú műholdpályát geoszinkron pályának nevezik, és ez sokkal messzebb van. Ennek az a hátránya, hogy nehezebb tisztán látni a dolgokat, ha nagyon-nagyon messze vagyunk. Előnyük viszont hogy állandóan ugyanazon hely felett vannak, ami lehetővé teszi, hogy a műholdak folyamatosan ugyanarról a területről készítsenek képeket. Ezeken a pályákon tehát lényegében mindig ugyanazt a földfelszínt látjuk, mert a műhold pontosan ugyanúgy mozog, ahogy a Föld forog, azaz pontosan ugyanazzal a sebességgel forog.
A léggömb bizonyos szempontból a legjobbat nyújtja ezek közül. Ezek a léggömbök sokkal, de sokkal közelebb vannak a földhöz, mint bármelyik műhold, 300 kilométer helíett 20 kilométerre, így sokkal tisztábban lát a fényképezőjük. És persze a léggömbök is mozognak, de viszonylag lassan, így van kellő idő a legjobb képek készítésére, akár egy légibázisról.
Kémkedni azonban manapság általában nem léggömbökkel szoktak, mert viszonylag könnyű célpontot jelentenek, és nem teljesen irányíthatóak. Ugyanis oda megy, ahova a szél fújja, bár az amerikai tisztviselők azt mondták, hogy a kínai megfigyelő ballont légcsavarok segítették az irányításban.
Persze az lesz az érdekes, hogy
a lelőtt légballon törmelékei között milyen eszközöket találnak: kamerákat? Esetleg éjjeli látásra alkalmas infrakamerákat? Esetleg olyan darabokat, amelyekből kiderül az is, hogy mit rögzítettek pontosan és/vagy mit továbbítottak?
Az USA az 1940-es és 1950-es években sok léggömböt reptetett a Szovjetunió fölött, és ezeket végül felváltották a nagy magasságú kémrepülőgépek, az U-2-esek, majd később a műholdak. Persze a világ számos országa időnként újraértékeli, miképp tudná kizárni azokat a hiányosságokat, amelyeket a műholdak és a repülőgépek jelentenek.