Óriási anyagi bukták a világbajnokságok

Azt tényleg nem lehet állítani, hogy Katar bármin is spórolt volna az idei foci világbajnokság megrendezése kapcsán. Tizenkét éve készül a mostani pillanatokra, ez alatt az idő alatt pedig

és a másfél millió látogatóval megrendezett játékok csillogó lebonyolítására. Katar arra számít, hogy a verseny önmagában 17 milliárd dollárnyi hasznot hoz, az újonnan felépített szállodák, éttermek és közlekedési infrastrukturális projektek pedig a VB után is termelni fogják a bevételt. Ide tartozik természetesen az a vadonatúj metróvonal, amit kifejezetten a játékok miatt építettek. A stadionok kérdése más tészta: hogy mit kezd az ország ennyi vadiúj, óriási méretű hodállyal a jövőben, az még szorgos tervezést igényel.

A VB-re kiépített létesítmények jövőbeli szerepe azért is kulcsfontosságú, mert

Vagy inkább borítékolható veszteség. Tulajdonképpen az összes kiadás a házigazda országot terheli, a bevétel nagy részét ellenben a FIFA vágja zsebre. A bevétel legnagyobb része, ami a jegyeladásokból, a reklámokból, a szponzorpénzekből és a közvetítési jogdíjakból összejön, a szervezet számláján landol. Ő aztán a pénz nagy részét megtartja, egy szeletét pedig átutalja a tornán részt vevő országok nemzeti válogatottjának. A szervező ország pedig szétnéz a játékok végeztével a romokon, és megvakarja a fejét.

A Lausanne-i Egyetem kutatói megvizsgálták az 1964 óta rendezett világversenyek (beleértve az olimpiákat is) megrendezése kapcsán a játékokra fordított összegek és a házigazda ország bevételeinek mutatóit. Az eredmény több mint lelombozó:

A foci világbajnokságokra vetítve a helyzet még siralmasabb. 1966-tól 2018-ig tizennégyet rendeztek, ebből összesen egy volt nyereséges, az Oroszországban rendezett legutóbbi (a mexikói VB adatai csonkák, így nem tekinthetőek hivatalosnak), amely 235 millió dolláros többlettel zárt. Ez 4,6 százalékos költségmegtérülést jelent, amely még mindig nem ad okot hurráoptimizmusra.

A statisztika készítői a helyszíni infrastrukturális adatokkal dolgoztak, azaz azt vizsgálták, mennyibe került egy-egy stadion építése vagy mekkora összeget emésztett fel a logisztika. Arra a következtetésre jutottak, hogy az infrastrukturális projektek egy része hosszabb távon jövedelmezőek lehetnek a rendező országnak, ám pusztán az új stadionok és komplexumok építésével egy adott helyszínen ritkán indítanak be gazdasági fejlődést. 

Nem véletlen, hogy egyre kisebb a tülekedés a rendezés jogáért. Míg a 2016-os nyári olimpia kapcsán például még hét város versengett a megtiszteltetésért, a 2024-esre már csak ketten.

Összehasonlításképpen: Nagy-Britanniának az 1966-os világbajnokság (2018-as árakon) futballistaként nagyjából 200 000 dollárjába került (akkor még tizenhat nemzet csapata játszott, szemben a mostani harminckettővel), 2018-ban ez a szám már 7 millió volt. Vegyük hozzá, hogy míg a britek egyetlen új stadiont sem építettek, addig Katar hetet is. 

Sokan úgy tartják, a futball világbajnokság megrendezése elsősorban a presztízsről és a házigazda ország PR-járól szól, nem pedig az anyagi haszonszerzésről. Ha innen nézzük, akkor Katar most különösen rosszul jár.  Az elmúlt hetek, hónapok botrányai, a heves tiltakozások és a politikai szintre emelt kritikák nagyobb bepillantást engedtek a sivatagi hófehér függönyök mögé, mint azt a katariak szerették volna.

Nyítókép: a katari labdarúgó-világbajnokság megnyitóünnepsége az al-hori al-Bajt Stadionban 2022. november 20-án. MTI/EPA/Friedemann Vogel