Mindez a NASA egész éves költségvetésének kongresszusi elfogadása után történt. Az ügynökség nem kapta meg az összes kért támogatást, de Nelson kiemelte, hogy a fontos dolgoknál nem lett kevesebb a központi pénz. Ide tartoznak a következő két holdmisszió, az Artemis II és az Artemis III kulcsfontosságú elemei is.
Azonban egyre nagyobb aggodalmat okoz Kína ambíciózus űrprogramja,
beleértve egy új, igaz csak Föld körül keringő, a Nemzetközi Űrállomásnak „keleti konkurenciát” hozó űrállomás nemrégiben történt megnyitását. Peking azonban már most célul tűzte ki, hogy az évtized végére kijuttatja taikonautáit a Holdra. Decemberben a kínai kormány ismertette az olyan merész törekvésekkel kapcsolatos elképzeléseit, mint az űrbeli infrastruktúra kiépítése és egy űrirányítási rendszer létrehozása. (Ez utóbbiak a mainál is jobban függetlenné tehetik az ázsiai országot az űreszközök, azaz űrhajók és robotjárművek földi irányításában.)
Bármilyen jelentős késedelem vagy hiba az amerikai programban, amely egy sor új, még fejlesztés alatt álló rendszerre és berendezésre számít, azt kockáztatja, hogy lemarad a kínaiakkal szemben. A NASA holdraszállási – még Trumpék által meghatározott – menetrendje pedig már most csúszott legalább egy évet, még a legutolsó ígéretekhez képest is, amelyek jellemzője az állandó határidő túllépés, hosszú évtizedek óta.
Az elmúlt néhány évben Peking egy sor robot leszállóegységet és rovert indított holdi minták gyűjtésére – köztük a világon először a Hold túlsó oldalára –, valamint egy orbitert, egy leszállóegységet és egy rovert, amelyek elérték a Marsot, sőt a felszíni rover sikeresen dolgozott hónapokon át a marsi felszínen.